Ferenc pápa a Befogadás katedrája képzéshez: ahogy Jézus törődött a sérülékenyekkel
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A sérülékenység a középpontban, tanuljuk meg Jézus stílusát
Ferenc pápa beszéde – melyet Ciampanella prelátus olvasott fel – örömmel nyugtázza, hogy a mostani képzés középpontjába a sérülékenységet állították, és így próbálnak – a kémiából vett képpel – „reagálni” a befogadásra és a sebezhetőségre. A sérülékeny testvérek befogadásához mindenekelőtt saját sérülékenységünket kell megéreznünk, annak a tapasztalatával, hogy Krisztus mint ilyeneket fogadott el minket, ahogy Szent Pál írja: „Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére” (Róm 15,7). Ha Benne maradunk, mint a szőlővesszők a tövön, jó gyümölcsöt termünk, még a befogadás tágas mezején is.
Másodjára a pápa beszéde Jézus nyilvános működésére utalt, melynek során főként Galileában Ő mindenféle szegénnyel és beteggel találkozott. Éppen ezért a befogadás számunkra nem maradhat egy „politikailag korrekt” téma, vagy hasznos gyakorlatok megszervezése, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a sérülékenyek – minden jóakarat ellenére – azoknak a kategóriájává válnak, akiknek nincs arcuk és akiknek „szolgáltatást” szervezünk. Ellenben erősen kötődni kell az evangéliumhoz és Jézushoz, aki tanítványait nem beteg- és szegénygondozásra tanította, hanem a sebezhetőkkel konkrét kapcsolatban álló életstílusra nevelte őket.
A sérülékeny Bartimeust a sérülékeny Jézus menti meg
A tanítványok látták, hogyan Jézus miként találkozott az emberekkel, közvetlenül tapasztalták, hogyan ment hozzájuk közel, kifejezve irántuk együttérzését és gyengédségét. Jézus feltámadása után pedig a Szentlélek a szívükbe írta ezt az életmódot. Így tehát a Lélek mindig is formált olyan férfiakat és nőket, akik azáltal váltak szentté, hogy úgy szerették a sérülékeny embereket, miként Jézus maga. Néhányat közülük szentté avattak és ők mindnyájunk példaképeivé lettek, de számtalan férfi és nő szentelte meg magát a kicsinyek, a szegények, a törékenyek, a kirekesztettek befogadására. A pápa fontosnak tartja, hogy közösségeinkben egyszerűen és hálával megosszuk ezeknek az evangéliumi tanúságtevőknek a rejtett történeteit.
Utolsó megjegyzésként a pápa beszéde arra kérte a képzésben résztvevőket, hogy az evangélium példája nyomán soha ne tartsák tárgynak a szegényeket és a kiszolgáltatottakat, mert ők valójában alanyok és Jézussal együtt főszereplői Isten országa meghirdetésének. Ehhez példaként a jerikói vak Bartimeus történetét állította (vö. Mk 10,46- 52), akiben Jézus megtalálta azt a hitet, amit keresett. Egyedül Jézus ismeri fel őt a tömegben és a nagy lárma közepette, amikor meghallja hittel teli kiáltását. És ez az ember az Úrba vetett hite révén visszanyeri a látását, Jézus követésére szegődik, egészen addig menően, hogy története bekerült az evangéliumokba.
A sérülékeny Bartimeust a sérülékeny Jézus menti meg, osztozik annak az örömében, hogy a Feltámadás tanúja lehet. Az ő történetén kívül van sok más – nem is csak fizikailag – sérülékeny szereplője az evangéliumnak, mint például Mária Magdolna, de ő – akit korábban hét gonoszlélek is gyötört – végül a feltámadt Jézus első tanúja lett. Összegzésképpen, azok a sérülékeny emberek, akik Krisztus kegyelmével és életstílusával találkoznak és azt befogadják, az evangéliumot jeleníthetik meg a hívő közösségben és a társadalomban – zárult Ferenc pápa beszéde a Fraterna Domus 150 fős csoportjához, akik a „Befogadás katedrája” nevű képzésen vesznek részt.
