A pápa a római városházán: Róma maradjon a civilizáció világítótornya és a béke előmozdítója

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A Szentatya örömmel és hálával tér vissza a római városházára, hogy annak vezetőin keresztül az egész Rómával találkozzon, mely születésétől fogva, immár 2800 éve az univerzalitás világos és állandó hivatásával rendelkezik. A hívő keresztény számára ez nem a véletlen eredménye, hanem megfelel a gondviselés tervének – kezdte beszédét a pápa.    

Az ókori Róma a civilizáció befogadó központja lett

Az ókori Róma jogi fejlettsége és szervezőképessége, továbbá az évszázadok során kiépített szilárd és tartós intézményei miatt olyan világítótorony lett, amihez sok nép fordult, hogy stabilitást és biztonságot nyerjen. Ez a folyamat lehetővé tette, hogy a civilizáció sugárzó központja legyen, hogy befogadjon embereket a világ minden tájáról, és hogy integrálja őket polgári és társadalmi életébe, egészen odáig menően, hogy többen közülük az állam legmagasabb tisztviselői lettek. Ez a sok értéket hordozó ókori római kultúra mégis rászorult arra, hogy felemelkedjen és hogy szembesüljön a testvériség, a szeretet, a remény és a felszabadulás nagyobb és mélyebb üzenetével.       

Az Olimposz már nem volt elég, fel kellett menni a Golgotára

A virágkora csúcsára ért civilizációnak a törekvése további magyarázatot ad a keresztény üzenet gyors elterjedésére a római társadalomban. A vértanúk ragyogó tanúságtétele és az első hívő közösségek jótékonykodásának dinamizmusa jelezte, hogy új szavak, az örök élet szavainak meghallgatására van szüksége: az Olimposz már nem volt elég, fel kellett menni a Golgotára és a Feltámadott üres sírjánál találtak választ az igazság, az igazságosság, a szeretet utáni vágyakozásra. Ez az örömhír, vagyis a keresztény hit idővel átjárta és átalakította az emberek és az intézmények életét is. A korábbinál sokkal radikálisabb és soha nem hallott reményt kínált az embereknek, az intézményeknek pedig lehetőségét kínált egy magasabb szintű fejlődésre, fokozatosan feladva például a rabszolgaság intézményét, amely még sok művelt elme és érzékeny szív számára is természetesnek és magától értetődő ténynek tűnt, mely egyáltalán nem volt fogékony annak megszüntetésére. A rabszolgaságnak ez az igen jelentős példája mutatja, hogy még a kifinomult civilizációk is képesek olyan kulturális elemeket felmutatni, amelyek annyira gyökeret vernek az emberek és az egész társadalom mentalitásában, hogy azokat immár nem is tekintik az ember méltóságával ellentétesnek. Ma is fennáll annak a kockázata, hogy az emberi méltóság védelmében szelektívek és részrehajlóak leszünk, marginalizálva vagy elvetve az emberek bizonyos kategóriáit, akik végül megfelelő védelem nélkül maradnak.

A császárok Rómáját a pápák Rómája követte

A császárok Rómáját úgymond a pápák Rómája követte, Péter apostol utódai, akik „a szeretetben elsők” az egész Egyház felett, és akiknek néhány évszázadon át a polgári hatalom  helyettesítő szerepét is be kellett töltenie, miközben az ókori világ fokozatosan szétesett. Sok minden megváltozott, de Róma egyetemes hivatása megerősödött és felértékelődött. A Római Birodalom földrajzi távlatának szíve a mediterrán világ volt, és ez bár nagyon kiterjedésű volt, mégsem fogta át az egész világot, ugyanakkor az Egyház küldetésének nincs határa ezen a földön, mert minden néppel meg kell ismertetnie Krisztus tetteit és üdvözítő szavait.

Kiegyezés az Olasz Egységgel

Az Olasz Egység létrejöttével új korszak  kezdődött, amelyben az új egységes állammal való konfliktusok és félreértések után, az úgynevezett „római kérdés” kapcsán, 95 évvel ezelőtt elérkeztünk a polgári kiegyezéshez a polgári hatalom és a Szentszék közt. Ebben az évben van a Konkordátum felülvizsgálatának 40. évfordulója,  mely megerősítette, hogy az olasz állam és a katolikus egyház „a maga rendjében független és szuverén, és elkötelezik magukat, hogy kapcsolataikban teljes mértékben tiszteletben tartják azt az elvet, és kölcsönösen együttműködnek az ember és az ország javának előmozdítása érdekében”.

Róma mindig tovább folytatta egyetemes küldetését, ahogy tette azt a II. Vatikáni Zsinat munkáiban, a különféle szentévek megünneplésével, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés aláírásával, a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó szerződéssel, az 1960-as olimpiával, a nemzetközi szervezetekkel, különösen a FAO-val, amelyek székhelye itt Rómában van.

A 2025-ös szentév imádságos és bűnbánati zarándoklatot jelent

Beszéde záró részében a pápa a 2025-ös jubileumi szentévről szólt. Ez a vallási esemény imádságos és bűnbánati zarándoklatot jelent, hogy az isteni irgalmasság révén teljesebb kiengesztelődést nyerjünk az Úrral. Ugyanakkor nem hiányozhat, hogy a várost is bevonja a sok érkező zarándok fogadásába a szükséges művek segítségével. Hozzájuk kapcsolódnak a turisták, akik megcsodálják hatalmas művészeti kincseit és az elmúlt évszázadok nagyszerű emlékeit. A következő jubileum tehát a város arculatára is pozitív hatást gyakorolhat, és hatékonyabbá teheti a közszolgáltatásokat, nemcsak annak központjában, hanem a külvárosokkal való szorosabb kapcsolatok révén. Ez nagyon fontos a pápának, mert a város növekszik és ő éppen ezért megy a város peremkerületeibe, hogy ott plébániákat látogasson a város püspökeként.

A pápa megköszönte, hogy Rómát felkészítik a jubileum zarándokainak fogadására

Mindez persze elképzelhetetlen lenne a fővárosi önkormányzat és az országos hatóságok aktív és nagylelkű együttműködése nélkül. A pápa ezért köszönetet mond az önkormányzati hatóságoknak, hogy Rómát felkészítik a következő jubileum zarándokainak fogadására, és éppúgy köszönetet mond az olasz kormánynak is, hogy teljes mértékben együttműködik az egyházi hatóságokkal a jubileum sikere érdekében, megerősítve a baráti együttműködést Olaszország és a Szentszék közt, melyek emberi kapcsolatok. Sokszor itt pénzre gondolnak, pedig az csak másodlagos, a lényeges dolog az emberi kapcsolat – tette hozzá szabadon a pápa és szavait nagy taps kísérte.

Róma egyetemes lelkületű város, mely a szeretet szolgálatában áll, a vendégek fogadásában. Zarándokok, turisták, migránsok, súlyos nehézségekkel küzdők, legszegényebbek, magányosak, betegek, foglyok, kirekesztettek lesznek ennek a lelkiségnek a leghitelesebb tanúi, ezért a pápa úgy döntött, hogy szent kaput nyit egy börtönben. A tekintély akkor teljes, ha mindenki szolgálatában áll.

Szülessen újjá mindenkiben Róma értékének tudata!

Róma mutassa továbbra is igazi arcát, barátságos, vendégszerető, nagylelkű, nemes arcát. A zarándokok, turisták és migránsok hatalmas beáramlása a városba tehernek is tekinthető, amely lassítja és akadályozza a dolgok normális rendjét. Valójában mindez Róma megbecsülése, nagy vonzereje és felelőssége Olaszország, az Egyház, az emberi család iránt.

A Róma halmain megbúvó hatalmas kultúra és történelem kincs polgárainak és uralkodóinak becsülete és dicsősége, amelyet megfelelően értékelni kell. Szülessen újjá mindenkiben Róma értékének tudata, az a jelkép, amelyet minden kontinensen képvisel. S ne feledkezzünk meg Róma keletkezésének mítoszáról sem, minthogy Róma Trója romjaiból született újjá.

A Salus Populi Romani vigyázzon a Városra és Róma népére!

Végül a Szentatya személyes hangon emlékezett vissza arra, hogy évtizedek óta, fiatal pap kora óta, mindig áhítattal viseltetett a Salus Populi Romani kegykép iránt, és minden alkalommal, amikor Rómába érkezett, elment hozzá. Arra kérte a Salus Populi Romanit, a Róma Népét oltalmazó Szűzanyát, hogy vigyázzon a Városra és Róma népére, töltse el reménységgel, szítson benne szeretetet, hogy legnemesebb hagyományaiban megerősödve továbbra is, még a mi korunkban is a civilizáció világítótornya és a béke előmozdítója legyen – zárta beszédét Ferenc pápa a római városházán.