Ferenc pápa: segítsünk önzetlenül úgy, ahogy Istentől kaptuk a javakat
Adriana Masotti / Gedő Ágnes – Vatikán
Március 4-8-a között tartják Kolumbia fővárosában a találkozót, melynek témája az ingyenesség. Ferenc pápa elismeri, hogy természetes elvárás, hogy az általunk adott segítség eredményét lássuk, ugyanakkor ez ellentétben állhat az evangéliumi magatartással, miszerint úgy adunk, hogy semmit nem várunk érte cserébe. Ahhoz, hogy kibékítsük ezt az ellentétet, tekintsünk Jézusra, aki az evangéliumban fölteszi a kérdést, akárcsak egy újságíró: „Ki ad? Mit ad? Hova ad? Hogyan ad? Mikor ad? Miért ad? Mire ad?”.
Az első kérdésre: „Ki ad?” a Szentírás elmagyarázza nekünk, hogy mindaz, amit adunk nem más, mint amit ingyen kaptunk. Isten az, aki ad, mi csak a kapott javak intézői vagyunk, ezért nem szabad ünnepelni magunkat, se pedig fizetésünknél nagyobb fizetséget várnunk, alázattal vállalva a felelősséget, melyet az ajándék megkíván tőlünk.
Isten ajándékai szeretetét jelzik
A második kérdésre: „Mit ad nekünk az Úr?” könnyű válaszolnunk: mindent. Nekünk adta az életet, a teremtést, az értelmet, az akaratot, hogy saját sorsunk urai legyünk, a képességet a vele és a testvérekkel való kapcsolatra. Ezen túlmenően végtelenszer nekünk adta magát egészen a keresztáldozatig, az eucharisztia és a Szentlélek ajándékáig. Mindaz, amink van, vagy ő maga vagy az ő szeretetének megnyilvánulása – folytatja üzenetében a pápa. Ha nem vagyunk ezzel tisztában, akkor eltorzítjuk Isten lényegét és önnön létezésünket. Isten buzgó intézőiből a pénz rabszolgáivá leszünk, akik attól rettegnek, hogy nem birtokolhatnak, odadobjuk szívünket a hamis anyagi biztonság kincsének, az ügyintézés hatékonyságának, a kontrollnak, a lelkesedés nélküli életnek.
Isten hűséges népéhez
De Isten hol adja magát nekünk? Ferenc pápa megjegyzi, hogy a teremtéstől kezdve az Úr kezébe vette agyag-valónkat, szeretett minket hűtlenségünkben és bűneinkben is. Isten egyszóval népe között adja magát nekünk, és nekünk számolnunk kell ezzel, amikor mi adunk. Nem kerülhetjük el tehát azt, aki vak, aki az út szélén ül a földön, akit lepra vagy nyomorúság borít. Kérjük inkább az Urat, hogy láttassa meg velünk, mi az akadálya annak, hogy ők szembenézzenek nehézségeikkel.
Az ingyenességgel Jézus példáját követjük
Végezetül az Úr mindig és egészen adja magát nekünk, határok nélkül. Mindig vár ránk és mindig megbocsát nekünk, így tesz szegényből gazdaggá minket. Ezt teszi Isten – húzta alá a Szentatya. Ezért hát nem zárhatunk mással, mint hogy az ingyenességgel tudjuk követni Jézus példáját, aki nekünk, a népének adja magát mindig és egészen, szegénységünk dacára. És miért? Szeretetből. Mert, ahogy Pascal mondaná, a szeretetnek megvannak a maga okai, melyeket az értelem nem ismer.
Vállalni a keresztet nem kudarc
A pápa Szent Pál szavait idézi üzenetében, amelyeket a korintusiakhoz írt első levélben olvasunk a szeretetről: „Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor 13,7). Ez azt jelenti, hogy a szeretetnek nincs ütemterve, a szeretet nem gyarmatosít, hanem megtestesül, közülünk valóvá lesz, meszticcé, hogy minden dolgot megújítson. Akkor az erőfeszítés, hogy adjunk – amint azt a Latin-amerikai egyházat segítő intézmények és szervezetek teszik – nem lesz hiábavaló. Jézust követjük vele, és ha elfogadjuk a keresztet, az nem a kudarc jele lesz, hanem azt jelenti majd, hogy csatlakozunk missziójához. Ferenc pápa így zárja üzenetét: Érintsük meg testvérünk, közösségünk sebét, melynek neve, végtelen értéke van Isten szemében, hogy világosságot adjunk neki, megerősítsük, kiragadjuk a nyomorból, lehetőséget adjunk neki, hogy válaszoljon az Úr rá vonatkozó szeretettervére, térden állva kérve, hogy Jézus hitre találjon azon a földön. A Szentatya a Bogotában zajló találkozó megbeszéléseit a Szűzanya oltalmába ajánlja, Jézus áldását kérve rájuk.