Ferenc pápa a születésszám-konferenciához: Az Úr szavára készítsünk helyet gyerekeknek!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Örömmel veszek részt ezen a konferencián, mert a születés témája nagyon a szívemen fekszik – kezdte beszédét a Szentatya. Minden gyermek ajándék, s ez Isten bizalmára emlékeztet, miként a találkozó mottója is jelzi: „Jelen lenni, több fiatal, több jövő”. Ám a „jelenlétünk” nem véletlen eredménye: Isten akart minket, mindannyiunkkal nagy és egyedi terve van. Ezért is találkozzunk egymással és dolgozzunk együtt a születések számának előmozdításában realizmussal, előrelátással és bátorsággal.
Az emberi élet nem probléma, hanem ajándék
Az első kulcsszó a realizmus. Korábban sok tanulmány a Föld túlnépesedését jósolta, mondván, túl sok gyermek születése gazdasági egyensúlyhiányt, nyersanyaghiányt és környezet-szennyezést okozna. A pápát mindig megdöbbentik ezek a mára már régen elavult elméletek, melyek az embereket „problémának” tekintik. Hiszen az emberi élet nem probléma, hanem ajándék. A környezetszennyezés és az éhezés oka nem a gyerekek születése, hanem azoknak a döntése, akik csak magukra gondolnak, mint a féktelen materializmus és a fogyasztási őrület gonosz vírusa, ami megrontja az emberek és a társadalom életét. A probléma nem mennyiségi, hogy hányan vagyunk, hanem hogy milyen világot építünk.
Nem a gyerek, hanem az önzés teremt igazságtalanságokat
Nem a gyerek, hanem az önzés teremt igazságtalanságokat – szögezte le a pápa. Az önzés tesz süketté minket Isten hangjára, aki pedig szeret. Az önzés ellenben érzésteleníti a szívet, birtokásra kényszerít, így aztán a házak noha megtelnek tárgyakkal, de gyermek már nem marad benne. Nem, világunk problémája nem a megszülető gyermek, hanem az önzés, a fogyasztás és az individualizmus, ami ugyanis magányossá és boldogtalanná teszi az embert. A születések száma elsőként jelzi egy nép reménységét. Gyermekek és fiatalok nélkül egy ország elveszti a vágyát a jövő iránt. A pápa példaként emítetette Olaszországot, ahol most negyvenhét év az átlagéletkor, és ez csak tovább romlik, ami miatt Olaszország – Európa többi részéhez hasonlóan – fokozatosan elveszíti a jövőbe vetett reményét és miközben elkötelezi magát egy magány- és szorongás-mentes életre, valójában már nem hisz az ajándék civilizációjában, az élet igazi szépségében.
Intézményi szinten hatékony politikára és bátor, konkrét, hosszú távú döntésekre van szükség
Előrelátásra van szükség a megoldáshoz, s ez a második kulcsszó. Intézményi szinten hatékony politikára és bátor, konkrét, hosszú távú döntésekre van szükség a ma magvetéséhez, hogy a gyerekek holnap arathassanak. Valamennyi kormány részéről nagyobb elkötelezettségre van szükség, hogy a fiatal generációk megvalósíthassák jogos álmaikat. Komoly és hatékony döntéseket kell hozni a család javára, például, hogy egy anyának ne kelljen választania a munkahely és a gyermekgondozás közt. Ehhez társadalmi szinten kell előmozdítani a nagylelkűség és a nemzedékek közötti szolidaritás kultúráját, annak a tudatában, hogy gyerekek és unokák jövőjét évek kemény munkájával alapozzák meg, a szülők és a nagyszülők rejtett áldozataival. Másrészt szükség van a felnőttek felé tanúsított elismerésről és háláról a felnövekvő nemzedékek részéről, hiszen ez az egészséges válasz, amely, mint a cementhez kevert víz, szilárddá és erőssé teszi a társadalmat. Ezeket az értékeket meg kell őriznünk, ezt a kultúrát kell terjeszteni, ha valóban jövőt akarunk.
Ne nyugodjunk bele egy mások megírta kész forgatókönyvbe!
Harmadik kulcsszó a bátorság. Ezzel a Szentatya főként a fiatalokhoz fordul. Tudja, hogy sokuk számára a jövő nyugtalanítónak tűnhet, és hogy a születési arányszámok, a háborúk, a világjárványok és az éghajlatváltozás között nem könnyű életben tartani a reményt. De ne adják fel, higgyjenek, mert a jövő nem valami elkerülhetetlen dolog, hanem azt közösen, együtt építjük és ebben az „együttesben” mindenekelőtt megtaláljuk az Urat. Ő az, aki az evangéliumban azt tanítja nekünk, hogy „én azonban azt mondom nektek”, ami megváltoztatja a dolgokat (vö Mt 5,38-48). Ez a „de”, ez az „azonban” szó valamiképp olyan üdvösség-szagú, és valami „szokatlant” készít elő, egyfajta fordulatot. Ezt a „de”, azt az „azonban” szócskát tegye magáévá, itt és most mindenki – kérte a Szentatya. Ne nyugodjunk bele egy mások megírta kész forgatókönyvbe, kezdjünk el evezni, hogy megfordítsuk az útirányt, akár az árral szemben haladás árán is! Akárcsak a Születés Alapítványban az anyák és apák, akik minden évben megszervezik ezt az eseményt, ezt a gondolkodást segítő „reménység-műhelyt”, amely egyre jobban bevonja a politika, a vállalkozások, a bankok, a sport, a szórakozás és az újságírás világát. Kedves barátaim – szólt végül a pápa – köszönöm, amit csináltok, köszönöm mindenkinek. Közel vagyok hozzátok és imáimmal kísérlek benneteket – zárta a „Születésszám általános adatai” nemzetközi konferencia tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa.
