Ferenc pápa katekézise: A szél ott fúj, ahol akar és ahol Isten Lelke, ott a szabadság

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

A Lélek ősi biblia neve a Ruach, mint lélegzet, szél, lehelet

A mai katekézisben szeretnék arról a névről elmélkedni, amivel a Biblia a Szentlelket hívja – kezdte katekézisét a pápa. Az első dolog, amit egy személyről tudunk, az a neve. Ezzel a névvel hívjuk, így különböztetjük meg és vele emlékezünk rá. A Szentháromság harmadik személyének is van neve: Szentlélek. De a „Spiritus”, a Lélek már egy latinosított változat. A Lélek neve, amivel a kinyilatkoztatás első megszólítottjai őt megismerték, amivel a próféták, a zsoltárosok, Mária, Jézus és az apostolok idézték őt, a Ruach, ami pedig lélegzetet, szelet, leheletet jelent. A Bibliában a név annyira fontos, hogy szinte magával az emberrel azonosítják. Isten nevét megszentelni annyi, mint magát Istent megszentelni és tisztelni. Soha nem pusztán konvencionális, szokásos név: mindig mond valamit az emberről, eredetéről vagy küldetéséről. Ugyanez igaz a Ruach névre is. Ez tartalmazza az első alapvető kinyilatkoztatást a Szentlélek személyéről és működéséről – emelte ki a pápa.

A Lélek mint szél-jelezte szabadság   

A Biblia szerzőit éppen a szél és megnyilvánulásainak megfigyelése vezette Isten irányításával arra, hogy felfedezzenek egy más természetű „szelet”. Nem véletlen, hogy Pünkösdkor a Szentlélek „erős szélzúgás” kíséretében szállt le az apostolokra. (vö Csel 2,2). Mintha a Szentlélek alá akarta volna írni a történteket! De mit is árul el nekünk a Ruach név a Szentlélekről? – kérdezte a pápa. A szél képe elsősorban a Lélek erejének kifejezésére szolgál és így a „Lélek és erő”, vagy „a Lélek ereje” kifejezés egy visszatérő kettősnév a Szentírásban. A szél ugyanis elsöprő erő, megfékezhetetlen erő, mely képes még az óceánokat is megmozgatni. Ám ebben az esetben is a Biblia teljes igazságának a felfedezéséhez szükség van az Ószövetségen túl elérkezni egészen Jézusig, aki a szél egy másik tulajdonságát hangsúlyozza, mégpedig a szabadságot. Jézus az őt éjszaka fölkereső Nikodémusnak mondja ünnepélyesen: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8)

A Lélek miközben intézményeket teremt és éltet, Ő maga nem „intézményesíthető

A szél az egyetlen dolog, amit abszolút nem lehet megfékezni, nem lehet „palackozni” vagy befőzni, mert szabad. Az a szándék, mely a Szentlelket fogalmakba, definíciókba, értekezésekbe akarja foglalni, amiként azt a modern racionalizmus olykor megkísérelte, azt jelentené, hogy elveszítjük, kiüresítjük, vagy pusztán emberi és egyszerű lélekre fokozzuk le. Egyházi téren is létezik hasonló kísértés, amikor a Szentlelket kánonokba, intézményekbe, definíciókba akarjuk zárni. A Lélek miközben intézményeket teremt és éltet, Ő maga nem „intézményesíthető”, nem „dologiasítható”. Ahogy szél ott fúj ahol akar, így a Lélek is úgy adja ajándékait, ahogy akarja. Szent Pál alkotja meg ebből a keresztény cselekvés alapvető törvényét: „Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). A szabad ember, a szabad keresztény az Úr Lelkét bírja – tette hozzá a pápa.

A Lélek adta, Krisztus szerezte szabadság   

Ez egy nagyon különleges szabadság, más mint amit általában értünk rajta. Nem arra való szabadság, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hanem arra való szabadság, hogy megtegyük azt, amit Isten akar! Nem jóra vagy rosszra való cselekvés szabadsága, hanem a jóra való cselekvés szabadsága, mégpedig szabadon, vonzás révén, nem pedig kényszer által. Másként szólva ez a fiak szabadsága, nem pedig a rabszolgáké. Szent Pál tudatában van annak, hogy milyen visszaélések vagy félreértések adódhatnak ebből a szabadságból, ezért írja a galatákhoz intézett levelében: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13). Ez egy olyan szabadság, amely látszólag épp az ellentettjében jut kifejezésre, vagyis a szolgálatban, mert éppen a szolgálatban van az igazi szabadság – hangsúlyozta a pápa.

Jézus Szentlelke valóban szabad emberekké tesz minket

Jól tudjuk, mikor válik ez a szabadság „kifogássá a test számára”. Pál ebből egy máig időszerű listát készít: „Kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók” (Gal 5,19-21). De ez a szabadság az, mely lehetővé teszi, hogy a gazdagok kizsákmányolják a szegényeket, és hogy mindenki büntetlenül kizsákmányolja a környezetét. Ez egy rossz szabadság, nem a Lélek szabadsága. Hát akkor honnan merítsük a Lélek szabadságát, amely annyira ellentétes az önzés szabadságával? A válasz azokban a szavakban rejlik, amelyeket Jézus így fogalmazott: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36). Vagyis az a szabadság, amelyet Jézus ad nekünk. Kérjük Jézust, hogy a Szentlelke valóban szabad emberekké tegyen minket, hogy szabadon szolgálhassunk szeretetben és örömben – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.