Ferenc pápa a velencei szentmiséjén befogadásra és vendégszeretetre hívott
Somogyi Viktória – Vatikán
„Velence arra hivatott, hogy a mindenki számára elérhető szépség jele legyen, az utolsóktól kezdve, a testvériség és a közös otthonunk iránti törődés jele” – mondta Ferenc pápa vasárnap a város Szent Márk terén összegyűlt mintegy 10,500 hívőnek. Félnapos velencei látogatásának utolsó eseményén a pápa a lenyűgöző Szent Márk téren mutatott be szentmisét, felidézve a látogatás témáját: „Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,12). „Csak a Krisztussal való egységben megmaradva valósíthatjuk meg az Evangélium gyümölcseit a valóságban, amelyben élünk: az igazságosság és a béke gyümölcseit, a szolidaritás és a kölcsönös gondoskodás gyümölcseit; a gondosan hozott döntéseket környezeti és emberi örökségünk megőrzése érdekében” – hangsúlyozta a pápa.
Jézus a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők
Homíliája elején felidézte: „Jézus a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők. Isten pedig, az irgalmas és jóságos Atya, türelmes földművesként dolgozik velünk, hogy életünk gyümölcsöző legyen. Ezért Jézus azt ajánlja, hogy őrizzük meg azt a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, amely a Vele való kapcsolat, amelytől életünk és termékenységünk függ. Kitartóan ismétli: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. […] Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. (Jn 15,4). Csak az terem gyümölcsöt, aki egységben marad Jézussal – emlékeztetett a pápa.
Példázat a szőlőművesekről
Ezután kifejtette, hogy Jézus hamarosan befejezi földi küldetését. Az Utolsó vacsorán azoknak, akik az apostolai lesznek, az Eucharisztiával együtt néhány kulcsszót is átad. Az egyik a „maradj”, vagyis tartsd életben a kapcsolatot velem, maradj egységben velem, mint az ágak a szőlőtővel. Ezzel a képpel Jézus egy bibliai metaforát használ, amelyet az emberek jól ismertek, és amellyel az imában is találkoztak, mint a zsoltárban, amely így szól: „Seregek Ura, térj vissza, / Tekints le az égből és lásd / látogasd meg szőlőtövedet” (Zsolt 80,15). Izrael az a szőlő, amelyet az Úr ültetett és gondozott. És amikor a nép nem hozza el a szeretet gyümölcsét, amire az Úr vár, Ézsaiás próféta egy vádat fogalmaz meg egy földműves példázatával, aki megművelte a szőlőjét, megtisztította a kövektől és értékes szőlőültetvényeket ültetett, és azt várta, hogy jó bort teremjen, de ehelyett csak éretlen szőlőt terem. A próféta pedig így fejezi be: „Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom”. (Iz 5,7). Jézus, aki Ézsaiást idézi, elmondja a drámai példázatot a gyilkos szőlőművesekről, kiemelve az ellentétet Isten türelmes munkája és népe elutasítása között (lásd Mt 21,33-44). Ezért a szőlőtő metaforája, bár Isten szerető gondoskodását fejezi ki rólunk, másrészt figyelmeztet, ha megszakítjuk ezt a kapcsolatot az Úrral, nem teremhetünk jó gyümölcsöt az életben, és mi magunk is azt kockáztatjuk, hogy kiszáradt ágakká válunk. Nem jó kiszáradt ágakká válni, amelyeket eldobnak – állapította meg Ferenc pápa.
Jézus megnyit minket, hogy befogadjuk Isten szeretetét
Testvéreim, folytatta homíliáját a velencei szentmiséjén a pápa, a Jézus által használt kép kapcsán arra a hosszú történelemre is gondolok, amely Velencét összekapcsolja a szőlőműveléssel és a bortermeléssel, a sok borász munkájával és a számos szőlőskerttel, amelyek a lagúna szigetein és a város utcái közötti kertekben jöttek létre, és azokra, amelyekben a szerzetesek foglalkoztak bortermeléssel a közösségeik számára. Így nem nehéz megragadni a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázat üzenetét: a Jézusba vetett hit, a Vele való kapcsolat nem börtönözi be a szabadságunkat, hanem éppen ellenkezőleg, megnyit minket, hogy befogadjuk Isten szeretetének életnedvét, mely megsokszorozza örömünket, a jó borász gondosságával gondoskodik rólunk és akkor is csírákat növeszt, ha életünk talaja kiszárad. És sokszor kiszárad a szívünk is – tette hozzá Ferenc pápa.
Velence egységet alkot a vízzel
De a Jézus szívéből fakadó metafora értelmezhető úgy is, ha erre a vízre épült városra gondolunk, amely egyedülállósága miatt a világ egyik legemlékezetesebb helye. Velence egységet alkot a vízzel, amelyen áll, és ennek a természeti környezetnek a gondozása és védelme nélkül akár meg is szűnhet. Az életünk is ilyen: mi is, akik mindig elmerültünk Isten szeretetének forrásaiban, újjászülettünk a keresztségben, új életre születtünk a víz és a Szentlélek által, és beilleszkedtünk Krisztusba, mint a szőlő ágai a szőlővesszőbe. Ennek a szeretetnek az életnedve folyik bennünk, amely nélkül száraz ágakká válunk, amelyek nem hoznak gyümölcsöt. Boldog I. János Pál, amikor e város pátriárkája volt, egyszer azt mondta, hogy Jézus „azért jött, hogy örök életet hozzon az embereknek [...]”. És így folytatta: „Az élet benne van, és átmegy belőle a tanítványaiba, ahogy az életnedv feláramlik a vesszőből a szőlő ágaiba. Ez friss víz, amit ő ad, örökké hömpölygő forrás” (A. LUCIANI, Velence 1975-1976. Opera Omnia. Beszédek, írások, cikkek, VII. kötet, Padova 2011, 158).
Az Úrban lakozni
A pápa kiemelte a lényeget: az Úrban maradni, Benne lakozni. Ezt az igét – maradni – nem szabad statikusan értelmezni, mintha azt akarná mondani, hogy álljunk meg egyhelyben, parkoljunk le a passzivitásban. Valójában mozgásra hív, mert az Úrban maradni növekedést jelent. Mindig az Úrban maradni azt jelenti, hogy növekedni, növekedni a Vele való kapcsolatban, párbeszédet folytatni Vele, befogadni az Ő Igéjét, követni Őt az Isten Országa felé vezető úton. Ezért arról van szó, hogy mögötte járunk: az Úrban maradunk és mögötte haladunk, útnak indulunk, hagyjuk, hogy provokáljon az Evangéliuma, és szeretetének tanúságtevőjévé válunk. Ezért mondja Jézus, hogy aki Benne marad, az gyümölcsöt terem. És ez nem akármilyen gyümölcs! Azon ágak gyümölcse, amelyekben az életnedv folyik, a szőlő, a bor pedig a szőlőből származik, ami messiási jel. Jézus, az Atya által küldött Messiás, Isten szeretetének borát hozza el az ember szívébe, és örömmel, reménnyel tölti el – mutatott rá a pápa.
A fenyegető problémák
Ez az a gyümölcs, amelyet meg kell hoznunk életünkben, kapcsolatainkban, a mindennap felkeresett helyeinken, társadalmunkban, munkánkban. Ha ma Velence városára tekintünk, megcsodálhatjuk elbűvölő szépségét, de aggaszt is bennünket a számos fenyegető probléma: az éghajlatváltozás, amely hatással van a lagúna vizére és a területre; az épületek, a kulturális örökség, de az emberek törékenysége is; az a nehézség, hogy emberléptékű környezetet teremtsünk a turizmus megfelelő kezelésével; és minden, amit ezek előidézhetnek a megromlott társadalmi viszonyok, az individualizmus és a magány tekintetében – figyelmeztetett a pápa.
Ha egységben maradunk Krisztussal, képesek leszünk az Evangélium gyümölcseit elhozni a valóságba
És mi, keresztények, akik a szőlőtővel egyesült ágak vagyunk, annak az Istennek a szőlőskertje, aki gondoskodik az emberiségről, és kertnek teremtette a világot, hogy virágozhassunk benne és felvirágoztassuk, hogyan reagálunk mi keresztények? – tette fel a kérdést a pápa homíliája végén. Ha egységben maradunk Krisztussal, képesek leszünk az Evangélium gyümölcseit elhozni abba a valóságba, amelyben élünk: az igazságosság és a béke gyümölcseit, a szolidaritás és a kölcsönös gondoskodás gyümölcseit; a körültekintő döntéseket a környezeti örökség, de az emberi örökség megőrzése érdekében is. Ne feledkezzünk meg az emberi örökségről, a nagy emberiségről, amelyet Isten kiválasztott, hogy velünk járjon. Arra van szükség, hogy keresztény közösségeink, városnegyedeink, városaink vendégszerető, befogadó helyekké váljanak. Velence pedig, amely mindig is a találkozás és a kulturális csere helyszíne volt, arra hivatott, hogy a mindenki számára elérhető szépség jele legyen, kezdve a legkisebbektől, illetve a testvériség és a közös otthonunk iránti törődés jele legyen. Velence, egy olyan föld, amely testvéreket teremt – zárta homíliáját Ferenc pápa a Velencében bemutatott szentmiséjén.
Regina coeli ima és felhívások
A szertartás végén elimádkozta a Regina coeli Mária-imát a Szent Márk téren összegyűlt hívekkel, majd minden jelenlévőt köszöntött. „Szívből köszönöm Francesco Moraglia pátriárkának és vele együtt a munkatársaknak, továbbá az önkénteseknek. Hálás vagyok a polgári hatóságoknak és a rendvédelmi szerveknek, amelyek segítették ezt a látogatást. Köszönök mindent!” – mondta a pápa.
Haiti
Ezt követően Velencéből is, mint minden vasárnap, Szűz Mária közbenjárását kérte a világ számos szenvedést eredményező helyzetéért. „Haitire gondolok, ahol rendkívüli állapot van érvényben, és a lakosság kétségbeesett az egészségügyi rendszer összeomlása, az élelmiszerhiány és az embereket menekülésre késztető erőszak miatt. Az Úrra bízzuk a múlt csütörtökön Port-au-Prince-ben hivatalba lépett új Átmeneti Elnöki Tanács munkáját és döntéseit, hogy a nemzetközi közösség megújult támogatásával el tudja vezetni az országot a béke és a stabilitás megteremtéséhez, amelyre olyan nagy szüksége van” – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Ukrajna, Palesztina, Izrael, és a rohingyák
Majd gondolatban a meggyötört Ukrajna, Palesztina és Izrael, a rohingyák és sok más népesség felé fordult, amelyek háborúktól és erőszaktól szenvednek. A béke Istene világosítsa meg a szíveket, hogy mindenkiben növekedjen a párbeszéd és a megbékélés vágya. Végül biztosította a híveket, hogy magával viszi őket az imában; és kérte, hogy ne felejtkezzenek el imádkozni érte, mert ez a munka nem könnyű!
A pápa lerótta kegyeletét Szent Márk ereklyéi előtt
A szertartás végén Ferenc pápa a Szent Márk bazilikában lerótta kegyeletét Szent Márk ereklyéi előtt. A pápa csendben megállt néhány pillanatra a Velence védőszentjének ereklyéit őrző oltár előtt. Ezután a téren ismét hatalmas tömeg fogadta. Üdvözölte az apácákat és az önkénteseket, megcsókolta az újszülötteket, és megáldotta azokat a híveket, akiknek sikerült a pápamobil közelébe kerülniük. Majd felszállt a motorcsónakra és visszatért a Giudecca-szigetre. A pápai helikopter ugyanarról a börtönudvarról szállt fel, ahová reggel érkezett és 14.40-kor landolt a Vatikánban.
