Mindszenty bíboros a rendíthetetlen hit embere – Marcello Semeraro prefektus homíliája

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Negyedszázados hagyomány jegyében emlékeztek  Mindszenty bíboros római címtemplomában a vértanú bíborosra

Miként az immár negyedszázados hagyomány, Mindszenty bíboros római címtemplomában idén is szentmise keretében emlékeztek rá, melyet ezúttal is a római egyház egyik bíborosa, Marcello Semeraro mutatott be, aki ráadásul éppen a Szenttéavatási ügyek prefektusa. A Coelius dombi ősi bazilikában jelen voltak a Rómában működő egyházi intézmények dolgozó és tanuló tagjai, papok, férfi és női szerzetesek, szeminaristák, valamint a magyar külképviseletek tagjai, jeles módon Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet és a szentmise házigazdája, Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora.

„Természetfeletti erő” töltötte el Mindszenty bíborost   

Semeraro bíboros homíliája kezdetén Ferenc pápa 2019-ben hozott döntésére emlékeztetett, aki „elismerve hősies erényeit, megállapította életszentsége hírét és „venerabilis”, azaz tiszteletreméltó címmel illette. Az olvasmányban Jézus ígéretéről hallottunk – folytatta a bíboros – aki a Vigasztalót küldi, hogy a teljes igazságra vezessen minket, még az üldöztetések közepette is. A tiszteletre méltó cím elnyerésének dekrétumában olvassuk a szavát, melyet 1945. december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén mondott, esztergomi érseki szolgálatának kezdetén: „Szeretnék jó pásztor lenni, aki kész életét adni a nyájáért”. Valójában rendkívüli következetességgel és rendíthetetlen hittel töltötte be a küldetését. Az erősség erénye Mindszenty bíborosnál azonban nem egy emberfeletti erő volt, hanem ahogy egyik tanúságtevője nyilatkozott róla, „természetfeletti erő” töltötte el, melyet ő személyes és állhatatos imájával alapozott meg.

Szent Pio atya: „Emlékezzetek meg imádságotokban erről a nagy hitvallóról, aki oly sokat szenvedett az egyházért”

Semeraro bíboros ezután egy közeli személyes emlékét idézte fel. Múlt csütörtökön San Giovanni Rotondóban járt Szent Pió atya boldoggá avatásának negyedszázados évfordulója alkalmából, hiszen őt Szent II. János Pál pápa iktatta a boldogok közé 1999. május 2-án. Amikor a stigmatizált kapucinus szent sírjánál imádkozott, állapította meg, hogy közte és a börtönben fogva tartott Mindszenty bíboros között – ahogy a hagyomány azt tartja – létrejött az a misztikus találkozás, melyet egyházi nyelven „bilokációnak” hívnak. Az emlékezetes találkozóról során Pió atya ezt mondta: „Emlékezzetek meg imádságotokban erről a nagy hitvallóról, aki oly sokat szenvedett az egyházért”. Mi pedig még ma is tovább folytatjuk ezt az imádságot, különösen most halála évfordulóján – szólt Semeraro bíboros.

A bíboros még a börtönben sem adta fel a reményét

Ferenc pápa múlt héten csütörtökön a Vatikánban fogadta a magyar nemzeti zarándoklatot, mely hálát adott az egy évvel korábbi magyarországi apostoli látogatásáért. Ez alkalommal a Szentatya arra kérte a magyar zarándokokat, hogy legyenek a reménység és Isten irgalmasságának a tanúi, mint azok a szentek, akik az országukban támadtak. Ahogy a boldoggá avatási eljárás egyik tanúságtevője idézte Mindszenty bíboros szavát: „Ha nem lenne az Atya keze a bűnös emberiség fölött, akkor az megszűnne létezni és a reménysége nem lenne hatékony”. A bíboros azonban még a börtönben sem adta fel a reményét. Az ő nagysága ebben a két erényben áll: erősség és reménység.

1956-ban az egész olasz egyház imádkozott Mindszenty bíborosért és Magyarországért   

Végül Semeraro bíboros egy újabb személyes emlékét idézte fel, hiszen papszentelése után, amikor az itteni Santo Stefano Rotondo bazilikához közeli Lateráni egyetem teológiai fakultásán kezdett tanítani, akkor itt, ennek a templomnak a kolostorában kapott szállást a Jézus Szent Oldaláról nevezett szerzetesnővéreknél. Akkortájt a bazilikát éppen restaurálták, ezért csak ritkán és nehézséggel lehetett meglátogatni a templomot, amelyet a mennyei Jeruzsálem földi képének tartottak. Egy másik emléke a gyerekkorából való, amikor az első hírek jöttek a magyar forradalomról, aminek nyomán az olasz püspökök elrendelték, hogy a templomokban imádkozzanak Magyarországért. (12:42-nél van ez a hang „pregare per l’Ungheria”). Ő akkor nyolc éves volt  és emlékszik, hogy Édesanyjával ’56 november elsején, Halottak napján misére mentek, de nem egészen értette az eseményt. Akkori imádsága mellett a mostani imája már egészen tudatos folyamodás az Isten kegyelméért. Most azt kéri a Jóistentől, hogy az Úr dicsőítse meg ezt a hűséges szolgáját, hogy a boldogok közt tisztelhessük. Végül Nagy Szent Gergely pápára emlékezett, aki a 6. század végén itt ebben a bazilikában imádkozott és emlékét a bejáratnál egy felirat őrzi és egy márványpad örökíti meg.

Ima Mindszenty bíboros boldoggá-avatásáért

A hálaadó szentmise után olasz nyelven imádkoztak a vértanú bíboros boldoggá-avatásáért: „Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”