Ferenc pápa a szír-malabár egyházhoz: egységben Róma püspökével és a helyi nagyérsekkel
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A szentmise liturgiájának a kérdése
A Szentatya szeretettel köszöntötte az újonnan választott püspököket, akik megválasztásuk után most első alkalommal zarándokoltak Rómába az Apostolfejedelmek sírjaihoz. Ferenc pápa 2023 júniusában elmozdította a helyi egyház vezetőit, George Alencherry szír-malabár bíboros nyugállományba került, majd ezt követően került sor új egyházi vezetés megválasztására, melyet a Szentatya jóváhagyott. A 2021-ben tartott püspöki szinóduson egy kompromisszumos megoldás született a szír-malabár rítusú szentmisének a II. Vatikáni Zsinat szellemében történő megújítása terén, melynek jegyében az igeliturgiát coram populo, a nép felé fordulva végzik, míg az áldozati liturgiát az oltár felé fordulva. A döntést több püspök és mintegy 450 pap nem fogadta el, hanem ragaszkodva a zsinati szembe miséző liturgiához, magukra vették a kiközösítést.
Ahol az engedelmesség, ott az egyház
A szír-malabár egyház híveinek hite nem csak Indiában, hanem szerte a világon ismert a buzgalmukról. Ősi hitük egészen Szent Tamás apostol vértanúságáig nyúlik vissza és így az apostoli hitet őrzik, melyet történelmük viszontagságain át megőriztek és hűek maradtak Péter utódához. Ti hűségesek vagytok – szólt hozzájuk a pápa – mert ahol az engedelmesség, ott az egyház, ahol az engedetlenség, ott a szakadás, engedelmességetek pedig a ti dicsőségetek! Történelmetek egyedülálló és értékes, Isten egész népe számára egyedüli örökség, mely napjainkban különösen is fontos, amikor a világ elvágja a maga gyökereit. Pedig a keresztény Kelet lehetővé teszi számunkra, hogy ősi lelkiségük forrásaiból merítsünk. Ferenc pápa Róma püspökeként arra buzdítja őket, hogy a hűséges szír-malabár katolikusok ápolják az egyházukhoz tartozás érzését, ami a sui iuris, saját jogú egyházuk nagy liturgikus, teológiai, szellemi és kulturális örökségében még jobban felragyoghat.
Egy részlet helyett az egyház egészére figyeljünk
A pápa a szír-malabár nagyérsek kérésére megengedte, hogy a Közel-Kelet térségeibe migráló híveik megőrizzék iurisdictiójukat, egyházi hovatartozásukat és eszerint járjanak el. Ezt korábban „papírral”, okmánnyal kellett igazolniuk, de most a pápa megadta nekik az engedélyt, mindenesetre megfontoltan járjanak el, hűen a nagyérsekükhöz és a szinódusukhoz, mert „Péteren kívül, a nagyérseken kívül, nincs egyház”. A Szentatya a közelmúltban levelek és egy videóüzenet formájában figyelmeztette a híveket arra a veszélyes kísértésre, mely egy részletre akar koncentrálni, szemben az egyház közös érdekével. Ez a kizárólagos önmagukra figyelés oda vezethet, hogy saját magukon kívül senki másra nem hallgatnak. Az egység védelme ugyanis nem csak egy jámbor buzdítás, hanem kötelesség, főként ha olyan papokról van szó, akik engedelmességet ígértek, és akiktől a hívő nép a szeretet és a szelídség példáját várja – utalt a pápa azokra, akik nem fogadták elé a szinódus döntését.
Mint Tamás apostol, mi is nézzünk az Úr sebeire
A pápa arra kéri a nagyérseket, hogy őrizze az egységet. Mint a tékozló fiak atyja, hagyják nyitva a kapukat és a szíveket is, hogy azok belátván hibájukat, ne találjanak nehézségre, amikor visszatérnek. Várjuk tehát őket, vitatkozni is lehet velük, de leginkább imádkozzanak a Szentlélekhez, hogy harmonizálja a különbségeket. Ezért tekintsenek együtt a keresztre feszített és feltámadt Jézusra, aki azt akarja, hogy egy családként egyesüljünk az egyetlen oltár körül. Mint Tamás apostol, mi is nézzünk az Úr sebeire, és lássuk, hogy azokból a sebekből ma is megbocsátás és irgalom fakad. Végül arra kérte őket, hogy hivatásuk jegyében imádkozzanak és működjenek együtt az Egyházon belüli egységért, nem is csak Keralában, hanem egész Indiában és szerte az egész világon.
