Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló ülésére: A tudomány szolgálja az embert, ne pusztítsa el!
Gedő Ágnes – Vatikán
Ferenc pápa köszönetet mondott Guy Consolmagno testvérnek, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatójának, valamint a tudós közösségnek a második emlékkonferenciáért, amelyet először hét évvel ezelőtt tartottak a belga pap tudós tiszteletére. Időközben a kozmológus tudományos munkásságát a Nemzetközi Asztronómiai Unió is elismerte, mely úgy döntött, hogy az ismert Hubble-törvényt hívják Hubble-Lemaître-törvénynek. A mostani konferencián a világegyetem kutatásának legújabb kérdéseiről cserélnek eszmét: a Hubble-állandó mérésével elért különböző eredmények, a kozmológiai szingularitások rejtélyes természete (az ősrobbanástól a fekete lyukakig), valamint a gravitációs hullámok igen aktuális témája állt a középpontban.
Az egyház figyelemmel követi és támogatja ezeket a kutatásokat, mert felrázzák korunk emberének érzékenységét és értelmét – állapította meg beszédében a pápa. A világegyetem kezdete, fejlődése, a tér és az idő mély szerkezete az embereket nehéz kutatás elé állítja, hogy irányt találjanak egy olyan óriási területen, ahol félő, hogy elvesznek. Ez segít, hogy felismerjük a zsoltáros szavainak időszerűségét:
„Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél” (Zsolt 8,4-7) Világos tehát, hogy ezek a témák fontosak a teológia, a filozófia, a tudomány számára éppúgy, mint az ember lelki életében.
Hit és tudomány párhuzama
George Lemaître pap és kiváló tudós volt. Emberi és spirituális életútja olyan életmodell, amelyből valamennyien tanulhatunk. Apja szándéka szerint mérnöknek tanult; besorozták az első világháborúban, amelynek megtapasztalta szörnyűségeit. Felnőttként a papi és tudósi hivatást választotta. Kezdetben – ahogy mondani szokás – konkordista volt, vagyis abban hitt, hogy a Szentírásban tudományos igazságok vannak lefektetve. Emberi tapasztalásai és az abból következő spirituális gondolatmenet révén megértette, hogy a tudomány és a hit két külön úton jár egymással párhuzamosan, melyek között nincs konfliktus. Sőt, ezek az utak kölcsönösen összhangot teremthetnek, mert mind a tudomány, mind a hit egy hívő számára ugyanabból származik, Isten abszolút igazságából ered. A hit útján előrehaladva Lemaître arra a meggyőződésre jutott, hogy a teremtés és az ősrobbanás két különálló valóság, és hogy az az Isten, akiben hisz nem kategorizálható könnyedén az emberi értelem szerint, hanem rejtett Isten, aki mindig a misztérium dimenziójában marad, sosem érthető meg teljes mértékben.
A tudomány segítsen, ne pusztítson
Ferenc pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a Vatikáni Csillagvizsgáló konferenciáján lojális és alázatos szellemben tudják tovább folytatni az eszmecserét. A szabadság és a befolyásoló tényezők hiánya jellemzi a konferenciát, ami remélhetőleg segíteni fog előrejutni az igazság keresésében, mely biztosan Isten szeretetének kisugárzása. Hit és tudomány egyesíthető a szeretetben, ha a tudományt korunk emberének szolgálatába állítják, nem pedig eltorzítják az ő kárukra, vagy egyenesen elpusztításukra használva azt. Menjetek el az emberi megismerés határaira: ott lehet megtapasztalni a szerető Istent, aki kielégíti és oltja szívünk szomját – mondta még a pápa a tudósoknak, majd áldását adta munkájukra.
