Isten jó és mindenkit megáld – Ferenc pápa interjúja egy olasz TV csatornán
Vatican News/Vertse Márta
A pápa érintette többek között a folyamatban lévő háborúk témáját, kifejezve aggodalmát az eszkaláció lehetősége miatt. Péteri szolgálatáról való esetleges lemondása „egyelőre még nem áll gondolatai középpontjában” - mondta a Szentatya és bejelentette, hogy augusztusban Polinéziába utazik, illetve az év végén felkeresi szülőhazáját, Argentínát.
A Vatican News/Vatikáni Rádió olasz honlapján január 14-én közzétett összefoglaló alapján több részletben ismertetjük Ferenc pápa interjúját.
(Utolsó frissítés: 2024. január 18. 10.20)
A kételyeket testvéri beszélgetések során kell eloszlatni
„Isten jó és mindenkit megáld”. Ferenc pápa két év után immár másodszor adott interjút a népszerű olasz kereskedelmi csatornának. Fabio Fazio műsorvezető és a TV stúdióban helyet foglaló közönség nagy szeretettel, felállva és tapsolva köszöntötték a Szentatyát, aki a Szent Márta házból, dolgozószobájából válaszolt, háta mögött a jól ismert és a pápa által nagy tisztelettel övezett Csomóoldó Boldogasszony festménye volt látható. Ferenc pápa ebben az interjúban szólt most először nyilvánosan a „Fiducia supplicans” dokumentumról, a Hittani Dikasztérium nyilatkozatáról, amely tartalmazza a szabálytalan helyzetekben élő párok megáldásának feltételeit. Mint ismeretes, a nyilatkozat szövege az elmúlt hetekben világszerte számos vitát váltott ki. Az erre vonatkozó kérdésre Ferenc pápa így válaszolt: „A döntés meghozatalának pillanatában meg kell fizetned a magányosság árát és olykor a döntéseket nem fogadják el, de a legtöbbször, amikor a döntéseket nem fogadják el, ez azért van, mert nem ismerik a témát. Én azt mondom, hogy ha neked nem tetszik ez a döntés, akkor menj és beszélj róla, mondd el a kételyeidet, folytass egy testvéri vitát, és így lehet előbbre haladni. Akkor áll fenn veszély, hogy ha azt, ami nem tetszik, a szívembe zárom és így ellenállóvá válok, és rossz következtetéseket vonok le. Ez történt ezekkel a legutóbbi, mindenki megáldásáról szóló döntésekkel” – fejtette ki az olasz TV csatornának adott interjújában a Szentatya.
“Kézen fogni és segíteni”
Majd a pápa hozzátette: „Az Úr megáld mindenkit, mindenkit, mindenkit, aki eljön hozzá. Az Úr megáldja mindazokat, akik alkalmasak a keresztség szentségének a felvételére, vagyis minden embert. De azután az embereknek beszélgetésbe kell bocsátkozniuk az Úr áldásával, és meg kell látniuk, hogy mi az az út, amit az Úr javasol nekik. Nekünk pedig kézen kell fognunk őket, és segíteni kell nekik ezen az úton, nem pedig eleve elítélni őket. Ez az egyház lelkipásztori munkája. Ez egy nagyon fontos feladat a gyóntatók számára” – állapította meg a pápa, hangsúlyozva, hogy mindig arra biztatja a gyóntatókat: mindent bocsássanak meg, és bánjanak nagy jósággal az emberekkel, mint ahogy az Úr bánik velünk. Ha a gyóntatók segíteni akarnak az embereknek, akkor beszéljenek velük és segítsenek nekik tovább haladni az úton, de bocsássanak meg mindenkinek – mondta Ferenc pápa, majd egy vallomást tett: „54 év óta vagyok pap - öreg vagyok! – és ez alatt az 54 év alatt csak egyszer tagadtam meg a megbocsátást, az illető képmutatása miatt”.
A Szentatya hangsúlyozta, hogy mindig mindent megbocsátott, de azzal a tudattal, hogy az illető újból visszaeshet a bűnbe, de az Úr mindig megbocsát nekünk. Segíteni kell, hogy a gyónó ne kövessen el újból bűnt, vagy kevésbé essen vissza, de mindig meg kell bocsájtani. A pápa itt utalt a 96 éves Luis Pascual Dri argentin kapucinus szerzetesre, aki nagy gyóntató és akit a legutóbbi konzisztóriumon, tavaly szeptember 30-án bíborossá kreált. Ő egy nagy, „bőkezű” megbocsátó, mindent megbocsát – mondta róla a pápa. Felidézte, hogy a kapucinus szerzetes egyszer felkereste őt a Buenos Aires-i püspöki palotában, amikor a pápa az argentin főváros érseke volt és feltárta előtte kételyét: „Figyelj, Jorge, van egy problémám, túl sokat bocsátok meg, és néha úgy érzem, hogy ez nem jó”. És mit csinálsz olyankor Luis? - Elmegyek a kápolnába, és bocsánatot kérek az Úrtól: „Uram bocsáss meg, túl sokat bocsátottam meg - de te voltál az, aki rossz példát mutattál nekem!” – mondta Bergoglio érseknek a kapucinus szerzetes. A pápa most hozzáfűzte: „Ez igaz, mindent meg kell bocsátanunk, mert Ő megbocsátott nekünk. Ő adta nekünk ezt a „rossz példát”.
„Mindenki bent, mindenki otthon”
Ferenc pápa az interjúban kifejtette, hogy az egyháznak van egy „szívélyes dimenziója”, vagyis szívből jövő, mindenkit befogad, mindenkinek otthona. Ezt maga az Úr mondja a királyi menyegzőről szóló példabeszédben, amely olyan nagyon tetszik a pápának. Fel is idézte a beszélgetésben Máté evangéliumának szavait: az Úr, amikor a Fia esküvőjére a vendégek nem jöttek el, mert mindenki a saját érdekei után ment, azt mondja szolgáinak, hogy „Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre” (Mt 22,9), „hozzatok el mindenkit, jókat és rosszakat, egészségeseket és betegeket, fiatalokat és öregeket…” – folytatta saját szavaival a Szentatya. „Mindenkit. Ez az Úr meghívása. És mindenki a maga terhével jön, mert mindenkinek megvan a maga terhe, és az Úr azt mondja: „Mindenki”. Ezt az Úr mondja, nem én. A probléma az, amikor mi elkezdünk válogatni: ezt igen, ezt nem… Tegye ezt az Úr. Mi, mindannyian bent, azután majd meglátjuk” – mondta közvetlen szavakkal a pápa.
Isten nem fárad bele a megbocsátásba
A megbocsátás mindenkinek szól - mondta ismételten Ferenc pápa az olasz kereskedelmi TV csatornán elhangzott interjújában. Visszaemlékezett egy nagyon bölcs, egyszerű ember szavaira, aki egyszer azt mondta neki, hogy „Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba. Isten mindig megbocsát, mert a megbocsátás Tőle származik, de a probléma az, hogy mi vagyunk azok, akik belefáradunk megbocsátást kérni”. A pápa kifejtette, hogy a megbocsátásra nyitott szív azonnal bekerül Jézus szívébe, aki mindent megbocsát. Azonban a mi megkeményedett szívünk képtelenné válik, hogy megbocsátást kérjünk. Az Úr mindig megbocsát, hiszen „szenvedélyesen” szeret minket. Az Úr olykor vár, kopogtat sok szív ajtaján, hogy képesek legyenek felismerni a rosszat, amit tesznek – mondta Ferenc pápa, majd utalt a fegyvergyártókra, akik a halál gyártói. Az Úr közel van hozzájuk, megérinti a szívüket, hogy életük megváltoztatására késztesse őket. Soha ne feledjük el, hogy az Úr nem fárad bele a megbocsátásba, hanem mi vagyunk azok, akik belefáradunk a bocsánatkérésbe – hangsúlyozta a Szentatya.
Az Úr szeretettel javít
A „Milyen az időjárás?”, amit az olasz kifejezésben úgy is lehet értelmezni, hogy „Milyen időket élünk?” című műsornak adott interjújában Ferenc pápa ezután két tendenciáról fejtette ki a véleményét: „közeledni az Úrhoz” és „hagyni, hogy az Úr közeledjen hozzánk”. „Néha a körülmények, mint például a háború miatt, harag van a szívünkben, és felháborodva kérdezzük az Úrtól, hogy miért engedi meg ezeket a dolgokat, miért hagyja, hogy így elpusztítsuk magunkat?”. De az Úr közel van. És még akkor is, ha így kiáltozunk fájdalmunkban, az az igazi út, ha engedjük, hogy az Úr közeledjen hozzánk. Néha úgy mutatják be nekünk az Urat, mint a könyörtelen bírót. Az igaz, hogy Ő egy bíró, de közel van hozzánk, könyörületes és irgalmas. Ő nem az az Isten, aki alig várja, hogy büntessen. A probléma az, hogy félünk bocsánatot kérni – állapította meg a Szentatya, majd a fenyítésekkel kapcsolatban kifejtette, hogy Isten büntetése olyan, mint amikor az apuka és az anyuka megbüntetik gyermeküket, hogy a jóra neveljék. Az Úr szeretettel büntet – szögezte le a pápa.
Nem gondolok a lemondásra
Fabio Fazio műsorvezető ezután Ferenc pápát egészségi állapotáról és esetleges lemondásáról kérdezte. A pápa így válaszolt a lemondást illetően: „Ez az én számomra egy nem létező gondolat, nem létező aggodalom, de még csak nem is egy kívánság. A lemondás egy nyitott lehetőség minden pápa számára, de pillanatnyilag nem ez áll gondolataim és gondjaim, érzéseim középpontjában. Amíg úgy érzem, hogy képes vagyok szolgálni, megyek előre. Amikor már nem leszek képes rá, akkor lesz itt az ideje, hogy elgondolkodjam rajta” – fejtette ki Ferenc pápa esetleges lemondását illetően.
Félek a háború eszkalációjától
A háborúkról szólva a Szentatya leszögezte, hogy ijedelemmel tölti el az eszkaláció, mert a háborúnak ez a terjedése a világban felveti a kérdést, hogy mi lesz a végünk? Az atomfegyverek mindent elpusztítanak. Mi is úgy fogjuk befejezni, mint „Noé bárkája? Ez félelemmel tölt el” – vallotta be a pápa, utalva az önpusztítás képességére, amellyel ma az emberiség rendelkezik. Miért olyan nehéz békét kötni? Miért van az emberben egy önpusztító hajlam? – tette fel a kérdéseket, majd emlékeztetett rá, hogy 2014-ben, az észak-olaszországi Redipuglia katonai temetőjében tett látogatása során, ahol az első világháborúban elesettek alusszák örök álmukat, könnyekre fakadt. Minden november elsején felkeres egy temetőt, legutóbb, amikor egy angol temetőben járt, és nézte az elhunytak életkorát, az édesanyákra gondolt, akiket levélben értesítenek nagy tisztelettel, hogy fiuk hősi halott. Az édesanyának pedig nem hősre van szüksége, hanem fiát szerette volna visszakapni. „Gondoljunk rá, hogy mit is jelent a háború!” - kérte hallgatóságát a Szentatya.
„Bele kell kapaszkodnunk a reménybe”
Ferenc pápa ezután megjegyezte, hogy a remény az az erő, aminek segítségével tovább tudunk haladni. A remény soha nem csal meg, a remény soha nem okoz csalódást. És ragaszkodnunk kell a reményhez. A remény jelképe a horgony, amit elhajítunk és utána a kötélbe kapaszkodunk, hogy kijussunk a partra. Ez a horgony, amely a remény jelképe, soha nem okoz csalódást. Itt a pápa elmondta, hogy minden nap telefonon beszél a gázai plébániával, és frissen értesül a helyi eseményekről. Szörnyű dolgok történnek ott, szörnyű, hogy milyen sok arab és milyen sok izraeli veszítette életét. „Két nép, amely arra kapott meghívást, hogy testvérek legyenek, ehelyett elpusztítják egymást. Ez a háború: a rombolás. El kell gondolkodnunk ezen!” – biztatott rá újból Ferenc pápa.
A háború és a fegyverkereskedelem
A háború – folytatta TV interjújában a pápa – a Teremtésről szóló bibliai fejezet elején kezdődött, Káin és Ábel történetével. Elkezdődött az ellenségeskedés, a háborús bűnök. Azután a történelemben mindig voltak háborúk. De a háború önző választás, amelynek a célja, hogy magamnak megszerezzek valamit. A béke viszont egy ezzel ellentétes gesztus: kezet nyújtok és kezet fogok. Igaz, hogy kockázatos békét kötni, de a háború még inkább kockázatos. A pápa megjegyezte, hogy a második világháború végétől napjainkig még nem értek véget a háborúk, majd utalt arra a két háborúra, amelyeket közelségük miatt a legjobban érzünk, vagyis az ukrán-orosz és a palesztin-izraeli háborúra. Miért nem tudnak békét kötni? – tette fel a kérdést a pápa, majd a következő választ adta: „Szégyenkezve bár, de be kell vallani, hogy a háborúk mögött a fegyverkereskedelem áll”. Egy közgazdásztól hallotta, hogy jelenleg a fegyvergyárak adják a legtöbb kamatot, a legtöbb pénzt. Befektetnek, hogy gyilkoljanak. Ez a valóság – szögezte le a Szentatya.
Ami a hatalmasokat a háborúba indítja
A beszélgetésben szó esett a hatalmasok motivációiról is, akik úgy döntenek, hogy konfliktusokat indítanak. Ferenc pápa szerint nehéz általános indíttatást meghatározni, egyesek hazafiságból, mások gazdasági érdekekből, hatalmi kérdésből kezdenek háborúba, ami mindig pusztítást jelent. Ha napjainkban megnézzük a Gázai övezet, Krím vagy Ukrajna képét, minden a pusztulásról szól – mondta a pápa, majd felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt meglátogatott egy európai országot, ahol a program szerint helikopterrel utazott volna egyik városból a másikba, de aznap köd volt, és autóval kellett megtennie az utat. Mivel a lakosság értesült a rádióból, így az út mentén sokan várták, hogy elhaladjon. Érdekes volt megfigyelni, hogy a köszöntésére összegyűltek között voltak fiúk és lányok, fiatal párok, középkorú párok, de az idősek között főleg nagymamák voltak, csak kevés idős férfi volt jelen. Ez is a háborúra vezethető vissza, hiszen a férfiak nem érték el az öregkort. A háború pusztít és öl.
A rossz a szívből fakad
„A gonosz a saját szívünkből jön, mindig van rá lehetőségünk, hogy válasszunk a jó és a rossz között” – magyarázta a pápa az interjú során. A szívnek kezdettől fogva megvan a képessége arra, hogy rosszat tegyen, gondoljunk csak a két testvér, Káin és Ábel közötti veszekedésre és azután az összes háborúra, ami ezt követte. A szív képes jót és rosszat tenni, és ebben gyökerezik saját szabadsága. Az ember szabad, bár igaz, hogy gyakran politikai és társadalmi kérdések befolyásolják, de az emberi szív szabad, és amikor egy államfő úgy dönt, hogy háborút indít, általában támadó és nem védekező háborút, akkor ezt szabadon teszi. A pápa újból emlékeztetett rá, hogy az a kereskedelem, amely ma talán a legjövedelmezőbb, az a fegyverkereskedelem. És sokszor a háborúk azért folytatódnak, és azért terjednek egyre inkább, hogy fegyvereket adjanak el vagy új fegyvereket próbáljanak ki, és az emberek, akik meghalnak, kicsit olyanok, mintha ők jelentenék az új fegyverek kipróbálásának az árát – fejtette ki az olasz kereskedelmi TV csatornának adott interjújában Ferenc pápa.
Polinézia, Argentína
A keresztény bölcsesség az, hogy megtanulunk kopogtatni Isten szívének ajtaján. Életutunk pedig szóljon a szeretetről, tanuljunk meg minél jobban szeretni – tanácsolta a Szentatya, elmagyarázva, hogy azért kéri mindenki imáját, hogy hűséges maradjon az Úr szolgálatában, a tőle kapott hivatásában. A pápa többek között bejelentette, hogy idén Polinéziába, majd reményei szerint Argentínába látogat el. A migrációról szólva sürgette az emberkereskedelmi maffiák felszámolását, gyermekkori élményeit felelevenítve pedig nagy szeretettel emlékezett vissza nagyszüleire, akiktől a piemonti nyelvet megtanulta.
A gyermekek a társadalom nagy leselejtezettjei
A gyermekekről beszélve a pápa felidézte, hogy a napokban egy ukrán gyermekekből érkezett küldöttséget fogadott, akik megtapasztalták a háborút és egyikük sem mosolygott, pedig a gyermekek spontán mosolyognak. A pápa csokoládét osztott szét közöttük, de ők nem mosolyogtak. Ha a gyermekek elfelejtik a mosolyt, az bűncselekmény következménye, a háború következménye, ami megakadályozza, hogy álmodjunk. A gyermekek a társadalom nagy kizsákmányoltjai, leselejtezettjei, pedig övék a jövő, amit elvettek tőlük. Amikor majd 20, 22, 23 éves korukban börtönbe kerülnek, ez a társadalom hibája, amely olyan helyzetbe hozta őket, hogy selejtként érezték magukat, a társadalom peremén. Ez halálos ítélet a gyermekek számára – mutatott rá Ferenc pápa, majd bejelentette, hogy júniusban Rómában kerül sor a Gyermekek első Világtalálkozójára. Az eseménnyel fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a gyermekek jelentik a jövőt, de tőlünk függ, hogy milyenek lesznek a jövőben, aszerint, hogy mi mit adunk nekik, hogy jól vagy rosszul neveljük-e őket.
A legsürgősebb reform a szívek reformja
Fabio Fazio műsorvezető kérdésére, hogy mi a legsürgősebb reform az egyház számára, a pápa így válaszolt: „A szívek reformja minden keresztény számára”. A struktúrákat meg kell őrizni, meg kell változtatni, meg kell reformálni, a célnak megfelelően mindig frissíteni, korszerűsíteni kell. De a szívünket minden nap meg kell reformálnunk. Ez egy mindennapi munka – fejtette ki a pápa, majd leszögezte, hogy amikor valamilyen gonoszságot érzünk a szívünkben, bűnbánatot kell tartanunk és szüntelenül meg kell változtatnunk a szívünket. A Szentatya az irigység bűnét hozta fel példának, ami minden kapcsolatot tönkretesz és amit „sárga” bűnnek szokott nevezni. Meg kell változtatni előszőr a szíveket, utána pedig a struktúrákat. A történelem ugyanis halad előre és az, ami jó volt a múlt században, ma már nem felel meg. Az igazi szabadságot az jelenti, ha megváltoztatjuk őket, mivel nem önmagukban abszolút dolgokról van szó, hanem olyanokról, amelyek az adott történelmi pillanathoz viszonyulnak.
A migráció kérdése
Ferenc pápa a migránsokról szólva megállapította, hogy nagyon kegyetlenül bánnak velük miután elhagyják otthonukat és amíg meg nem érkeznek Európába. Felidézte egy fiatal guineai migráns történetét, amelyet spanyol nyelven írt meg „Kistestvér”, „Hermanito” c. könyvében. Három évig tartott, míg hazájából eljutott Spanyolországba, ahol leírta ennek az időszaknak a szenvedéseit. A pápa felemelte szavát az emberkereskedelmi maffiák ellen, akik a migránsokat gyakran tárgyként kezelik. Utalt rá, hogy mindenkinek joga van a saját hazájában maradni és joga van elvándorolni. Kezünkbe kell vennünk a migránsok problémáját, meg kell szabadulnunk ezektől a maffiáktól, amelyek kizsákmányolják a migránsokat – hangoztatta Ferenc pápa, megismételve, hogy a migráció jog, az otthon maradás pedig egy másik jog. Utalt egy fontos európai kormányfőre, egy politikus nőre, aki azt hangoztatta, hogy az afrikai migráció problémáját Afrikában kell megoldanunk. Segítenünk kell Afrika fejlődését, hogy az ott lakóknak ne kelljen elhagyniuk hazájukat.
„Kérem a hívek imáit, hogy hűséges maradjak az Úr szolgálatában”
A műsorvezető kérdésére, hogy miért kér mindig imákat saját magáért, a pápa így válaszolt: „Mert bűnös vagyok, és szükségem van Isten segítségére, hogy hűséges maradjak a hivatáshoz, amit Őtőle kaptam. Mindenkinek megvan a maga hivatása, amit tovább kell folytatnia. Az Úr arra hívott meg, hogy pap legyek, hogy püspök legyek, és püspökként nagyon nagy felelősségem van az egyház iránt. És ismerem a gyengeségeimet. Ezért imát kell kérnem mindenkitől, hogy hűséges maradjak az Úr szolgálatában” – tárta fel gondolatait a Szentatya. Nem akar egyfajta középszerű pásztor lenni, aki nem viseli gondját nyájának, hanem olyan pásztor a példaképe, aki a nyáj közepén áll, hogy érezze szagát és ismerje őket. Legyen pásztor a nyáj mögött, hogy segítsen előre haladni, és legyen pásztor a nyáj előtt, hogy vezessen. Ezért van szüksége az imákra. Az Úr azért hívta meg a lelkipásztorokat, hogy a nép pásztorai legyenek – foglalta össze meggyőződését Ferenc pápa.
Istentől mindent kérhetünk
Arról is szólt, hogy néha nagyon félénkek vagyunk és nincs bátorságunk ahhoz, hogy kérjünk az Úrtól, pedig Istentől mindent kérhetünk hiszen ezt mondja az evangéliumban, hogy „Kérjetek és kaptok!”. Az a keresztény bölcsesség, hogy megtanulunk kopogtatni Isten szívének ajtaján – szögezte le a Szentatya.
Isten arca
A pápa elmondta, hogy imáiban „az evangélium képeit” használja. Szereti Istent nagylelkű apaként elképzelni, aki visszafogadja fiát, aki elment otthonról, elköltött egy vagyont, sebesülten tér vissza és az Atya befogadja. Az evangélium szerint a fiú előkészítette beszédét: „Atyám, vétkeztem az ég ellen, ellened”, de az apja ölelésével szinte nem hagyja őt beszélni. A pápa szeret ezzel az öleléssel gondolni az Úrra, amikor elmondja Neki, hogy valamiben kudarcot vallott. Az Úr kezével int, arra bátorítva a pápát, hogy „haladj tovább!”. Az Úr sürget minket, hogy haladjunk előre, nem botránkozik meg bűneinken, mert Ő az Atya, és elkísér minket. Magától értetődőnek veszi, hogy bűnösök vagyunk. A probléma az Övé: elkísérem-e a bűnöst, vagy azonnal a pokolba küldöm? És Ő úgy dönt, hogy elkísér bennünket. Ezért küldte el a Fiát, hogy elkísérjen minket. Az Úr elküldte a Fiút a világba, nem azért, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa – utalt az evangélium szavaira a pápa. A pokollal kapcsolatban pedig hozzátette: „Ez nem a hit dogmája, hanem számomra valami személyes dolog, amit szeretek: szeretek az üres pokolra gondolni. Ez számomra egy öröm: remélem, hogy valóság”.
Utazás Argentínába és Polinéziába
Argentínával kapcsolatban a pápa aggodalmát fejezte ki az ország nehéz helyzete, az ott élő emberek sok szenvedése miatt. A tervek szerint idén az év második felében keresi fel hazáját, egyrészt a jelenlegi kormányváltás, másrészt kötelezettségei miatt. Augusztusban ugyanis a távoli Polinéziában tesz látogatást és utána utazna el hazájába, ha lesz rá lehetőség. Mindenképpen szeretne tíz év után visszatérni Argentínába.
Ferenc pápa gyermekkori emlékei
Ha otthonára gondol, elsőnek nagyszülei jutnak az eszébe – mondta a Szentatya, majd elmagyarázta, hogy öten voltak testvérek. (Három fiú és két lány). A pápa mindössze 13 hónapos volt, amikor Édesanyjának megszületett a második fiúgyermeke. A nagyszülők csupán negyven méterre laktak tőlük. Reggelenként a nagymama elvitte őt saját otthonába, majd ebéd után hazavitte. A pápa azt is felidézte, hogy az első nyelv, amit beszélt, az nem a spanyol nyelv volt, hanem a piemonti, mivel a nagyszülők a piemonti nyelvjárást beszélték. Első emléke, mégpedig egy nagyon szép emlék, hogy a nagypapa és a nagymama délutánonként kézen fogva vitték haza.
A gyermekek gyengédsége készteti mosolyra a pápát
A pápa azt is megvallotta, hogy a gyermekek gyengédsége az, ami mosolyt csal az arcára. Azután nagyon szeret a vele egykorúakkal, a nagyszülőkkel beszélgetni, mert bölcsességgel rendelkeznek. Ne felejtsük el ezeket a készségeket: a gyermekeket hallgassuk meg, nevettessük meg, beszéljünk velük és a nagyszülőkkel is, és hallgassuk meg a nagyszülők történeteit, amelyek soha nem unalmasak, mert az élet történetei.
Ami az életben a legfontosabb
„Az élet útját a következőkben lehet összefoglalni: megtanulunk szeretni és mindig megtanulhatunk még jobban szeretni. Sokan vannak, akik példát adtak nekünk a hősies szeretetről, amely a halálba vezette őket, hogy életüket adják másokért” – mondta a beszélgetés végén Ferenc pápa, majd megköszönte az interjú lehetőségét, a hallgatóság közelségét és szokásos felhívásával zárta az interjút: „Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem: imádkozzatok, imádkozzatok, hogy mindig előre haladhassak, hogy ne tévedjek kötelességem teljesítésében”. Mosolyogva hozzátette: „de azt kérem, hogy értem imádkozzatok, ne ellenem! Köszönöm”. Fabio Fazio műsorvezető mély tisztelettel köszönte meg Ferenc pápának ezt a kiváltságos alkalmat, az interjú ajándékát és a stúdióban jelenlévő közönséggel együtt hosszas tapssal búcsúzott el a Szentatyától.
