Ferenc pápa: Szent Péter és Pál segítsen megnyitni életünk kapuját Jézus Urunk előtt
Gedő Ágnes - Vatikán
Tekintsünk a két apostolra: Péter, a galileai halász emberhalász lett, míg az egyházüldöző farizeus Pált a kegyelem a népek evangelizálójává tette. Isten igéjének fényében hagyjuk, hogy megérintsen minket történetük, apostoli buzgóságuk, ami meghatározta életük útját. Találkoztak az Úrral, és ezáltal valódi húsvéti élményben volt részük: megszabadultak, és megnyíltak előttük a kapuk egy új életre – kezdte homíliáját Ferenc pápa a 36 bíborossal és 36 püspökkel, valamint 400 pappal koncelebrált szentmisén.
A jubileumi szentkapu
Szentbeszédének vezérfonala a kapu jelképe volt, amely a szentévre készülve különösen fontossá válik számunkra. A jubileum olyan kegyelmi idő lesz, amelyben megnyitjuk a szentkaput, hogy mindenki átléphesse küszöbét és találkozhasson Jézussal, megélje Isten szeretetét, amely megerősít minket a reményben és megújítja bennünk az örömet. Péter és Pál történetében is vannak ajtók, amelyek kinyílnak – mutatott rá a pápa. Péter börtönből való szabadulása is a húsvéti tapasztalatra emlékeztet minket, egy új szabadulásra, melyben Isten megszabadítja egyházát, népét láncaitól, és újra az irgalmasság Isteneként mutatkozik előttünk, aki támogat minket utunkon.
Isten nyitja ki a kapukat
A szabadulás éjjelén csodálatos módon kinyílnak a börtön kapui, de nem Péter és az angyal nyitják ki azokat, hanem Isten, aki megszabadít és egyengeti az utat. Ferenc pápa megjegyezte, milyen különös, hogy bár a börtön kapui az Úr erejéből nyíltak meg, Péter nehezen tud bejutni a keresztény közösség házába. A szolgálólány, aki az ajtóhoz jön, azt hiszi, kísértet és nem nyitja ki Péter előtt. Hányszor fordul elő, hogy a közösségek nem tanulják meg ezt a bölcsességet, hogy kinyissák az ajtókat!
Az evangelizálás buzgalma
Pál apostol útja is elsősorban húsvéti tapasztalat – folytatta homíliáját a pápa. Előbb a damaszkuszi úton alakítja őt át a Feltámadott, majd a Megfeszített Krisztus folyamatos szemlélésében ráébred a gyengeség kegyelmére. Amikor gyengék vagyunk, valójában akkor vagyunk igazán erősek, mert már nem önmagunkba kapaszkodunk, hanem Krisztusba. Pál így ír erről: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Mindennek a célja azonban nem egy bensőségeskedő és vigasztaló vallásosság, amint azt ma egyes mozgalmak mutatják az egyházban, egyfajta szalonlelkiség, éppen ellenkezőleg. Az Úrral való találkozás fellobbantja Pál életében az evangelizálás buzgalmát. A nyitott kapuk jelképével írja ezt le több helyütt: „Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre” (ApCsel 14,27); “mert széles és sokat ígérő kapu tárult fel előttem” (1 Kor 16,9); és „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát” (Kol 4,3).
Nyitott kapuk egyháza és társadalma
Kedves testvérek! Péter és Pál apostol megtapasztalta ezt a kegyelmi élményt. Kézzel tapintották Isten művét, ami megnyitotta belső börtönük ajtaját és a valódi börtönökét is, ahová az evangélium miatt zárták be őket. Ezen túl pedig megnyíltak előttük az evangelizálás kapui, hogy megéljék az örömet, amelyet a születő közösségek testvéreivel való találkozás jelentett, és elvihessék mindenkinek az evangélium reményét. És idén mi is arra készülünk, hogy megnyissuk a szentkaput – fűzte hozzá a Szentatya, aki ezután az elmúlt év során kinevezett metropolita érsekekhez fordult, akik megkapták a palliumot. Péterrel szeretetközösségben és Krisztus, a juhok ajtaja példájára legyenek (vö. Ján 10,7) buzgó pásztorok, akik megnyitják az evangélium kapuit, és akik szolgálatukkal hozzájárulnak egy olyan egyház és társadalom építéséhez, amelynek kapui nyitva állnak.
Üdvözlet a konstantinápolyi ökumenikus küldöttségnek
Ferenc pápa testvéri szeretettel köszöntötte a konstantinápolyi ökumenikus küldöttséget, akik eljöttek erre az ünnepre, és ezzel kifejezték közös vágyunkat az egyházaink közötti teljes szeretetközösség iránt. Szívélyes üdvözletét küldte a pápa Bertalan pátriárkának, kedves testvérének. Végül homíliáját a következő fohásszal zárta: Szent Péter és Pál segítsen nekünk kinyitni életünk ajtaját Jézus Urunk előtt, ők járjanak közben értünk, Róma városáért és az egész világért.
