Fessétek ki az élet utcáit az evangéliummal! – Ferenc pápa beszéde a fiatalokhoz
Vertse Márta - Vatikán
Egyszerű, közvetlen, de nagy hatású szavakkal, atyaként buzdította Ferenc pápa a trivenetói 15 egyházmegye fiataljait, hogy menjenek szembe az árral, foglalkozzanak kevesebbet a közösségi médiával, kapcsolják ki a tévét és nyissák ki az evangéliumot, tegyék félre mobiltelefonjukat és találkozzanak emberekkel. „Keljetek fel és menjetek” – ismételte a Szentatya többször is az őt hallgató 1500 fiatallal együtt.
Arra kaptunk meghívást, hogy megvalósítsuk az Úr álmát
A pápa nagy örömmel üdvözölte a fiatalokat, rögtönzött szavakkal hozzátéve köszöntéséhez, hogy még „a nap is mosolyog”! Az együttlét lehetővé teszi, hogy ha csak egy imán, egy pillantáson és egy mosolyon keresztül is, megosszuk egymás között azt a csodát, ami vagyunk – kezdte beszédét a Szentatya, utalva arra a nagy ajándékra, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, és arra kaptunk meghívást, hogy beteljesítsük az Úr álmát: legyünk tanúi és éljük meg az ő örömét. A pápa megkérdezte a fiatalokat, hogy volt-e már olyan szép élményben részük, amelyet nem tudtak megtartani maguknak és szükségét érezték, hogy megosszák másokkal. Ezen a találkozón most azért vannak együtt, hogy újra felfedezzék az Úrban létünk szépségét és örvendezzenek Jézus, a fiatal Isten nevében, aki szereti a fiatalokat, és aki mindig meglep. A mi Istenünk mindig meglep minket, és nagyon fontos, hogy felkészüljünk Isten meglepetéseire! – hangsúlyozta a Szentatya. Barátainak nevezte a fiatalokat, majd egy kérdéssel fordult hozzájuk. Itt, Velencében, a szépség városában együtt élik át a találkozás gyönyörű pillanatát, de az elkövetkező napokban, honnan indulhatnak újra, hogy ismét megragadják ezt az örömöt? A Szentatya két „anyai” igét javasolt az újrakezdéshez, a mozgás két igéjét, amely Mária, Isten Anyjának fiatal szívét serkentette, hogy terjessze az Úr örömét és segítsen a rászorulónak, „Felkelt és elment” (Lk 1,39). Felkelni és menni – utalt a pápa Lukács evangéliumának szavaira, amikor Mária „útra kelt és sietett” Erzsébethez.
Nem digitális profil, hanem a mennyei Atya gyermekei vagyunk
A felkelni igéhez fűzve gondolatait a Szentatya arra bátorította a fiatalokat, hogy ne a díványon ülve éljék le életüket, mert a mennyországra születtünk. Tekintsünk felfelé és mondjuk az Úrnak, aki hisz bennünk, hogy „Itt vagyok!”, fogadjuk be az ajándékot, hogy mindenekelőtt értékesek és pótolhatatlanok vagyunk. Mindannyiunkban van egy gyönyörű kincs, amit megoszthatunk másokkal – fejtette ki a pápa, arra kérve a fiatalokat, hogy minden reggel köszönjék meg az Úrnak az élet ajándékát, imádkozzanak, hogy szeressék az életet, hogy szerelmük boldog párkapcsolatban végződjön. Amikor az Úr imáját imádkozzák, az első szó az öröm kulcsa: „Miatyánk” és ekkor felismerik, hogy Isten szeretett fiai és lányai, akik Isten számára nem egy digitális profilt képviselnek, hanem a mennyei Atya gyermekei. A pápa ezután arra adott tanácsot a fiataloknak, hogy mit tegyenek, amikor gyakran úgy érzik, hogy egy negatív gravitációs erő ellen kell küzdeniük. Ahhoz, hogy felemelkedjenek, először is hagyják, hogy az Úr kézen fogja őket. Az Úr ugyanis soha nem hagyja cserben azokat, akik bíznak benne, mindig felemel és megbocsát. Amikor törékenynek, gyengének, bűnösnek érzik magukat, ne saját szemükkel, hanem Isten tekintetével nézzenek magukra.
Mindig legyen kéznél egy kis evangéliumos könyv
Csak akkor nézhetünk valakire „felülről lefelé” szépen, ha segítünk neki felemelkedni, mivel Jézus is így tesz velünk, amikor elesünk. „Nyissátok ki az evangéliumot, és nézzétek meg, mit tett Péterrel, Mária Magdolnával, Zakeussal, oly sok mással: csodákat tett a gyarlóságukkal” – javasolta Ferenc pápa az ezerötszáz fiatalnak, majd megismételte már gyakran elhangzott tanácsát: legyen mindig náluk egy kis zsebben hordozható evangélium, és olvassanak belőle részleteket. Isten tudja, hogy nem csak szépek, hanem törékenyek is vagyunk, és a két dolog együtt jár: kicsit olyan, mint Velence, amely egyszerre pompás és törékeny. Bízzunk az Úrban! – hangoztatta a pápa, majd közvetlen beszélgetést folytatva a fiatalokkal megkérdezte, hogy nem unatkoznak-e, mivel már kezd kissé hosszúra nyúlni beszéde. Az 1500 fiatal kórusban „nem” -mel válaszolt, mire a pápa megjegyezte, hogy nagyon jól neveltek.
Akkor lesznek forradalmárok, ha megteremtik az „ingyenesség szimfóniáját”
A nagy eredmények titka a kitartás, az állhatatosság – szögezte le a pápa, megállapítva, hogy az életben a legfontosabb a szeretet, a hit. A fiatalok ne szigetelődjenek el, hanem haladjanak együtt szemben az árral és tegyék félre mobiltelefonjukat, hogy személyesen találkozhassanak az emberekkel. Velencében nem mondhatják, hogy nem könnyű az árral szemben haladni, mert Velence a példa rá, hogy csak kitartóan evezve lehet messzire jutni. Hagyják, hogy Isten kézen fogja őket és együtt haladjanak előre, legyenek ajándék mások számára. Manapság az ember által készített termékekben elmerülve élünk, így elveszítjük a teremtett világ szépsége iránti csodálatunkat – jegyezte meg a Szentatya. A fiatalok ezzel szemben legyenek a szépség alkotói. Amikor megházasodnak és fiuk vagy lányuk születik, akkor új életet hoznak létre, ez a fiatalság szépsége, amikor anyasággá vagy apasággá válik - mutatott rá a pápa, majd a rá jellemző közvetlenséggel ismét megszakította beszédét, hogy megnyugtassa a fiatalokat! „Kedves fivérek, kedves nővérek, nemsokára befejezem, legyetek nyugodtak!” Folytatva beszédét arra kérte őket, hogy ne megszállott digitális szakemberek, hanem újdonságok alkotói legyenek! Utánozzák Isten stílusát, amely az ingyenesség stílusa. Teremtsék meg az ingyenesség szimfóniáját egy olyan világban, amely a nyereséget keresi. Így lesznek forradalmárok.
Fesd ki az élet utcáit az evangéliummal!
Beszéde utolsó részében Ferenc pápa azzal a felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy nyissák meg szívüket Istennek, mondjanak neki köszönetet, szeressenek bele az életbe, járjanak együtt másokkal, keressék fel a magányosokat, színezzék ki a világot kreativitásukkal, fessék ki az élet utcáit az evangéliummal. „Kelj fel és menj!” – idézte a pápa Lukács evangéliumának szavait, arra kérve a fiatalokat, hogy ismételjék ezt el most vele együtt, egymásért. Nem hallottam! – jegyezte meg a pápa, így tovább ismételték közösen a találkozás mottóját. Jézus ezzel a meghívással fordul hozzájuk: „Kelj fel és menj!” (vö. Lk 17,19). Hallgassák meg, ismételjék el magukban, és őrizzék meg a szívükben ezt a felhívást – hangzott a pápa utolsó tanácsa, majd beszéde lezárásaként újból arra kérte a fiatalokat, hogy vele együtt visszhangozzák Jézus szavait: „Kelj fel és menj!”
