Ferenc pápa előszót írt a „Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban” című könyvhöz
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória – Vatikán
Nők, felszentelt szolgálat, szinodalitás, a visszaélések tragédiája. Mindezek az egyházilag kényes témák jelen vannak Ferenc pápa előszavában, amelyet a „Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban” című új könyvhöz írt. A kötet három teológusnő és két bíboros közös munkája. A teológusok Linda Pocher szalézi nővér, a római Auxilium Pápai Neveléstudományi Kar krisztológia és mariológia professzora, aki a bevezetőt is írta; Jo B. Wells, az anglikán egyház püspöke és az Anglikán Közösség főtitkára; valamint Giuliva Di Berardino, az Ordo Virginum felszentelt tagja a veronai egyházmegyéből, liturgia szakértő, tanár, spirituális kurzusok és lelkigyakorlatok szervezője. Mellettük találjuk Jean-Claude Hollerich bíborost, luxemburgi érseket és szinódusi főrelátort, valamint Seán Patrick O’Malley bíborost, a Kiskorúak Védelméért létrehozott Pápai Bizottság elnökét.
Párbeszéd a szerzők között
A könyv „irodalmi” párbeszéd a szerzők között, amely a pápa és a Bíborosi Tanács között egy nevezetes február 5-i találkozón folytatott valódi vitán alapul. A pápa akkor először hívott meg három női teológust, hogy vegyenek részt a megbeszélésen, és kínálják fel meglátásaikat és „provokációikat” – ahogy Ferenc pápa nevezi – a nők egyházi szerepe témájában. A július 9-én megjelent új könyv Linda Pocher nővér és más szerzők korábbi munkáját követi, melynek címe „Az egyház demaszkulinizálása”. Ezt a kifejezést először Ferenc pápa használta a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak tartott audiencián.
Egyházi szolgálatok: Fontos és kényes téma
A L’Osservatore Romano vatikáni napilap által pénteken teljes egészében közzétett előszavában Ferenc pápa reflektál a témára, kiindulva pápaságának egyik kulcsfontosságú tételéből: „A valóság fontosabb, mint az eszmék”. Megelégedését fejezi ki amiatt, hogy ez az elv vezérli Pocher nővér programját, amelyet a Bíborosi Tanács számára készített a nők az egyházban témával kapcsolatban, különös tekintettel az egyházi közösségen belüli szolgálatok fontos és kényes témájára.
A visszaélések tragédiája
A pápa hangsúlyozza, hogy a visszaélési válság rávilágított arra, hogy szembe kell nézni a klerikalizmussal, amely nemcsak a felszentelt papokat érinti, hanem az egyházon belüli hatalommal való visszaélés tágabb kérdését is jelenti, amely a világi híveket és a nőket is érinti. „A nők örömének és szenvedésének meghallgatása minden bizonnyal egy módja annak, hogy megnyíljunk a valóságnak” – írja Ferenc pápa. „Ítélet és előítéletek nélkül hallgatva őket, ráébredünk, hogy sok helyen és számos helyzetben éppen azért szenvednek, mert nem ismerik el őket azért, amilyenek és amit csinálnak, és azt sem, amit megtehetnének és amik lehetnének, ha volna hely és lehetőség rá. Gyakran azok a nők szenvednek a legtöbbet, akik a legközelebb állnak, akik a leginkább rendelkezésre állnak, akik a legfelkészültebbek és készek arra, hogy szolgálják Istent és Országát.”
A valóság feláldozása az eszmék oltárán
Ferenc pápa tehát arra hív bennünket, hogy az elképzelések helyett inkább a valóságra tekintsünk, nehogy abba a „csapdába” essünk, amelybe a modern korban maga az Egyház is gyakran beleesett – vagyis abba a csapdába, hogy „az eszmékhez való hűséget fontosabbnak tartjuk, mint figyelni a valóságra”. „A valóság azonban mindig jelentősebb, mint az eszme, és amikor teológiánk a világos és jól megkülönböztethető eszmék csapdájába esik, akkor elkerülhetetlenül egy prokrusztészi ággyá változik, feláldozva a valóságot vagy annak egy részét az eszme oltárán” – hangsúlyozza a pápa. [Prokusztész híres rabló volt a görög mitológiában, aki áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagy termetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. Soha senki nem fért be pontosan, mivel titokban két ágya volt – a szerk.] A „Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban” című kötet érdeme tehát az, hogy „nem a gondolatból indul ki, hanem a valóság meghallgatásából, a nők egyházi tapasztalatának bölcs értelmezéséből”.
A nők szerepe az Instrumentum Laboris-ban
A nők szerepének kérdésével a közelmúltban közzétett, a szinódus közelgő októberi ülésszakára vonatkozó Instrumentum Laboris (munkadokumentum) is foglalkozott. A dokumentum hangsúlyozza, hogy szükség van a nők tehetségének és hivatásainak fokozottabb elismerésére, szorgalmazva a mentalitásváltást egy jobban a kapcsolatra épülő, a kölcsönösen jobban egymásra utaló és kölcsönösen vallott szemléletmód felé, amely szerint a férfiak és a nők testvérek Krisztusban, egyesülve az Egyház küldetésében.
A női diakonátussal kapcsolatban Mario Grech bíboros, a szinódus főtitkára megjegyezte, hogy a soron következő szinódusi ülésen nem fognak foglalkozni vele, mivel ez a pápa által létrehozott egyik tanulmányi csoport témája, hogy mélyebben elmerüljön a teológiai és lelkipásztori elmélkedésben bizonyos témákat illetően. Ferenc pápa a női diakonátus kérdését a szolgálati formák tágabb kontextusában a Hittani Dikasztériumra bízta a szinódusi főtitkársággal együttműködve. Ez a törekvés, amint azt a tanulmányi csoportokról szóló, márciusban közzétett dokumentumban bejelentették, a szinódusi közgyűlés vágyára kíván válaszolni, hogy „jobban ismerjék el és értékeljék a nők hozzájárulását, valamint növeljék a rájuk bízott lelkipásztori felelősséget az Egyház élete és küldetése minden területén.
