Ferenc pápa: Állítsátok meg a háborút a Közel-Keleten, ne engedjétek, hogy kiterjedjen
Linda Bordoni / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa a Ramadán, a muzulmánok által a böjtnek, az imának, az elmélkedésnek és a közösségnek szentelt hónap végére küldött üzenetében megosztotta szomorúságát az Izraelben és Palesztinában zajló háború, valamint a Szíriában, Libanonban és az egész térségben zajló erőszak miatt. Megismételte azt a meggyőződését, hogy „a háború mindig és csakis kudarc: egy olyan út, amely nem vezet sehova”, és amely elfojt minden reményt. A pápa április 12-i levelében, amelyet az Al Arabiya nemzetközi arab hírtelevíziónak küldött, a muzulmán testvéreihez és nővéreihez intézett üdvözletét a szomorúság szavak kísérték „a közel-keleti áldott területeken jelenleg ontott vér miatt”. Megjegyezte, hogy az iszlám szent hónapja, a Ramadán nem sokkal a Húsvét ünnepe után ért véget ebben az évben. Mindkét ünnep arra ösztönzi a hívőket, hogy az ég felé emeljék tekintetüket, és „az irgalmas és mindenható Urat imádják” éles ellentétben a földet pusztító rakéták okozta pusztításokkal.
Isten a béke és békére vágyik
„Isten a béke és békére vágyik. Azok, akik hisznek Benne, nem tehetnek mást, mint hogy elutasítják a háborút, amely nem oldja meg, hanem csak fokozza az ellenségeskedést” – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ismételten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „a háború mindig és csakis kudarc: egy olyan út, amely nem vezet sehova; nem nyit új távlatokat, hanem elfojt minden reményt”. A palesztinai és izraeli konfliktus miatti fájdalmát kifejezve megismételte felhívását, hogy azonnal legyen tűzszünet a Gázai-övezetben, ahol humanitárius katasztrófa van kibontakozóban. „Engedjék eljutni a segélyeket a sokat szenvedő palesztin néphez, és engedjék szabadon az októberben ejtett túszokat!”
Felhívás az egész Közel-Keletért
A Szentatya ezután megosztotta gondolatait „a háború sújtotta Szíriáról, Libanonról és az egész Közel-Keletről”. „Ne engedjük, hogy tovább terjedjen a neheztelés lángja, amelyet a fegyverkezési verseny baljós szele szít! Ne engedjük, hogy a háború kiterjedjen! Vessünk véget a gonoszság tehetetlenségének!” A pápa kijelentette, hogy a családokra, a fiatalokra, a dolgozókra, az idősekre és a gyerekekre gondol, és biztos abban, hogy „a hétköznapi emberek szívében nagy a béke utáni vágy”. „Az erőszak terjedése közepette könnyek szöknek a szemükbe, és egyetlen szó hagyja el ajkukat: „Elég”. Jómagam is megismétlem: „Elég!” – mondta Ferenc pápa, szavait azok felé fordítva, „akik a nemzetek kormányzásának súlyos felelősségét viselik: Elég! Állítsátok meg!” „Kérlek, vessetek véget a fegyveres összecsapásoknak, és gondoljatok a gyerekekre, minden gyerekre, ahogy a saját gyermekeitekre gondoltok” – buzdított a pápa. Arra kérte őket, hogy a gyerekek szemével tekintsenek a jövőbe, akik „nem azt kérdezik, hogy ki a megsemmisítendő ellenség, hanem azt, hogy kik azok a barátok, akikkel játszhatnak. Otthonra, parkokra és iskolákra van szükségük, nem sírokra és tömegsírokra.”
Minden népnek joga van saját államához
A Szentatya a remény szavaival zárta levelét és azzal a meggyőződésével, hogy amint a sivatagok kivirágozhatnak, úgy virágozhat ki az emberek szíve és a nemzetek élete is. Óva intett a „gyűlölet sivatagjaitól”, megjegyezve, hogy „remény csak akkor fakad, ha megtanuljuk, hogyan fejlődjünk együtt, egymás mellett; csak akkor fakad remény, ha megtanuljuk tisztelni mások hitét; csak akkor, ha elismerjük minden nép létjogosultságát és minden népnek a saját államhoz való jogát; csak akkor, ha megtanulunk békében élni anélkül, hogy bárkit is démonizálnánk”. Végezetül a lelki közelség szavaival bátorította a Közel-Keleten „nem kevés nehézség közepette” élő keresztényeket. Kérte, hogy „élvezhessék mindig és mindenhol jogukat és lehetőségüket hitük szabad megvallására, amely a békéről és a testvériségről szól”.
A Ramadán
A Ramadán az iszlám naptár szerinti 9. hónap, mely a Hold állásától függően 29 vagy 30 napos. A Korán azon sorai nyilatkoztatták ki, amelyek felszólítják a muzulmán hívőket, hogy ebben a hónapban böjtöljenek, mely egyben az iszlám vallás negyedik pillére. A Koránból tudjuk, hogy egy böjti nap napfelkeltétől naplementéig tart, pontosabban a hajnali imától (fadzsr) a naplementei imáig (magrib). A böjt, mint önmegtartóztatás, a bizonyos dolgokról való önkéntes lemondás egy meghatározott időre minden vallásban ugyanazt a célt szolgálja: emlékezteti az embert halandó életére és korlátolt, függő sorsára. A böjti időszak így az elmélkedés, a spirituális feltöltődés és megtisztulás, és az Istennel való kapcsolat megerősítésének időszaka, mely egyben az önuralmat is fejleszti.
