Ferenc pápa beszélgetése a veronai gyerekekkel Jézus követéséről, a békéről és a hűségről
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Hogyan érezzük meg Jézus hívását?
Jó napot, kezdjük akkor a párbeszédet! – köszöntötte a Szentatya a gyerekeket, akiknek első kérdése így hangzott: Az evangéliumban Jézus olyan tanítványokat hív a követésére, akik nem tökéletesek. Hogyan érezzük meg az ő hívását? Válaszként a pápa Jézus választására utalt, aki nem tökéletes apostolokat hívott, hanem közönséges embereket. Akkor tehát egy mai hétköznapi kisgyerek hogyan hallhatja meg Jézus hívását? Mondjátok meg, amikor apuval, anyuval, nagyszülőkkel vagytok, akkor jól érzitek magatokat? A gyerekek erre mindannyian igennel válaszolnak. Ott érzitek tehát jól magatokat, ahol szeretet van, az apa, anya és a nagyszülők szeretete. Ha valami jót csinálsz, például ha két csokid van és az egyiket odaadod a másiknak, vagy ha meglátsz egy rászorulót és segítesz neki, akkor jól érzed magad? A gyerekek erre is igennel válaszoltak. Ha pedig hazudtok, hogy érzitek magatokat? Rosszul? – Igen, felelték. És ha veszekedtek? – akkor is rosszul. Látjátok, képesek vagytok megérezni, hogy mikor érzitek magatokat jól vagy rosszul, ha valaki meghallgat vagy valamit csinál. Amikor Jézus beszél, szól hozzánk, akkor jól érezzük magunkat, örömet érzünk a szívünkben. Megértettétek? – Igen. Akkor most azt kérdezem, hogy amikor Jézus beszél, akkor mit érzünk mi? - Jót! Így tehát képesek vagyunk meghallani Jézus hívását, hogy Jézus jó érzéssel tölt el bennünket. De ha olyan ember jön hozzátok, aki nem szeret és egy-két pofont ad nektek, hogy érzitek magatokat? – Rosszul! És ha jön az ördög, hogy mondjon valamit nektek, mit éreztek? – Rosszat! Tehát jól megértettétek, hogy mit érzünk, amikor Jézus jön, és mit érzünk, amikor rosszat teszünk. Ó, ez nagyszerű, nagyon derék gyerekek vagytok, gratulálok! – dicsérte meg őket a pápa.
Hogyan lehetünk mi, gyerekek a béke jelei a világban?
A gyerekek második kérdése így hangzott: „Jézus elküldi tanítványait a világ minden tájára, hogyan lehetünk mi, gyerekek a béke jelei a világban?” Igen, Jézus elküldi tanítványait a világ minden tájára, de küld minket is, mindannyiunkat, hogy prédikáljunk a világban, de a kérdés az, hogy miként lehetünk most a béke jelei a világban? Egy olyan világban, mely most háborúban áll, hiszen sokfelé háború van, Ukrajnában, a Szentföldön, Afrikában, Mianmarban. Jézus mit hirdet: háborút vagy békét? – Békét! Harsogták a gyerekek. És mi mit akarunk csinálni, háborút vagy békét? – Békét! Válaszolták. De ha veszekszel az osztálytársaddal, akkor a béke jele leszel? – Nem! A béke jelének kell lennünk, osztozni egymással, meghallgatni a másikat, játszani másokkal! - szólt a pápa, majd kérésére a gyerekek együtt ismételték: A béke jelének kell lennünk!
Hogyan tudjuk megőrizni hitünket a nehézségek idején?
Végül a harmadik kérdés: Hogyan tudjuk megőrizni hitünket a nehézségek idején, és miként ne féljünk olyan döntéseket hozni, amelyek a többiekkel ellentétesek? Igen, ez valóban nehéz kérdés, hogyan tudjuk megőrizni hitünket egy számunkra nagyon kedves ember, nagyszülők vagy szülők halála előtt? És miként lehet szembemenni az árral, amikor azt mondják, hogy ha te előre akarsz haladni, akkor lopjál, de lehet-e lopni? – Nem! válaszolták. És azért, hogy ne csináljunk rossz dolgot, szembe kell mennünk az árral? – Igen! felelték a gyerekek. De hogyan lehet legyőzni a félelmet az árral szemben? – kérdezte most tőlük a pápa. Valaki azt válaszolta: Hallgass a szívedre! – Igen, ez jó! Egy másik válasz: Legyünk bátrak! A pápa megdicsérte a válaszokat, melyek szerinte is helyesek: Ne féljenek szembemenni az árral, ha valami jót csinálnak, köszönöm, nagyon derék gyerekek vagytok! A kérdések után együtt imádkozták el az Úr imádságát, majd Ferenc pápa megáldotta őket.
