Ferenc pápa a Szent Henrik-plébániára látogatott: 35 pappal beszélgetett
Salvatore Cernuzio / Gedő Ágnes – Vatikán
Ez a negyedik plébánia tavaly szeptember óta, amelyet fölkeresett Ferenc pápa, újrakezdve az Irgalmasság szentévében megkezdett irgalmasság-pénteki látogatásokat Róma külvárosaiban, melyeket a pandémia szakított félbe. Ezúttal a körgyűrűn kívül fekvő észak-keleti Casal Monastero negyedre esett a választása a Tiburtina út fölött. A plébánia annak a Szent Henriknek a nevét viseli, akit 1014-ben VIII. Benedek pápa a Német-Római Birodalom császárává koronázott.
Nehézségek között befogadás
Az 1997-1998-ban, modern stílusban épült, faszerkezetű plébániát parkok, játszóterek és néhány középkori épületmaradvány veszi körül; a római egyházmegye XI. Prefektújához tartozik a város északi részén. Egy apró és barátságos, kevéssé forgalmas negyed, ahonnan az itt lakók akár napi 3-4 órát is utaznak oda-vissza tömegközlekedéssel a munkába járáshoz. Az elhagyatottság érzése jellemezte korábban ezt a környéket, sokáig iskolák sem voltak, csak az elmúlt években létesültek. Ugyanakkor a társadalmi kapcsolatok erősek, a Szent Henrik plébánia nemcsak vallási központ, hanem fontos összetartó erő az újonnan odaköltözött családok számára.
Beszélgetés a papokkal
Ferenc pápa pénteken délután ide érkezett tehát megszokott Fiat 500 L autójával, mintegy 40 perc utazás után. Daniele Salera segédpüspök várta a pápát Massimiliano Memma atyával együtt, aki 12 éve vezeti a mintegy 10 ezer hívőt számláló közösséget. A prefektúra 35 papjával és diakónusaival a pápa – hasonlóan az előző látogatásokhoz – körülbelül másfél órán át beszélgetett zárt ajtók mögött a plébánia színháztermében. Imádság és a Szentlélek hívása után a pápa egy asztalnál foglalt helyet és válaszolt a neki föltett, főként lelkipásztori jellegű kérdésekre.
A Rebibbia börtönlelkészei is jelen voltak a találkozón
A Rebibbia börtön néhány lelkésze is részt vett a találkozón, akik Nagycsütörtökön már találkoztak a pápával, amikor a női börtönben mutatta be az utolsó vacsora szentmiséjét. Jelenlétük lehetőséget nyújtott arra, hogy megvitassák a börtönben élők nehézségeit, az öngyilkosságok jelentette válságot, valamint a férfi és női fogva tartottak nyomon kísérését. Amint azt Salera püspök elmondta, néhány börtönlelkész beszámolt a pápának arról, hogy a munka és a tanulás sokszor hozzájárul képzésükhöz, fejlődésükhöz és új életre serkenti őket. „Nagyon szép találkozó volt” – tette hozzá a főpásztor. „A Rebibbia börtönlelkészeinek jelenléte miatt a beszélgetés a börtönlakók rossz körülményeire terelődött. Többször visszatértünk a mélyszegénységre és a romlásra, ami a fogva tartottaknál megfigyelhető; illetve arra, hogy szabadságvesztésük idején a munka és mindaz, ami méltóságot adhat nekik, hozzájárul a valódi visszailleszkedéshez”.
Irgalmasság, fiatalok, szentév
Valamennyi pap és diakónus „nagyon örült a találkozónak, annak, hogy a pápa meghallgatta őket és válaszolt kérdéseikre” – mondta még a segédpüspök, aki felsorolta a beszélgetés során érintett témákat: a fiatalok felkészítése, a papképzés és az irgalmasság olyan személyek iránt, akik távol érzik magukat az egyháztól, beleértve azokat, akik ott hagyták a papságot. A szentévre való felkészülésről szólva a pápa elégedetten tekint arra, ahogy a Római Egyházmegye megéli a szinódust és felkészül a szentévre. Arra a konkrét kérdésre, hogy miként éljék meg jól a 2025-ig tartó várakozás idejét, Ferenc pápa két utat javasolt: kreatívan és bátran. Ez azt jelenti, hogy indítsanak kezdeményezéseket, melyekkel sok embert behívnak, ne ragadjanak le a régi sémáknál, amik gátat szabnak a tanúságtételnek és az evangélium hirdetésének. Végezetül érintették a nők jelenlétét a papképzésben.
A szegények között élő papok tanúságtétele
Ferenc pápát meghatotta a plébánia derűs légköre, mint ahogy azoknak a papoknak a tanúságtétele is, akik boldogan és egyszerűen élik meg szolgálatukat többek között szegény, elmaradott környezetben, mely nagy türelmet igényel. Ezt erősítette meg a Szentatya a plébánia előtt újságírók egy csoportjának, akiknek - az egészségére vonatkozó szokásos vicces mondat után: „Még élek!” - elmondta, milyen jó volt látni ezeknek a plébánosoknak a tapasztalatát, akik olyan sokat dolgoznak, és mindig az élvonalban. „Nagyon jól sikerült, mindenről beszéltünk” – fogalmazott a pápa, aki ajándékba kapott az egyik festő paptól egy Salus Populi Romani – Mária-ikont, mely olyannyira kedves a Szentatyának.
Találkozás a hívekkel
Mialatt a pápa a papokkal beszélgetett, a templom előtt mintegy 50 hívő gyűlt össze, főleg nagyszülők, nők és gyermekek, akik az iskolából jöttek, valamint néhány apáca, aki a plébánián segít: szaladtak, amint kitudódott, hogy itt van a pápa. Senki nem tudott ugyanis érkezéséről, még a Szent Henrik plébánián dolgozók sem, teljesen titokban tartották a látogatást, hogy megőrizzék az esemény magánjellegét. A pápa megjutalmazta a kint várakozókat, amikor 17.45 felé kilépett és pár percig elidőzött az emberek között, akik tapssal és kiáltásokkal fogadták őt. Kezet fogott azokkal, akik odaléptek hozzá, megáldotta az összes gyereket, majd az autóban ülve dedikálta egy törött karú gyerek gipszét. Sokáig simogatta az egy éves kis Chiarát, aki hallásproblémákkal küzd.
II. János Pál pápa látogatása
Ferenc a második pápa, aki fölkereste a Szent Henrik plébániát. Először II. János Pál pápa járt ott 2002-ben, amikor szentmisét mutatott be Nagyböjt első vasárnapján. Az volt a 301. római plébánia, amit a szent lengyel pápa meglátogatott. „Fiatal közösség a tiétek – mondta akkor Wojtyła pápa -, melyet friss családok alkotnak, akik az elmúlt évtizedben költöztek a városnegyedbe... Sok gyerek és fiatal lakik itt, teszi vidámmá és élettel telivé”. A II. János Pál pápa által leírt valóság ma is érvényes, az objektív nehézségek ellenére, melyekkel szemben Róma püspöke mindig arra biztatta papjait, hogy haladjanak előre.
„Mindig jót tesz a bátorítás” – mondta el Massimiliano Memma plébános. „Jó meghallgatni saját püspökünk reményteli szavait, jót tett nekünk. Ismerjük Ferenc pápát, ez az ő stílusa, és nekünk erre van szükségünk”.
