A Szentatya a Pápai Történettudományi Bizottsághoz: a kulturális diplomácia stílusával
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Idén ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját a Pápai Történettudományi Bizottság
Ferenc pápa bevezetőjében köszöntötte a jubiláló intézményt, melynek tagjai három kontinens számos országából érkeztek, mindegyikük a saját, megbecsült szaktudásával. Ez a színesség garantálja a bizottság nemzetközi dimenzióját és multidiszciplináris jellegét, amelynek kutatása, konferenciája és szerkesztői tevékenysége egy gyümölcsöző és proaktív multikulturális dinamika része. Idén ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját a Pápai Történettudományi Bizottság titkára által irányított „Események és dokumentumok” című szép sorozat is, az eddig megjelent hetven kötettel. Ez a történelmi igazság globális szintű keresése iránti elkötelezettségről tanúskodik, a különböző történetírási felfogással és a sokrétű tanulmányi hagyományokkal folytatott párbeszéd szellemében. Jót tesz nekik – buzdított a pápa – ha együttműködnek másokkal, bővítik tudományos és emberi kapcsolataikat, kerülik a mentális és az intézményi bezárkózás formáit. Arra biztatta őket, hogy tartsák fenn ezt a gazdagító megközelítést, amely állandó és figyelmes meghallgatáson alapul, mentes minden ideológiától – mert az ideológiák ölnek – és tiszteletben tartják az igazságot. A pápa megismételte, amit a 60. évfordulójuk alkalmával mondott: „Az összes kultúra és vallás kutatóival való találkozás és együttműködés révén konkrétan hozzájárulhatnak az Egyház és a kortárs világ közötti párbeszédhez”.
A „kulturális diplomácia” szolgálatában
Ez a stílus egyúttal hozzájárul a pápa által „kulturális diplomácia”-nak nevezett folyamat kialakulásához, ami nagyon időszerű, és ma még inkább szükséges a jelenlegi veszélyes globális konfliktusok összefüggésében, amelyet nem nézhetünk tétlenül. Ezért arra kérte őket, hogy folytassák a történelmi kutatómunkájukat a párbeszéd távlatában, ahová elvihetik az evangéliumi remény világosságát, vagyis „azt a reményt, amely nem csal meg minket”, ahogy Pál apostol említi a rómaiakhoz írt levelében (vö Róm 5,5).
Ferenc pápa az egyház és a történészek kapcsolata tekintetében szívesen gondol a közelségre, ugyanis létfontosságú kapcsolat áll fenn az egyház és a történelem között. Szent VI. Pál mély tanítást adott erről a szempontról, felismerve, hogy az Egyház és a történészek kiváltságos találkozási pontja az igazság közös keresése és az igazság közös szolgálata. Kutatás és szolgáltatás – foglalta össze a pápa, majd idézte elődjének a történészekhez intézett szavait 1967-ből: „Itt lehet a fő találkozási pont az egyház és a történészek közt, az egyház képviselte vallási igazság és a kutatók által érintett történelmi igazság közt, melynek a történészek jó és odaadó szolgái, hiszen a kereszténység tanításának, erkölcsének és kultuszának az építménye végső soron a tanúságtételen nyugszik”. Krisztus apostolai tanúságot tettek arról, amit láttak és hallottak. […] Ez lehetővé teszi számunkra annak megértését, hogy egy spirituális és vallási természetű szervezet, mint amilyen a katolikus egyház, mennyire érdekelt a történelmi igazság keresésében és annak megállapításában. Ennek is van története, és eredetének történeti jellege különösen döntő fontosságú számára”.
Az evangélium szelíd és bátor tanúságtételével kívánja minden kultúra szívét élővé tenni
Az Egyház a történelemben jár, minden idők minden embere mellett, de nem tartozik egyetlen kultúrához sem, hanem az evangélium szelíd és bátor tanúságtételével kívánja minden kultúra szívét élővé tenni, hogy együtt építsék fel a találkozás civilizációját. Ezzel szemben az individualista önreferencia kísértései és az egyén nézőpontjának ideológiai megerősítése táplálja a konfliktusok gátlástalanságát. A találkozás kultúrája és a konfliktus kulturálatlansága! – foglalta össze a pápa. Szép dolog, hogy hetven évvel alapítása után a bizottság tanúságot tud tenni arról, hogy ellenáll az ilyen kísértéseknek, hogy szenvedéllyel végzi tanulmányait azon egység szolgálata elevenítő tapasztalata által, melyet a Szentlélek mutat nekünk Pünkösdkor.
Az Egyház Krisztus és az emberi közösség között áll, nem zárkózhat önmagába
Hatvan évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat Lélek áldotta eseményekor Szent VI. Pál figyelmeztető szavakat mondott az egyház önelégült önreferenciájáról, melytől pedig óvakodnia kell: „Senki nem gondolhatja, hogy az Egyház önmagára összpontosítson, hogy önelégült legyen, és így megfeledkezzen Krisztusról, akitől mindent megkap, akinek mindent köszönhet, így az emberi nem egészét is, amelynek szolgálatára született!” Az Egyház Krisztus és az emberi közösség között áll, nem zárkózhat önmagába, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan arra törekszik, hogy teljesen Krisztusé legyen, Krisztusban, Krisztus által, hogy az embereké legyen, az emberek között, az emberekért, valóban alázatos és jeles közvetítő az isteni Megváltó és az emberiség között. Ferenc pápa végül azt ajánlotta a Történettudományi Bizottságnak, hogy tetteiben a hetven éves tapasztalata jegyében igazodjék ezekhez a szavakhoz: „a történelmi tanulmányok tegyék őket emberségben tudós mesterekké és az emberiség szolgáivá”, majd apostoli áldását adta rájuk.
