Ferenc pápa a római Capitoliumra látogat június 10-én

Gedő Ágnes – Vatikán

Június 10-én reggel 8.40-kor indul a pápa a vatikáni Szent Márta-házból autóval, 9 órakor érkezik meg a Capitoliumra, Róma város közigazgatási központjába, ahol Roberto Gualtieri főpolgármester fogadja. A Szenátori Palotában, a polgármester dolgozószobájában folytatnak magánmegbeszélést, majd a Gobelin teremben Róma püspöke köszönti a polgármester titkárságának tagjait. 9.45-kor a Zászlós Teremben a pápa aláírja a capitoliumi aranykönyvet. Ezt követően a Julius Caesar teremben találkozik a tanácsosokkal, az önkormányzati képviselőtestület tagjaival és a meghívott elöljárókkal, akiknek beszédet mond. A Szentatyát a közgyűlés elnöke és a polgármester köszönti.

Az ajándékozás után Ferenc pápa és a római polgármester a Szenátori Palota erkélyéről köszöntik a capitoliumi téren összegyűlt római lakosokat. Visszatérve a Julius Caesar terembe a pápa és Roberto Gualtieri megáll a látogatás emléktáblájánál, majd a Laudato si’ termen áthaladva a Szentatya a Mellszobrok termében találkozik az önkormányzati dolgozókkal. 11 óra körül búcsút vesz tőlük és visszatér a Vatikánba.

A római trombiták és a viterchianói hűségesek

Érdekesség, hogy a pápát érkezésekor és távozásakor a Fedeli di Vitorchiano, vagyis a „vitorchianói hűségesek” trombitaszója köszönti. A hagyomány hátterében egy középkori esemény áll, amelynek főszereplője a Rómától északra fekvő kisváros, Vitorchiano. Lakóit kezdettől fogva a függetlenség és az autonóm kormányzás jellemezte, sem vazallus, sem nemesi család nem vezette őket, mindig kiálltak szabadságuk és demokratikus kiváltságaik mellett, melyeket büszkén szereztek meg maguknak. 1199-ben Viterbo (amelynek vonzáskörzetéhez tartozik ma is a település) virágzó és gazdag város volt, 18 ezer fős hadsereget tudott kiállítani. Ennek megfelelően harci kedvét mintegy ötven elfoglalt vár bizonyította, és az ő kezüktől pusztult el Ferento ősi városa is. Vitorchiano hozzájuk képest Dávid volt Góliát ellenében. A környék valamennyi kisvárosa meghajolt uralmuk előtt, kivéve a vitorchianóiakat, akik mindenáron meg akarták őrizni a szabadságot, amelynek eszméjéhez hűek maradtak. Mivel tisztában voltak vele, hogy egyedül semmire nem mennek, Rómától kértek védelmet, melynek Viterbóval korábbról volt még elszámolni valója. 1167-ben ugyanis a viterbóiak elvitték Rómából a Szent Péter-bazilika kapuit. Még III. Ince pápa kiátkozása sem térítette el őket szándékuktól, így történt, hogy 1200. január 6-án, Vízkereszt napján összecsaptak a rómaiakkal, de alulmaradtak velük szemben.

Zálog és adósság az újjáépítésért

Vitorchiano városfala összedőlt, a kisváros pedig nem rendelkezett annyi pénzzel, hogy újjáépítse azt. Ekkor egy római szenátor, Giovanni degli Annibaldi, a szenátus kincstárnoka lépett közbe, és vállalta, hogy állja az újrafalazás költségeit. Egy feltételt szabott: Vitrochiano zálogot ad addig, míg ki nem fizetni adósságát, ő pedig ez idő alatt vezetheti a várost és beszedheti az adót.

A viterbói kérdés ezzel nem ért véget, néhány évvel később bosszút forraltak, megszállták Vitorchianót és néhány helyi áruló segítségével megtámadták a városkát, ahol nagy pusztítást vittek végbe. A rómaiak siettek védelmükre, és újra győzelmet arattak. A falakat újraemelték, de ezúttal Róma állta a költségeket, Vitorchiano pedig szebb lett, mint valaha.

A hűséges cím elnyerése

Ekkorra tehető a Fidelato, a hűséges szövetségesi cím elnyerése, ugyanis Vitorchiano Róma városának szerves részévé vált, büszkén viselhette a S.P.Q.R. – címet (a latin Senatus Populusque Romanus, azaz a római szenátus és a római nép rövidítése), a capitoliumi anyafarkas szimbólumát. 12 kiválasztott hűséges polgár pedig azt a kitüntető megbízást kapta, hogy őrizheti a Capitoliumot, és a pecsétbe is bekerült a felirat: „Sum Vitorclanum castrum membrumque romanum”, a vitorchianóiaké az autonóm kormányzás tiszte.

1262-ben, ötven évvel az Annibaldival kötött adósszerződés után, a városlakók elérkezettnek látták az időt, hogy újra szabadok legyenek: összeadták a pénzt és kiváltották magukat a szenátornál. A rómaiakat meglepte és lelkesítette a vitorchianóiak független és autonóm lelkülete, ezért 1257-ben egy okiratot állítottak ki tetszésük jeléül. A rómaiak a fidelis – hűséges címet mindig díszszertartás keretében adományozták. Ha a nép fiáról volt szó, örökbefogadott testvér lett számukra.

A trombitaszó és a reneszánsz öltözet

Róma városa évi támogatást biztosít Vitorchianónak, melyet az önkormányzati adókból biztosít az őrség fizetésére. Az ő feladatuk többek között a fontos nyilvános eseményekkor a különleges római trombiták megszólaltatása is, melyeket vitorchianói clarinnak is neveznek. Rómában a clarinok megfúvása – kifejezés szállóige lett és azt jelenti, hogy a népet harcba hívják. A hűségesek történelmi öltözéke a reneszánsz stílust idézi, a szájhagyomány szerint maga Michelangelo tervezte a vörös-arany egyenruhát.

Máig élő szokás tehát a vitorchianói hűségesek trombitaszójára fogadni az előkelő vendégeket, így lesz ez június 10-én is, amikor Róma polgármestere fogadja a Capitoliumon Ferenc pápát.