A pápa gyásztávirata a kolumbiai Sáenz bíboros halálára: életét felajánlotta az egyházért
Alessandro De Carolis / Somogyi Viktória – Vatikán
Egy lelkipásztor, aki „elkötelezettségével és munkájával életét felajánlotta az Egyház javára”. Ezekkel a szavakkal emlékezik a pápa Pedro Rubiano Sáenz bíborosra, aki április 15-én 91 éves korában hunyt el Bogotában. Ferenc pápa a kolumbiai főváros jelenlegi érsekének, Luis José Rueda Aparicio-nak küldött gyásztáviratában szomorúságának adott hangot a bíboros halála miatt és együttérzését fejezte ki a helyi egyház tagjainak, a hozzátartozóknak és a gyászolóknak. A bíboros lelkét a Chiquinquirai Szűzanya közbenjárásába ajánlotta, és „a feltámadt Krisztusba vetett hit és remény jeleként” megáldotta a helyi egyházat.
Pásztor a nehéz években
Mindössze 38 évesen VI. Pál pápa 1971-ben püspökké nevezte ki. A kolumbiai egyház egy új lelkipásztorral gazdagodott, aki figyelmet fordított az országában zajló megrázkódtatásokra, a kormány és a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) elnevezésű gerillaszervezet és a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN), a latin-amerikai ország legjelentősebb gerillaszervezetének fegyveresei, valamint a kábítószer-kereskedelmi kartellek közötti belső háború kemény és véres évtizedeiben. Az 1932-ben született, cartagói származású Pedro Rubiano Sáenz bíboros egyházi szolgálata fiatal szeminaristaként a Popayán Szemináriumban és teológushallgatóként a kanadai Laval de Québeci Egyetemen kezdődött. Az amerikai kontinens északi és déli részén tanult: a hitoktatásra és az egyház társadalmi tanítására specializálódott, majd 1956-ban Caliban szentelték pappá.
Munkája hazája békéjéért
Első lelkipásztori élményei több területen is formálták a fiatal papot. Plébánosként két plébániát alapít, kincstárnok és püspöki helynök volt, amíg meg nem érkezett Rómából a cúcutai püspöki kinevezése, majd 1983-ban érseki rangra emelték, 1995 februárjában pedig a prímási székhely, a bogotai érsekség élére került. Ezekben az években megsokszorozódott a kolumbiai püspöki karon belüli kötelezettségvállalása. Később a püspöki konferencia alelnöke, majd elnöke lett két egymást követő időszakban, 1990-től 1996-ig, majd 2002-től 2005-ig. II. János Pál időközben 2001-ben bíborossá kreálta. A főpásztor fokozta az ország megbékéléséért végzett munkáját, és aggodalommal teli megnyilatkozásai gyakran felhangzottak az erőszakhullám kapcsán. 2005-ben így nyilatkozott: „Elszomorítottak és aggasztanak bennünket a nap mint nap előforduló bűnügyi események: gyilkosságok, erőszakos halálesetek, célzott merényletek a városokban, a fiatalok halála a stadionokban, az ártatlan gyermekek megverése és megerőszakolása… mindezek a véres cselekmények”, amelyek „azok közé az országok közé sorolnak bennünket, ahol az emberi életet a legkevésbé tisztelik”.
Az utolsó évei
Korábban a migrációs jelenséggel is foglalkozott a Nemzetközi Katolikus Migrációs és Menekültügyi Bizottságban végzett munkájával. Lelkipásztori tevékenysége során létrehozta a főegyházmegyei élelmiszerbankot, amelyből évente több ezer ember részesül. 2003 májusától 2007 júliusáig a Latin-Amerikai és Karib-térségi Püspöki Tanács (CELAM) Gazdasági Bizottságának elnöki posztját töltötte be, 2010-ben vált Bogotà nyugalmazott érsekévé.