A pápa előszava Austen Ivereigh új könyvéhez „Először Istenhez tartozzunk: lelkigyakorlaton Ferenc pápával”

Somogyi Viktória – Vatikán

Austen Ivereigh brit újságíró, író, kommentátor, a The Tablet angol katolikus hetilap korábbi főszerkesztő-helyettese már két életrajzi kötetet írt Ferenc pápáról. „Ferenc pápa: A nagy reformátor” (2014) és a „Sebzett pásztor” (2019). 2020-ban jelent meg Ferenc pápával közös könyve, az „Álmodjunk együtt”. Most megjelent újabb kötetéhez Ferenc pápa írt előszót.

Az élet küzdelem

Loyolai Szent Ignác éppen élettapasztalata miatt látta nagyon világosan, hogy minden keresztény egy csatát vív, ami meghatározó az életében – kezdte írását a pápa, amelyet 2023. október 12-i dátummal jegyzett. Az egy küzdelem, hogy legyőzzük az önmagunkba való bezárkózás kísértését annak érdekében, hogy az Atya szeretete otthonra találhasson bennünk. Amikor helyet adunk az Úrnak, aki megszabadít bennünket önelégültségünktől, megnyílunk az egész teremtés és minden teremtmény felé. Az Atya életének és szeretetének csatornáivá válunk. Csak ekkor döbbenünk rá, hogy mi is az élet valójában: az Atya ajándéka, aki nagyon szeret minket, és arra vágyik, hogy hozzá és egymáshoz tartozzunk – emlékeztet előszavában Ferenc pápa.

Jézus megnyerte számunkra a csatát

Ezt a csatát Jézus már megnyerte számunkra gyalázatos kereszthalálával és feltámadásával. Ily módon az Atya végérvényesen és mindörökre kinyilatkoztatta, hogy szeretete erősebb e világ minden hatalmánál. De még így is küzdelmes marad e győzelem felvállalása és valóra váltása: továbbra is kísértést érzünk, hogy elzárkózzunk e kegyelemtől, hogy világi módon éljünk, abban az illúzióban, hogy szuverének vagyunk és boldogulunk egyedül is. Az ökológiai válságtól a háborúkig, a szegényekkel és kiszolgáltatottakkal szembeni igazságtalanságokig minden életveszélyes válság, amely sújt bennünket szerte a világon, az Istenhez és az egymáshoz való tartozásunk elutasításában gyökerezik.

A „kegyelem csatornái”

Az Egyház sokféleképpen segít nekünk, hogy leküzdjük ezt a kísértést. Hagyományai és tanításai, ima- és gyónási gyakorlatai, valamint az Eucharisztia rendszeres ünneplése a „kegyelem csatornái”, amelyek megnyitnak bennünket azoknak az ajándékoknak az elfogadására, amelyekkel az Atya el akar halmozni minket. E hagyományok közé tartoznak a lelkigyakorlatok, és ezek közé tartozik Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlata. A megszállottan versengő társadalom kíméletlen nyomása és feszültségei miatt nagyon népszerűvé váltak a „feltöltődést” elősegítő elvonulások. De a keresztény lelkigyakorlat nagyon különbözik a „wellness” hétvégétől. A figyelem középpontjában nem mi állunk, hanem Isten, a Jó Pásztor, aki ahelyett, hogy gépként kezelne minket, szeretett gyermekeiként válaszol a legmélyebb szükségleteinkre.

A lelkigyakorlat

A lelkigyakorlat alkalom arra, hogy a Teremtő közvetlenül szóljon teremtményeihez, „szeretetével és dicséretével” lángra lobbantva lelkünket, hogy „jobban szolgálhassuk Istent a jövőben”, Szent Ignác szavaival (Lelkigyakorlatok 15). Szeretet és szolgálat: ez a Lelkigyakorlatok két nagy témája. Jézus elénk jön, letöri láncainkat, hogy tanítványaiként és társaiként járhassunk vele. Amikor a Lelkigyakorlatok gyümölcseire gondolok, akkor Jézust látom, amint azt mondja a bénának a Beteszda-fürdőnél: „Kelj fel, fogd az ágyadat és menj!” (Jn 5:1–16). Ez egy parancs, amelynek engedelmeskedni kell, és egyben a legszelídebb és legszeretetteljesebb meghívás.

Jézus és a béna esete a Beteszda-fürdőnél

A férfi lelkileg volt lebénult. Úgy érezte, kudarcot vallott a riválisok és versenytársak világában. Neheztelve és elkeseredetten érezte, hogy megtagadták, az egyedül is boldogulni tudás logikájának csapdájába esett, meg volt győződve arról, hogy minden rajta és a saját erején múlik. És mivel a többiek erősebbek és gyorsabbak voltak nála, kétségbeesett. De éppen ebben a helyzetben lépett oda hozzá Jézus, hogy irgalmával találkozzon, és arra hívja, hogy kilépjen önmagából. Miután megnyílik Jézus gyógyító erejének, meggyógyul a lelki és fizikai bénultsága. Fel tud állni, hogy előre haladjon, dicsérve Istent és dolgozva Országáért, megszabadulva az egyedül való boldogulás mítoszától, és megtanulva, hogy minden nap egyre jobban hagyatkozzon kegyelmére. A férfi így válik tanítvánnyá, aki nemcsak a világ kihívásaival tud jobban szembenézni, hanem arra is képes, hogy a világot az ajándékozás és a szeretet logikája szerinti működésre ösztönözze.

„Először” Istenhez tartozzunk, majd csak ezután a teremtéshez és embertársainkhoz

Pápaként arra szeretnék ösztönözni, hogy „először” Istenhez tartozzunk, majd ezután a teremtéshez és embertársainkhoz, különösen a hozzánk kiáltókhoz. Ezért szerettem volna szem előtt tartani korunk két nagy válságát: a közös otthonunk pusztulását és a tömeges elvándorlást, népek helyváltoztatását. Mindkettő az ezeken az oldalakon leírt „sehova sem-tartozás válságának” tünete. Ugyanebből az okból akarom buzdítani az Egyházat, hogy fedezze fel újra a szinodalitás hagyományának ajándékát, mert amikor megnyílik az Isten népében megszólaló Lélek előtt, az egész Egyház felkel, és elindul előre, dicsérve Istent és hozzájárulva, hogy eljöjjön Országa.

Lelkigyakorlaton elhangzott beszédek és a pápai tanítás összekapcsolása

Örömmel látom, hogy ezek a témák jelen vannak az „Először Istenhez tartozzunk” című kötetben, amelyek Szent Ignác elmélkedéseihez kötődnek, amelyek az évek során formáltak engem. Austen Ivereigh nagy szolgálatot tett azzal, hogy a sok évtizeddel ezelőtt tartott lelkigyakorlaton mondott beszédeimet összekapcsolta a pápai tanításaimmal. Ily módon lehetővé teszi, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatai megvilágosítsanak, és megvilágításba kerüljenek.

Mindannyian a kegyelem csatornái vagyunk

Most nem annak az ideje van, hogy begubózzunk és bezárjuk az ajtókat. Tisztán látom, hogy az Úr arra hív, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy álljunk fel és járjunk. Arra kér bennünket, hogy ne forduljunk el korunk fájdalmaitól és kiáltásaitól, hanem lépjünk bele azokba, megnyitva kegyelmének csatornáit. Mindannyian ilyen csatornává váltunk keresztségünknek köszönhetően. A kérdés az, hogy kinyitjuk-e és nyitva tartjuk-e ezt a csatornát. Az Úr szeretetének nyolc napos megtapasztalása segítsen nekünk meghallani az Úr hívását, hogy az élet, a remény és a kegyelem forrásává váljunk mások számára, és így felfedezzük az életünk igazi örömét. Találjunk rá azokra a bölcsekre, akikről Szent Ignác beszél, arra a „többre”, amely arra hív bennünket, hogy önmagunk nagyobb odaajándékozásában fedezzük fel Isten szeretetének mélységeit. És kérlek, ha eszedbe jut, ne felejts el imádkozni értem, hogy elősegítsem, hogy először mindig Istenhez tartozzunk – zárta előszavát Ferenc pápa Austen Ivereigh legújabb könyvében.