Ferenc pápa: A papok ne maradjanak magukra a szolgálatban, testvéri háló vegye körül őket!
Gedő Ágnes – Vatikán
Ferenc pápa mindenekelőtt háláját, szeretetét és közelségét fejezte ki a világ valamennyi papjának és diakónusának. Megvallotta, hogy sokszor óva inti őket a klerikalizmus és a lelki elvilágiasodás veszélyeitől, de jól tudja, hogy a papok nagy többsége odaadóan és hittel dolgozik Isten szent népe javára, számos nehézséggel, lelkipásztori, spirituális kihívásokkal küszködve.
A Papi Dikasztérium plenáris ülésének három témájához fűzte gondolatait a Szentatya, elsőként az állandó képzésről szólt. Ez a kérdés különösen az elmúlt években sokszor előkerült, és a 2016-ban kiadott Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis (A papképzés általános szabályzata) legújabb változata is említi.
Nem elég egy életen át a szemináriumi tananyag
A pap is az Urat követő tanítvány, ezért képzése is állandó folyamat kell, hogy legyen. Ezt alátámasztja az a tény, hogy ma gyors változások korában élünk, ahol mindig új kérdésekre és összetett kihívásokra kell válaszolnunk. Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a szemináriumi képzés elegendő lehet, mely biztos alapokat fektet le egyszer s mindenkorra. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy megszilárdítsuk, megerősítsük és fejlesszük mindazt, amit a szemináriumban kaptunk, és ez segítsen érettebbé válni emberileg, spirituálisan, megfelelő nyelvezeteket találni az evangelizálásra, vagyis szembenézni korunk új kérdéseivel.
Közösségben, nem egyedül
Jól kifejezi ezt a Prédikátor könyve: „Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!” (Préd 4,10). Fontos tanítás ez a papoknak: az úton ne járjanak egyedül. Sajnos azonban sok pap nagyon magányos, személyes és lelkipásztori élete viharaiban nincs kihez fordulnia. Az állandó képzés alapvető feladata, hogy a testvéri kapcsolatok erős hálóhát szője. A püspök, a papok egymás között, a szerzetesek és szerzetesnők, a társulatok, a mozgalmak közösségében elengedhetetlen, hogy a papok otthon érezzék magukat. A Papi Dikasztérium elkezdett egy világszintű hálózatot építeni, aminek folytatására buzdította a pápa őket, hogy támogatást nyújtson a papoknak. Ebben a vatikáni szerv kulcsfontosságú szerepet játszik.
Életre szóló hivatások válsága
Beszéde második gondolataként a hivatásgondozás témáját fejtette ki a pápa. Isten népének egyik nagy kihívása az a tény, hogy a világ egyre több részén erősen csökken a papi és szerzetesi hivatások számra, egyes országokban szinte megszűnni látszik. Válságban van a házasság hivatása is, a vele járó elkötelezettséggel és küldetéssel együtt. Ezért az elmúlt években a Szentatya a Hivatások Világnapjára írt üzeneteiben tágabb értelemben foglalkozott a keresztény hivatások összességével, és a keresztségből következő tanítványi hivatásra helyezte a hangsúlyt. Nem törődhetünk bele a ténybe, hogy sok fiatal nem látja maga előtt az élet radikális felajánlásának távlatát. Együtt kell elgondolkodnunk és figyelmesen követni a Lélek jelzéseit, aminek feladatában a papi hivatások Pápai Műve is segít. Keressenek kapcsolódási pontokat a helyi egyházakkal, hálózatban osszák meg egymással a jó gyakorlati megoldásokat.
Állandó diakónusok: szeretetszolgálat, szegények
A Papi Dikasztérium plenáris ülésének, és ehhez kapcsolódóan a pápa beszédének harmadik témája az állandó diakonátus volt. Ezt a fogalmat a II. vatikáni zsinat vezette be újra, és az elmúlt évtizedekben nagyon változatos fogadtatásra lelt. Még ma is gyakran felmerül, mi is az állandó diakónus sajátos identitása? A tavaly októberi püspöki szinódus záró jelentése azt ajánlotta, hogy vizsgáljuk meg, hogy áll a diakónusi szolgálat II. vatikáni zsinat utáni megvalósítása, valamint, hogy a diakónus különböző feladatai közül kiemelkedjen a szeretetszolgálat és a szegények szolgálata. Ezekhez a megfontolásokhoz és fejlesztésekhez is fontos, hogy a Papi Dikasztérium megfelelő hátteret nyújtson – mutatott rá a pápa, majd azt kérte, hogy azon dolgozzanak, hogy Isten népét Krisztus szíve szerint való pásztorok vezessék, és növekedjenek a tanítványi lét örömében.
