Ferenc pápa: a liturgia nemcsak szakértőknek való, a világiakat is megfelelően kell képezni
Tiziana Campisi / Gedő Ágnes – Vatikán
Egy olyan egyház, amelyik nem érez szenvedélyt a lelki növekedésre, amelyik nem törekszik érthetően szólni kora emberéhez, amelyik nem érez fájdalmat a keresztények közötti megosztottság miatt, amelyik nem érez ellenállhatatlan vágyat, hogy hirdesse Krisztust a népeknek, az az egyház beteg. Ezek egy beteg egyház tünetei – Ferenc pápa nyíltan fogalmazott beszédében, hangsúlyozva, hogy a liturgikus reform az egyház reformjához elengedhetetlen.
Megújulás a spiritualitástól a misszióig
Emlékeztetett a Sacrosanctum Concilium – kezdetű konstitúcióra, amelyet a II. vatikáni zsinat dolgozott ki a szent liturgiáról 60 évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy minden nap egyre növelje a hívek keresztény életét, az idők elvárásaihoz igazítsa a változásoknak kitett intézményeket, a lehető legjobban elősegítse minden krisztushívő egységét, és mindenkit az egyházba hívjon. Ez gyakorlatilag egy mély spirituális, lelkipásztori, ökumenikus és missziós munka volt – állapította meg a Szentatya.
Házastársi hűség az egyházban
Amikor egyházi reformról beszélünk, mindig a házastársi hűség kérdése előtt állunk. A menyasszony egyház akkor lesz egyre szebb, ha minél jobban szereti a vőlegény Krisztust, egészen addig, hogy teljesen hozzátartozzék, egészen az ő képére formálja magát. Ezzel kapcsolatban szólt a pápa a nők szolgálatáról. Az egyház nő, az egyház anya, és az egyházban Mária alakja, több, mint Péter, egy másik dolog. Nem lehet mindent a papi szolgálatra szűkíteni. A nő önmagában nagyon nagy jelkép az egyházban mint nő, anélkül, hogy csupán a szolgálatra redukálnánk. Ezért mondtam, hogy az egyház minden reformintézkedése mindig a házastársi hűség kérdését veti föl – fogalmazott a Szentatya.
A liturgikus reform jelentősége
Ahogy a zsinati atyák a liturgia témájával foglalkozva, mely kiemelt helye az élő Krisztussal való találkozásnak, a hívek képzését szorgalmazták és lelkipásztori terveket ösztönöztek, Ferenc pápa is a liturgikus képzés fontosságára helyezi a hangsúlyt, ami mindannyiunkat érint. Nem egyfajta szakképzésről van szó, mely néhány szakértőnek szól csupán, hanem Isten egész népének belső készségéről. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a képzésben előnyt élvezzenek a felszentelt személyek, akik a hit elmélyítését hivatottak elősegíteni, vagyis a híveket a szent misztériumok megismerésére vezetni.
A felszentelt papok felkészítése
Ferenc pápa lényegesnek tartja, hogy a lelkipásztorok képesek legyenek a népet a liturgikus szertartás jó legelőjére vezetni, ahol a meghalt és feltámadt Krisztus hirdetése révén megtapasztaljuk jelenlétét és ez átalakítja az életünket. Ezért azt kéri, hogy a dikasztériumok közötti szinodális együttműködés szellemében – amelyet a Praedicate Evangelium megkíván – a felszentelt papok liturgikus képzését a Kultúra és Nevelés, a Papi, illetve a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumok együttes hozzájárulásával végezzék. Ennek oka, hogy a liturgia az a csúcspont, ami felé az egyház törekszik, és egyben az a forrás, amelyből erejét nyeri – ahogyan azt a Sacrosanctum Concilium – k. konstitúcióban olvassuk. Tehát szükséges, hogy a papok képzése egyre inkább liturgikus-tudományos jelleget öltsön, mind a teológiai tanulmányokban, mind pedig a szemináriumi élet megtapasztalásában.
Isten népének képzési folyamatai
Emellett új képzési folyamatokat kell kigondolni Isten népe számára – folytatta beszédét a pápa. A vasárnapi gyülekezetből kiindulva, mely az Úr napján jön össze, a liturgikus év ünnepein át, melyek a liturgikus képzés első konkrét lehetőségeit nyújtják, a védőszentek ünnepéig vagy a keresztény beavatás szentségeiig, melyeken az emberek leginkább részt vesznek: ha ezeket lelkipásztori gonddal készítik elő, lehetővé teszik az emberek számára, hogy újra felfedezzék és elmélyítsék az üdvösség titka ünneplésének értelmét.
Éljük meg Húsvétot személyesen és közösségileg is
„Menjetek el és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát” (Lk 22, 8) Jézusnak ezek a szavai ihlették a Dikasztérium plenáris ülésének munkáit, amelyek jól kifejezik az Úrnak azt a szándékát, hogy összegyűjtsön minket teste és vére asztala körül. Ez egyben felszólítás is, mely szeretetteljes könyörgésként szól hozzánk: a liturgikus képzésért dolgozni azt jelenti, hogy válaszolunk erre a felszólításra, hogy megehessük a húsvéti vacsorát, megéljük a húsvéti létet személyesen és közösségi szinten egyaránt. Végezetül a pápa az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium egyik nagy feladataként jelölte meg azt, hogy Isten népe tudatosan és örömmel élje meg az Úrral való találkozást a szent misztériumok ünneplése által.
A plenáris ülés témái
Amint arról hírt adtunk, február 6-a és 9-e közt, keddtől péntekig tartotta plenáris ülését az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi dikasztérium Arthur Roche bíboros-prefektus vezetésével. A négynapos tanácskozás témája: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát (Lk 22,8) - Liturgikus képzés felszentelt személyek és világi hívek számára”. A közgyűlésen részt vett Erdő Péter Esztergom-budapesti bíboros-érsek, a dikasztérium bíborosi tanácsának tagja.
A közgyűlésen három fő témát jártak körül: „Liturgikus képzés a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúciótól kezdve Ferenc pápa leveléig”; Szentségekbe bevezető misztagógikus képzés Isten népe számára: Milyen legyen a felszenteltek liturgikus képzése?, és végül „A liturgia az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek hiteles keresztény lelkiségüket meríthetik”. Az előadásokat elmélkedés, ima és csoportos beszélgetés követte a közgyűlés során. A plenáris ülés alkalmat adott egyúttal a liturgikus ünneplésre és a közös imaórára.
