Szenvedés és betegség a Bibliában: Ferenc pápa beszéde a Pápai Biblikus Bizottsághoz
Gedő Ágnes – Vatikán
Ezekben a napokban tartotta plenáris ülését a Pápai Biblikus Bizottság, mely a betegség és a szenvedés bibliai szempontjaira irányítja figyelmét. Ez a téma minden embert érint, hiszen ki vagyunk szolgáltatva a betegségeknek, a halálnak. Sebzett természetünk magában hordozza a korlátait és a végességet, szenved a rossz és a fájdalom ellentmondásai miatt. Ferenc pápa megvallotta, hogy szívén viseli ezt a témát. A szenvedés és a betegség olyan ellenfelek, amelyekkel szembe kell néznünk, de fontos, hogy ezt emberhez méltón tegyük. Ha kitöröljük, tabut csinálunk belőle, amiről jobb nem beszélni, mert rontja a minden áron való hatékonyság képét, akkor távol járunk a megoldástól. Mindannyian megtapasztaljuk ennek súlyát és segítenünk kell egymást a kapcsolatokban anélkül, hogy önmagunkba zárkóznánk, és hogy a jogos lázadás elszigetelődéssé, elhagyatottsággá vagy elkeseredéssé válna.
Jézus megmutatja a gondoskodás útját
Sok testvérünk tanúságtételéből tudjuk, hogy a fájdalom és a betegség a hit fényében döntő tényező lehet a személyes érettséghez vezető úton. A szenvedés rostája ugyanis segít felismerni, mi a lényeges és mi nem. Főként azonban Jézus példája mutatja meg az utat. Ő arra buzdít minket, hogy vegyünk gondjaiba a betegségben élőket, és egyszersmind szenvedésünkkel csatlakozzunk megváltó felajánlásához, ami gyümölcsöt hoz. Ferenc pápa ennek kapcsán két kulcsszóra hívta föl a Pápai Biblikus Bizottság tagjainak figyelmét, melyek: az együttérzés és az inklúzió, vagyis a be- és elfogadás.
Az együttérzés segít, hogy a szenvedők mellé álljunk
Az első, az együttérzés visszatérő és jellemző viselkedése az Úrnak, aki törékeny és rászoruló emberekkel találkozik. A pásztor nélkül utat kereső nyáj, az éhező és elgyötört tömeg, a betegek kívánságai, mind nagy együttérzésre indítják Jézust. Ez pedig közelségben nyilvánul meg, és általa Jézus azonosítja magát a szenvedőkkel: „Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). Mindez egy fontos szempontot tár fel előttünk: Jézus nem magyarázza a szenvedést, hanem lehajol a szenvedőkhöz. Nem úgy közelíti meg a fájdalmat, hogy általánosan buzdít és meddőn vigasztal, hanem felfogja a drámát és bevonódik. Jézus megmenti az embert és átlényegíti fájdalmát. Krisztus átalakította fájdalmunkat azáltal, hogy egészen magáévá tette: átérezte és felajánlotta mint a szeretet ajándékát. Nem adott könnyű válaszokat miértjeinkre, hanem a kereszten tette magáévá a mi nagy miértünket. Jézus kézzel tapintja az emberi szenvedést, alázattal, szelíden, békésen, hogy a megtestesült Isten nevében hozza el megváltó és konkrét támaszának közelségét. Kézzel érintve, nem elméletileg – hangsúlyozta a pápa.
Mindenkit elfogadni és befogadni
Ez pedig elvezet minket a második kulcsszóhoz: az inklúzióhoz. Bár ez nem bibliai kifejezés, jól megmutatja Jézus stílusának kiemelkedő jegyét: azt, hogy elindul megkeresni a bűnöst, a tévelygőt, a kirekesztett, megbélyegzett embert, hogy mindenki bejusson az Atya házába. Ez a fajta magatartás az osztozást hozza magával. Ahogy Jézus jót tett az emberekkel és meggyógyította a betegeket, úgy azt parancsolta tanítványainak is, hogy vegyék gondjaikba a betegeket és áldják meg őket az ő nevében, ezáltal osztozzanak vigaszt hozó küldetésében. A szenvedés és a betegség tapasztalata által az egyháznak az a hivatása, hogy együtt haladjon a keresztény és emberi szolidaritásban, elismerve közös törékenységünket megnyissa a párbeszéd és a remény lehetőségeit. Irgalmas szamaritánusként ne hagyjuk a kirekesztés társadalmát építeni, hanem lépjünk oda az elesett emberhez és segítsük fel őt, és ezáltal tegyük közössé a jót – buzdította a Szentatya a Pápai Biblikus Bizottság tagjait.
