Hálaadó magyar nyitó-zarándokszentmise a Lateráni Szent János székesegyházban

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

 „Kezdődik az ének, az Úr fölségének, kezdődik a szentáldozat” – hangzott fel magyarul a szentmise kezdőéneke kedd délután négy órakor a pápa székesegyházában. Veres András püspök, a püspöki konferencia elnöke mutatta be a szentmisét a szinte teljes püspöki konferencia részvételével, a templom szentélyében helyet foglaló mintegy száz koncelebráló pap jelenlétében.

Róma mindnyájunk otthona

Veres püspök homíliája kezdetén a székesegyház homlokzata feliaratát idézte fel: „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”. A hívő ember zarándokútján azokat a helyeket keresi fel, ahol hitünk gyökereit és tanúságtevőit tisztelhetjük. Az alapító Nagy Konstantin császártól egészen 1305-ig itt székelt Rómában Szent Péter utóda, ahová a zarándokok nagy sokasága érkezett a századok során. Nekünk magyaroknak is fontos ez a hely, hiszen itt fogadta II. Szilveszter pápa Asztrik apátot, István király küldöttét, aki itt kapta tőle azt a koronát, mely aztán országunk függetlenségét biztosította. Ugyanakkor a XVI. századból egy másik római bazilika egyik síremléke emlékezteti a fagyos Duna mellől érkező vándort, ne csodálkozzon, hogy ő az ő teste itt nyugszik, mert Róma mindenkinek hazája, otthona. Mi is ezzel a lelkülettel érkeztünk most ide, mert tudjuk, hogy itt otthon vagyunk.

Őrizzük a Jézushoz tartozásunkat!

A napi evangélium a templomszentelés ünnepére Jeruzsálembe érkező Jézusról szól, aki a templomban találkozik azokkal, akik már régóta az ő elveszejtésén munkálkodtak és most nyílt hitvallásra kényszerítették, vajon ő-e a Messiás. Jézus sohasem spórolt őszinteséggel: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok a juhaim közül valók, mert az én juhaim hallgatnak rám – szólt, hiszen ő tudta, mi lakik az ember szívében. Mi azért lehetünk itt otthon, mert érezzük, hogy Krisztushoz tartozunk, az ő egyházának vagyunk tagjai, mely egyházat itt a földön Krisztus helytartója vezet, akihez mi most hálás szívvel eljöttünk, megköszönni neki a tavalyi látogatását. Ugyanakkor az üdvösségtörténet egészét tekintve, átjárja azt az elutasítás szelleme. Így a mai korban is létezik az Istentől elfordulás, az ő elutasítása, pedig Krisztus mindenkit meghívott az üdvösségre, hogy életünk legyen és hogy az bőségben legyen. Akik azonban Jézushoz tartoznak, azok biztonságban érezhetik magukat, mert ahogy mondta: „senki sem ragadhatja el őket az Atyámtól”.

Maradjunk hűségesek Krisztus Igéjéhez és Egyházához  

Mi is szeretnénk azok közé tartozni, akiket semmiféle megtévesztő ideológia nem szakíthat el Isten szeretetétől. Mégis vannak, akik eltántorodnak Jézustól és az ő egyházától. Ugyanakkor őszintén el kell mondani, hogy minket is gyengeségeink, visszatérő bűneink tartanak bizonytalanságban. Ugyanakkor, ha Krisztus felvett bennünket a bárkájába, miért is félünk a hullámoktól? – kérdezte Veres András püspök. Tudjuk viszont, éppen a vízenjárás történetéből, hogy még Péter is megingott a nagy hullámoktól, mert félelem szállta meg. Ám ő mégis képes volt az Úrhoz kiáltani: „Uram, ments meg engem!”. A hívő ember alázattal és teljes bizalommal teszi, hogy legalább, amikor veszélyeket lát, kérjen segítséget az Úrtól. Kiáltsunk mi is bátran Krisztushoz, mindnyájunk Megváltójához, hogy mentsen meg minket a bajtól, hogy hűségesen tudjunk kitartani az egyházunkban és Krisztus Igéjében.

Miért is, mitől is félhetnék én: Az Isten tenyerén?

Ha zarándoklatot végzünk – folytatta a püspökkari elnök, – akkor szeretnénk mindnyájan hitünkben megerősödni. Talán nincs is jobb hely erre, mint Róma, az apostolok és a vértanúk kora óta. Számtalan buzdítást és példát láttunk itt arra, hogyan is kell és hogyan tudunk Krisztus mellet kitartani és miként lehet hozzá és egyházához hűséges maradni. Reméljük, hogy ez a zarándoklat megerősít bennünket Isten szeretete által és hogy közös imádságaink erőssé teszik valamennyiünk szívét, de családtagjaink és szeretteink szívét is az Egyház iránti hűségben. Imádkozzunk nemzetünkért, hogy a hitben egyek legyünk, hogy a szeretteink imádságaink által eljussanak Isten szeretetének a megismerésére, annak befogadására. Végül – tekintettel a sok fiatal zarándokra – egy ifjúsági lelki éneket idézett: „Rám törhet vadul ezer baj veszély, Isten így szól: ne félj! Miért is, mitől is félhetnék én: Az Isten tenyerén?”.