Ferenc pápa lezárta az ökumenikus imahetet: menjünk tovább az egység felé, ez Isten akarata
Adriana Masotti / Gedő Ágnes – Vatikán
„Szeresd az Urat, a te Istenedet ... és felebarátodat, mint magadat” (Lk 10,27) ez volt a témája az idei ökumenikus imahétnek, melyet január 18-25-e között tartottak.
Csütörtökön délután fél hatkor a római Falakon kívüli Szent Pál bazilikában 1500 hívő jelenlétében vezette a vesperást a Szentatya. A szertartáson jelen volt Justin Welby canterburyi anglikán érsek, Polikárp metropolita az Ökumenikus Pátriárkátus képviseletében (neki kiemelten mondott köszönetet Ferenc pápa), a katolikus egyház és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszédért felelős nemzetközi vegyes bizottság tagjai, továbbá azok a katolikus és anglikán püspökök, akik részt vesznek a Rómában zajló Egység és Küldetés Nemzetközi Bizottság találkozóján.
Két hibás kérdés az örök életről és a felebarátról
„Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” „De ki az én felebarátom?” Ez a két kérdés hangzott el az evangéliumi szakaszban, amit a vesperáson felolvastak (vö. Lk 10, 25-37). Ferenc pápa rámutatott, hogy az elnyerjem szó birtoklást fejez ki, ami egy téves vallásosságra utal, hiszen a birtokláson alapul, nem pedig az ajándékon, ahol Isten eszköz céljaim eléréséhez, nem pedig cél, akit teljes szívemből szeretek. A másik kérdés pedig a felebarátra vonatkozik. „Ha az első kérdésnél fennállt a veszély, hogy Istent saját énünkre korlátozzuk, ez utóbbi megosztani próbál. Szétválasztani az embereket a szerint, hogy kit szeressek és kiről nem kell tudomást vennem. A megosztás sosem Istentől való, hanem az ördögtől, a nagy megosztótól” – figyelmeztetett a pápa, majd hozzátette: „Jézus azonban nem elmélettel válaszol, hanem az irgalmas szamaritánus példabeszédével, egy konkrét történettel, ami minket is megszólít”.
Csak az önzetlen szeretet egyesít minket
Az evangéliumi elbeszélésben a szamaritánus nem egy pap volt vagy egy levita, hanem egy „eretnek”, aki magát felebarátnak tekintve gondjaiba veszi a sebesült testvért. Tehát nem azt kell kérdeznünk, „ki az én testvérem?”, hanem azt: „én felebarátként viselkedem-e?”. Ferenc pápa leszögezte: „Csak ez a szeretet, mely ingyenes (önzetlen) szolgálattá válik, csak ez a szeretet, melyet Jézus hirdetett és megélt fogja az elszakadt keresztényeket közel hozni egymáshoz. Igen, csak ez a szeretet, mely nem tér vissza a múlthoz, hogy elhatárolódjon vagy ujjal mutogasson; csak ez a szeretet, amely Isten nevében előbbre helyezi a testvért önnön vallási rendszere hajthatatlan megvédésénél, csak ez a szeretet fog egyesíteni minket. Előbb a testvér, aztán a rendszer”.
Mit kell tennem, Uram?
„De ki az én felebarátom?” ez a kérdés mindannyiunkhoz szól, egyénként és egyházként egyaránt. „Közösségeink felebarátként viselkednek?” „Vagy elbarikádozzák magukat saját érdekeik védelmében, féltve őrizve önállóságukat, bezárkózva saját előnyeik számítgatásába?” - tette fel a kérdéseket Ferenc pápa, majd így folytatta: „Mert ha így lenne, akkor nem pusztán stratégiai hibáról lenne szó, hanem az evangéliummal szembeni hűtlenségről”. Visszatérve az első kérdésre a Szentatya kiemelte, hogy Szent Pál, akinek megtérését ünnepeljük, helyesen fogalmazott, amikor nem célokat tűzött ki, hanem egyszerűen megkérdezte: „Mit kell tennem, Uram?” „Szent Pál megtérése egy egzisztenciális fordulatból születik, ahol a prioritás már nem az, hogy minél jobban megfeleljen a törvénynek, hanem hogy engedelmes legyen Istennek, teljesen nyitottan az ő akaratára. Ha Isten a kincs, akkor a mi egyházi programunk csak abból állhat, hogy az ő akaratát teljesítjük, az ő szándékait keressük”.
Az Úr az egységet óhajtja
Az Úr akarata pedig az egység, hogy mindannyian egyek legyenek – ahogy Jézus kéri az Atyát. Ennek megvalósításához szükség van az imára és a szív megtérésére. „Ez az út: együtt haladni és együtt szolgálni, az imát téve az első helyre” – mondta a pápa, majd az kérte, hogy imádkozzunk az egységért. „Imádkozzunk tovább azért is, hogy véget érjenek a háborúk, különösen Ukrajnában és a Szentföldön”. A Szentatya köszönetet mondott Burkina Faso keresztény közösségeinek, akik elkészítették az idei ökumenikus imahét segédanyagát. Azért fohászkodott, hogy a felebarát iránti szeretet lépjen az erőszak helyébe, amely az afrikai országot sújtja. Ferenc pápa így zárta homíliáját: „Kelj föl – szól valamennyiünkhöz és egységkeresésünkhöz Jézus. Keljünk föl tehát Krisztus nevében fáradságainkból és szokásainkból, és folytassuk, menjünk előre, mert ő ezt akarja, azért, hogy a világ higgyen!”.
Katolikus és anglikán püspökök az egységért
Ferenc pápa szentbeszéde után Justin Welby canterburyi anglikán érsek vette át a szót (akit délelőtt fogadott audiencián a pápa a Vatikánban). Szabadon megfogalmazott gondolataiban Istenre és Máriára bízta az egységkeresés útját. Kérte a szabadság ajándékát, amellyel elszakíthatjuk a gyűlölet láncait; majd a szeretet ajándékát, amely pedig a szabadság gyümölcse. Ferenc pápa az anglikán érsekkel közösen nyújtotta át a megbízást a katolikus és az anglikán egyház püspökeinek, akik az Egység és Küldetés Nemzetközi Bizottság tagjai, hogy együtt tegyenek tanúságot az Isten által óhajtott egységről a különböző térségekben.
Koch bíboros záró köszöntése
Végezetül Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Dikasztériumának prefektusa zárta köszöntőjével a szertartást. A főpásztor emlékeztetett, hogy a „Szeresd az Urat, a te Istenedet ... és felebarátodat, mint magadat” – mondat, amit a Burkina Faso-i ökumenikus csoport választott a Bibliából megmutatja, hogy minden ökumenikus törekvésben mennyire fontos a szeretet. Amit a „szeretet ökumenizmusának” hívünk, elengedhetetlen előfeltétele az igazságról való bármiféle teológiai párbeszédnek. „A szeretet nem törli el a különbözőségeket, hanem azokat egy még szebb egységben harmonizálja.” „Kérjük az Urat, hogy segítsen, valahányszor mi, keresztények találkozunk, egyre mélyebben megértsük szeretetparancsát, és azt hihetően megéljük, hagyva, hogy az imádságban mindig nekünk adja szeretetét”.
