Ferenc pápa a karizmatikusoknak: szentségimádás és konkrét szeretetszolgálat
Gedő Ágnes – Vatikán
A dicsérő ima fontosságáról szólva a pápa rámutatott: a birtoklás és a hatékonyság kultúrája uralja világunkat, és sajnos sokszor egyházunk is a szerveződéssel van elfoglalva, ezért mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy köszönetet mondjunk, dicsérjük az Urat és megfogalmazzuk csodálatunkat kegyelmei előtt. A Szentatya arra kérte a Karizmatikus Mozgalom tagjait, hogy tovább szolgálják az egyházat ebben, előmozdítva a szentségimádást. Adjanak teret a csöndnek, amelyben jobban halljuk Isten szavát a sajátunknál, ahol az Úr van a középpontban, nem pedig mi.
Evangelizálni a tanúságtételünkkel
Ferenc pápa beszédének második gondolataként az evangelizálásról szólt, amelyet a karizmatikus mozgalom a génjeiben hordoz. A Szentlélek, ha befogadjuk szívünkbe és életünkbe, nem tehet mást, mint hogy megnyit, megmozgat, elindít. Mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az evangéliumot, nekünk engedelmesen együtt kell működnünk vele, ahogyan az apostolok cselekedetei elbeszélik. Ők sem kaptak kézikönyvet útmutatásul, hogyan tegyék, a Lélek hajtotta őket és vittek véghez nagy dolgokat általa. Az elsődleges igehirdetés nem más, mint amit saját életünk tanúságával teszünk – emlékeztetett a pápa, majd megjegyezte: mire valók a hosszú imák és a szép énekek, ha aztán nem tudunk türelmesek lenni felebarátunkkal?
Idősotthonban lévő szüleinket látogassuk!
A Szentatya arra is kitért, hogy nem ritkán akár családi körben sem talál magának utat a konkrét szeretetet. Rögtönzött szavakkal így fogalmazott: „Felháborítanak azok a férfiak és nők, akiknek szülei idősotthonban élnek, de nem látogatják őket vagy valakit, aki nehéz helyzetben van... a konkrét szeretet, a rejtett szolgálat bizonyítja igehirdetésünket: a szavak, gesztusok és énekek az irgalmas szeretet konkrétuma nélkül nem működnek”.
Szeretetközösség az egyházzal
Harmadik gondolatként a pápa a szeretetközösségről beszélt a Karizmatikus Megújulás tagjainak. Minden részegyházban a tényleges szeretetközösségre kell törekednie az egyházi mozgalmaknak, ez rájuk is vonatkozik. Mit jelent ez? Azt, hogy a teljes egyházmegyei közösség szolgálatára kell lenniük, a plébániai közösség szolgálatára, a helyi püspök iránymutatása szerint. Ezen felül pedig más egyházi valóságokkal, egyesületekkel, mozgalmakkal csoportokkal közösségben tanúságot adni a testvériségről, egymás különbözőségeinek megbecsüléséről, együttműködésről. Vállaljanak közös kezdeményezéseket Isten népének szolgálatára, valamint szociális kérdésekben is, ahol a személy méltósága a tét. Legyenek a szeretetközösség építői, és óvakodjanak a pletykálkodásról!
Szambaiskola helyett egyházi mozgalom
Végezetül a Szentatya megosztotta első benyomásait a Karizmatikus Megújulással kapcsolatban. Elmesélte, hogy régen először nem szimpatizált velük, mert „szambaiskolának”, nem pedig egyházi mozgalomnak tartotta őket. Aztán Buenos Aires-i érsekként saját szemével látta, hogyan működnek, miként töltik meg a székesegyházat találkozóik alkalmával, és elkezdte nagyon becsülni őket. „Csak menjetek tovább, de ne „szambaiskolaként”, hanem egyházi mozgalomként! – bátorította őket Ferenc pápa.
