Jézus adja meg nekünk az élet teljességét – Ferenc pápa Regina Coeli imája

Vertse Márta – Vatikán

A pápa rámutatott, hogy az élvezetek és a hatalom útjainak a követése nem vezet el a boldogsághoz, nem ad választ az elkerülhetetlen halálra. Csak Jézusban valósul meg az élet teljessége, Isten szeretett gyermekeinek az élete, az örökkévalóság. Nyissuk meg szívünket a Jézussal való élő találkozásnak a szentségekben, az imában, mert így válik teljesebbé az életünk – tanította a Szentatya, hangsúlyozva, hogy Jézus sebei az irgalmasság és a megbocsátás csatornáivá váltak.

Jézus nevében lehet örök életünk

Húsvét második vasárnapján, amelyet Szent II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasság ünnepének hirdetett meg, az evangéliumi szakasz (Jn 20, 19-31) azt mondja nekünk, hogy ha hiszünk Jézusban, Isten Fiában, akkor örök életünk lehet az ő nevében – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd feltette a kérdést: mit jelent ez, hogy „életünk lehet”? 

Mindannyiunk közös álma az örökkévalóság reménye

Mindannyian akarjuk az életet, de ennek különböző módjai vannak. Vannak, akik a létezést egy fergeteges versenyfutásra redukálják, hogy sok mindent élvezzenek és birtokoljanak: céljuk az evés-ivás, szórakozás, pénz és tárgyak felhalmozása, új és erős érzelmek megtapasztalása, és így tovább. Ez egy olyan út, amely első pillantásra kellemesnek tűnik, de a szívet nem elégíti ki – mutatott rá a Szentatya. Nem ez jelenti azt, hogy „van életünk”, mert az élvezet és a hatalom útjainak a követése nem vezet el a boldogsághoz. A létezésnek számos olyan szempontja válasz nélkül marad, mint például a szerelem, vagy az olyan elkerülhetetlen tapasztalatok, mint a fájdalom, a korlátozottság és a halál. Azután beteljesületlen marad az az álom is, amely mindannyiunkban közös: az örökkévalóság reménye, annak a reménye, hogy végtelen szeretetben van részünk. A vasárnapi evangéliumi szakasz azt mondja, hogy az életnek ez a teljessége, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva, Jézusban valósul meg. Jézus az, aki nekünk megadja az élet teljességét – fejtette ki beszédében Ferenc pápa, majd arra irányította a hívek figyelmét, hogy ezt hogyan lehet elérni, hogyan lehet megtapasztalni.  

Jézus sebei az irgalmasság és a megbocsátás csatornái

Az evangéliumi szakasz arról számol be, hogy a tanítványok életük legtragikusabb pillanatait élik át: Jézus kínszenvedésének napjai után félelemtől telve és elcsüggedten bezárkóztak a Cenákulumba. Ekkor a Feltámadt Krisztus eljön hozzájuk és először a sebeit mutatja meg nekik: ezek a szenvedés és a fájdalom jelei voltak, amelyek a bűntudat érzéseit ébreszthették volna, Jézussal azonban az irgalmasság és a megbocsátás csatornáivá válnak. Így a tanítványok látják és kezükkel érintik, hogy Jézussal az élet győzedelmeskedik, a halál és a bűn vereséget szenvedtek. És a tanítványok megkapják Jézus Lelkének ajándékát, amely új életet ad számukra, a szeretett gyermekek életét, amelyet az öröm, a szeretet és a remény hat át – mondta a pápa, majd megkérdezte a hívektől: nektek van-e reményetek? Mindenki tegye fel magának a kérdést: milyen az én reményem?

Minden élő találkozás Jézussal teljesebbé teszi életünket

A Szentatya ezután az evangéliumi szakasz tanítására utalva azt foglalta össze, hogy mit kell tennünk minden nap ahhoz, hogy „életünk legyen”: elég, ha tekintetünket a keresztre feszített és feltámadt Jézusra szegezzük, ha találkozunk vele a szentségekben és az imádságban, ha felismerjük, hogy jelen van, ha hiszünk Őbenne és hagyjuk, hogy megérintsen kegyelme, ha engedjük, hogy példája vezessen bennünket, ha megtapasztaljuk annak az örömét, hogy úgy szeretünk, mint Ő. Minden találkozás Jézussal, minden élő találkozás Ővele lehetővé teszi számunkra, hogy több életünk legyen – szögezte le Ferenc pápa, arra buzdítva, hogy keressük Jézust és hagyjuk, hogy találkozzunk vele - mert Ő keres bennünket – és nyissuk meg a szívünket a vele való találkozásnak.

Jézus példáját követve szeressük testvéreinket

A Szentatya ezután a következő kérdések feltevését javasolta mindenki számára: hiszek-e Jézus feltámadásának erejében, hiszem-e, hogy Jézus feltámadt? Hiszek-e a bűn, a félelem és a halál feletti győzelmében? Hagyom-e, hogy kapcsolatba lépjek az Úrral, Jézussal? És engedem-e, hogy Ő arra késztessen, hogy szeressem fivéreimet és nővéreimet és minden nap reménykedjek? Mindenki gondolkozzon el ezen – kérte a pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédét: „Mária segítsen bennünket, hogy egyre nagyobb legyen a hitünk a feltámadt Jézusban, hogy „életünk legyen” és terjesszük Húsvét örömét”.