Ferenc pápa az ukrajnai háborúról: Ne szégyelljetek tárgyalni!

Vertse Márta – Vatikán

Ferenc pápa február elején adott interjút Lorenzo Buccella újságírónak, a svájci rádiótelevízió (RSI) munkatársának a „Cliché” c. kulturális magazin számára. A Szentatya elsősorban az ukrajnai háború, valamint az izraeliek és palesztinok között zajló események témájával foglalkozott, különös tekintettel a Gázában kialakult helyzetre. A kulturális magazin ezt a műsorát a fehér színnek szentelte, amely a jót, a fényt jelképezi, de amelyen a hibák és a szennyeződések a leginkább szembetűnőek. Mindenekelőtt a Szentatyának a „fehér zászlóra”, a háborús felek közötti tárgyalások mielőbbi megkezdésére vonatkozó buzdításait ismertetjük.

A svájci újságíró elsőként arról kérdezte Ferenc pápát, hogy milyen iránytű segíthet nekünk ahhoz, hogy tájékozódjunk az Izrael és Palesztina között történő eseményekről.

A pápa válaszában határozottan leszögezte, hogy előre kell lépnünk. Elmondta, hogy minden nap délután hét órakor felhívja a gázai plébániát, amelynek területén hatszáz ember él.  A telefonbeszélgetésben beszámolnak arról, hogy amit ott látnak az egy háború. És a háborút ketten vívják, nem egy valaki. Ők ketten a felelőtlenek, azok, akik háborúznak – szögezte le Ferenc pápa, majd megállapította, hogy nemcsak katonák vívják a háborút, hanem létezik a „gerillaháború is”. Példának a Hamászt hozta fel, amely nem hadsereg, hanem egy mozgalom. És nagyon csúnya – jegyezte meg a Szentatya, majd a felek közötti közvetítés reményére utalva arra mutatott rá, hogy a történelemben minden háború, azok is, amelyeket átéltünk, megállapodással végződik.

Ezután került sor a „fehér zászló” témájára, amely hatalmas nemzetközi visszhangot váltott ki, mivel a világsajtó első helyen, „breaking news”-ként már közzétette. A beszélgetés szó szerint így zajlott:

Ukrajnában vannak olyanok, akik a megadás bátorságára, a fehér zászló bátorságára szólítanak fel. Mások szerint azonban ez törvényesen elismerné az erősebbet. Erről mit gondol? – tette fel a kérdést az újságíró.

A Szentatya a következőket válaszolta:

„Ez egy értelmezés. De hiszem, hogy az az erősebb, aki látja a helyzetet, aki a népre gondol, akinek van bátorsága a fehér zászlóra, a tárgyalásra. És ma lehet tárgyalni a nemzetközi hatalmak segítségével. A tárgyalás szó egy bátor szó. Amikor látod, hogy vereséget szenvedtél, hogy a dolgok nem mennek jól, bátornak kell lenned a tárgyaláshoz. Szégyenkezel, de ez hány halállal fog végződni? Időben kell tárgyalni, keresni kell egy országot, amely betölti a közvetítő szerepét. Ma, például az ukrajnai háborúban, sokan vannak, akik közvetíteni akarnak. Törökország felajánlotta magát erre. És mások. Ne szégyelljetek tárgyalni, mielőtt a dolgok még rosszabbra fordulnak” – felelte Ferenc pápa, majd arra a kérdésre, hogy ő is felajánlotta-e magát erre a szerepre, elmondta, hogy már írt egy levelet az izraeli zsidóknak, hogy gondolkozzanak el ezen a helyzeten. A tárgyalás soha nem jelent megadást. Annak a bátorsága, hogy ne vezessük az országot öngyilkosságba. Az ukránokra utalva pedig felidézte, hogy szegények, történelmük során, Sztálin idején már milyen sokat szenvedtek…

A műsor témájához kapcsolódóan a Szentatya megállapította, hogy a bátorság fehér, de olykor a harag, ami elvezet a bátorsághoz, nem fehér…

Visszatérve 2020-ba, a Szent Péter téren mondott imához a világjárvány idején, abban a pillanatban Ön arra koncentrált, amit tenni akart. Azonban azt is megértette, hogy az üzenet belép minden lakásba, eljut minden személyhez, akik kénytelenek voltak otthon maradni? – tette fel a kérdést az újságíró.

Abban a pillanatban nem vettem észre – válaszolta a pápa. Felidézte, hogy imádkozott a Salus Populi Romani, a Római Nép Üdvössége Mária-kegykép és a (Csodatevő Krisztus) fa feszülete előtt, amelyet a közeli Via del Corso (Szent Marcellusz/San Marcello) templomából hoztak el a Vatikánba. Arra gondolt csak, amit tennie kellett, de nem vette észre a pillanat természetfeletti jellegét. Őt is nagyon megviselte a helyzet, szenvedett és az volt a kötelessége, hogy mint pap közvetítsen, hogy imádkozzon a szenvedő népért. Egy bibliai részlet jutott az eszébe, amikor Dávid vétkezik Izrael és Júda népének számba vételénél és az Úr 70.000 embert pusztít el pestissel (2Sám 24,1-25). Végül, amikor a pestis angyala Jeruzsálem elpusztítására készül, az Úr megrendül és megállítja az angyalt, mert megkönyörül népén. A pápa erre a pestisre gondolt és így imádkozott: „Uram, rendülj meg és könyörülj a népen, amelyik szenved ettől a pestistől”. – Ez volt Ferenc pápa tapasztalata azon a napon.

Az újságíró ezután arról érdeklődött, hogy a pápa érezte-e akkor a Szent Péter tér magányát, amely egyben fizikai magány is volt?

A pápa igennel válaszolt, hozzátéve, hogy esett az eső és nem volt könnyű.               

A műsor témájának megfelelően ezután a Svájci Rádió és Televízió munkatársa a fehér színről, a tisztaság, az ártatlanság jelképéről kérdezte a Szentatyát:

A fehér ruha elsősorban az Öné. Honnan születik ez a hagyomány? A pápák miért öltöznek fehérbe?

Ferenc pápa elmagyarázta, hogy egy domonkos pápa tette általánossá, aki a domonkos szerzetesek reverendájában járt, ami fehér. És attól kezdve minden pápa a fehér színt használta – idézte fel a pápa Szent V. Piusz pápa alakját (1504-1572), aki a Santa Maria Maggiore bazilikában van eltemetve. Innen született az a hagyomány, hogy a pápák fehérbe öltöznek. A fehér szín egyben örömet, békét, szép dolgokat jelent és legfőbb értékét az is jelzi, hogy például Húsvét és Karácsony vasárnapján az egyház fehér liturgikus öltözetet használ – mutatott rá Ferenc pápa Lorenzo Buccellának, a Svájci Rádió és Televízió (RSI) újságírójának adott interjújában.

(folytatjuk)