A Szenttéavatási ügyek dikasztériumának három új dekrétuma
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Egy dekrétum elismeri a Boldog Elena Guerra nővérnek, a „Szent Zita nővéreknek” nevezett Szentlélek Oblátái kongregáció alapítója közbenjárásának tulajdonított csoda elismerését, aki 1835. június 23-án a toszkánföldi Luccában született és ott is halt meg 1914. április 11-én.
A második dekrétum elismeri Isten Szolgája, Gaetano Clausellas Ballvé spanyol egyházmegyés pap vértanúságát, akit hit elleni gyűlöletből öltek meg a spanyol polgárháború során 1936. augusztus 15-én és aki 1863. augusztus 5-én született. Vele együtt a dekrétum elismeri Antonio Tort Reixachs családapa vértanúságát, akit ugyancsak hit elleni gyűlöletből öltek meg Barcellona mellett 1936 decemberében és aki 1895. március 28-án született a katalán Montcadában.
Végül az utolsó dekrétum elismeri Isten Szolgálója Teresa Lanfranco, rendi nevén Annunziata Addolorata, a Leucai Szűzanya Lányai kongregáció fogadalmas szerzetesnővére hősies erényeit, aki 1920. március 24-én született a dél-olaszországi Gallipoliban és 1989. június 8-án halt meg Rómában.
Teresa Lanfranco, Annunziata Addolorata nővér életrajza
Isten Szolgálója, Teresa Lanfranco, vagyis Annunziata Addolorata nővér (1920-1989) gyermekkorában szüleitől kapott jó példát a hiteles keresztényi és emberi életről. Édesanyja tanította őt a Szűzanya iráni nagy odaadásra és a rózsafüzér rendszeres imádkozására. 17 éves korában Terese Gallipoli tengerpartján találkozott az akkor 32 éves Elisa Martinezzel (1905-1991), aki később a Leucai Szűzanya Lányai kongregációt megalapította. Gondviselésszerű találkozó volt ez 1937. szeptember 17-én! Teresa ugyanis – miként az Jézus első tanítványaival történt – habozás nélkül azonnal elhatározta, hogy tagja lesz Elisa nővér új közösségének, mely ugyanazon lelki vonásokat hordozta, melyeket Teresa kapott. Nagy lelkesen Szűz Mária oltalma alá helyezte ő is magát, részt vállalt a plébániai apostolkodásban és a kamaszlányok nevelésében. Az első pillanattól kezdve az Alapítónő leghűségesebb tanítványa és bizalmasa lett, mindhalálig. 1941. augusztus 15-én Elisa nővér közössége egyházmegyei elismerést nyert és a belépő új hivatások felkészítésére Teresa kapott megbízatást. Feladata betöltéséhez lelkierőt az Úr Jézustól kapott, akit mindennap hosszasan felkeresett az Eucharisztia szentségében. Növendékei vallották róla, hogy „Teresa nagyon imádságos lélek volt és hogy őket is így nevelte”. Gyakorta buzdította így a tanítványait: „A szentség olyan apró dolgokból áll, amelyeket nap mint nap úgy kell összerakni, mint egy apró darabokból álló mozaikot. A mindennapi életben a hűséges szolgálatban szentelődünk meg”. Teresa nővér akkor is hűségesen kitartott az alapító anya mellett, amikor a rendet belső problémák rázták meg. Vele volt a Prima Porta melletti új római anyaház megalapításánál és mint helyettes elöljáró lehetővé tette az alapító számára, hogy művét szerte a világon terjessze. Élete végén sokat szenvedett a cukorbajtól, majd 69 éves korában hunyt el életszentség hírében. Teste immár a boldoggá avatott Elisa nővér sírja mellett nyugszik a római anyaházuk kápolnájában.
