Ferenc pápa: Angelelli püspök nem hős volt, hanem vértanú, ajándék az egyháznak
Gedő Ágnes – Vatikán
Ferenc pápa így ír előszavában: „Minden férfi, minden nő, minden egyes hívő: valamennyien az Úr ajándékai vagyunk, nagyon értékes ajándékok. Mindegyikünk ajándék mindenki és az egész egyház számára, ami egy adott környezetben, egy adott időben és egy pontosan meghatározott helyen ölt testet. Konkrét ajándékok vagyunk konkrét személyeknek, és ily módon ajándék vagyunk mindenki számára, a magunk egyszerű életében. Sőt, ahogy növekszünk az Úrral és a többi emberrel való barátságban, úgy a nehézségek, a keménységek, az összeférhetetlenségek egyre tompulnak, vagy helyesebben szólva megszűnnek akadályozni a szeretetközösséget, és paradox módon a mi egyetlen és megismételhetetlen létezésünk módjává válnak, sajátos színezetéül annak az ajándéknak, amelyet mások számára jelentünk.”
A szentek minden korhoz elérnek
„Mindannyian ajándékok vagyunk tehát, az egyház a szentekben mégis olyan személyeket ismer fel, akik kicsit szélesebb körben, vagyis egyetemesen tekinthetők ajándéknak: ezért avatja szentté őket, hogy létezésük és barátságuk olyan személyeket, helyeket, közegeket és időket is elérjen, amelyek távolabb vannak tőlük. A szentek valóban olyan testvéreink, akik úgy hasonlítanak Jézushoz, hogy biztos vonatkozási pontot jelentenek (például a tanításban, a barátságban és a tiszteletben) Isten valamennyi gyermeke számára. Azért, hogy egyre jobban egyesüljünk az Atyával és a testvérekkel, egyre hasonlóbbá váljunk Jézushoz, egységesebbek legyünk egymás között, mint testvérek.
A vértanú boldog Enrique Angelelli, La Rioja püspöke az Úr ajándéka volt és ma is az az argentin egyház számára. Nagyon szabad ember volt, aki nagy szeretettel viseltetett mindenki iránt: legyen az barát vagy ellenfél, testvér vagy ellenség. Egy valóban katolikus püspök, mert az egyetemes egyházzal egységben hallgatta meg, gyermeki engedelmességgel a pápát, és igyekezett minden erejével megvalósítani egyházmegyéjében a II. ökumenikus vatikáni zsinat útmutatásait és újításait.”
Az egyház nyájának pásztora minden nehézségben
„Nagyon szép például – meghatónak is mondanám – azt, ahogy elmesélte a rábízott embereknek találkozóját VI. Pál pápával az ad limina Apostolorum látogatás alkalmával. Ugyanazzal a lelkesedéssel adta át a pápai találkozó eredményét, osztotta meg a Rómából kapott üzeneteket és leveleket velük. Egyszersmind a növekvő veszélyek és a vele szembenállók ellenségeskedése dacára, a félelem és a fenyegetések ellenére tovább folytatta küldetését, hogy az egyház nyájának pásztora legyen. Ez a nyáj azonban nem a sekrestyébe zárva hivatott élni, hanem arra, hogy terjessze Isten szeretetét, melyet befogad és ünnepel a szentségekben, a munka, a család, a társulatok, a szolidaritás mindennapi életében. Nem hiszem, hogy Angelelli hős volt, hanem valóban vértanú (és annak ismerte el az egyház is).”
Homíliái segítenek a döntésben életünk helyzeteiben
„A vértanú arról tanúskodik, hogy ha a szíve és az elméje Istenben van, akkor mindig megszületnek benne olyan magatartások, mint az őszinte szeretet mindenki iránt; az önös érdek vagy nyugalmas élet bármiféle kiszolgálásának elutasítása, ha a gyengébbek, a kirekesztettek és – ahogy ma mondjuk – a peremre szorultak jogai és élete a tét. Ezért Angelelli püspök és homíliái, amelyek az „Istent és népét hallgatva” – című kötetben vannak összegyűjtve, ihletet adhatnak és segíthetnek növekedni az evangéliumi megkülönböztetésben azoknál a kihívásoknál és helyzeteknél, amelyeket valamennyien hivatottak vagyunk megélni az egyházban, a szakmai és a családi életünkben.”
Szeretni és szeretve lenni
„Enrique püspök az egyszerű emberek pásztora is volt: teret adott a népi vallásosságnak (kötődve hazája és az ott élő emberek helyszíneihez, idejéhez és ünnepeihez), hogy segítse a népet – egységben és szolidaritásban – Krisztus és az anyaszentegyház követésében. Prédikációja valóban népszerű volt – amint arról ez a kötet tanúskodik -, mindenkihez szólt és mindenki számára elérhető volt; a társadalmi élet konkrét helyzeteibe is gyökerezve, hogy megmutassa: az evangélium nem egy eszme, a hit pedig nem egy hiedelem. A Krisztusban való hit ugyanis egy olyan kapcsolat befogadása, amely megváltoztat minket a szívünkben, az elménkben és látásmódunkban, amellyel önmagunkra és a többiekre tekintünk. Az evangélium által tekintetünk megtelik szeretettel mások iránt, és egyszersmind szeretve érezzük magunkat.”
