Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozásakor: Isten jelenlévővé teszi magát a világ üdvösségére

Vertse Márta – Vatikán

A csodálatos kenyérszaporításról szóló evangéliumi szakasz gesztusait Jézus megismétli az utolsó vacsorán. A szentáldozás gyönyörű pillanata arra tanít meg bennünket arra, hogy a szeretet minden gesztusát kegyelmi ajándékként éljük meg, mint adományozók és mint befogadók – fejtette ki tanításában a Szentatya.

Felajánlani, hálát adni és osztozni

A vasárnapi evangéliumi szakasz a kenyér- és halszaporítás csodájáról szól (vö. Jn 6,1-15). Egy csoda, vagyis egy „jel”, amelynek főszereplői három olyan gesztust hajtanak végre, amelyet Jézus megismétel majd az utolsó vacsorán: felajánlani, hálát adni és osztozni – kezdte beszédét a pápa, majd tanítását ehhez a három gesztushoz fűzte.  

A szentmise felidézi a csodálatos kenyérszaporítást

Az első: felajánlani. Az evangélium egy fiúról beszél, aki öt kenyeret és két halat vitt magával (vö. Jn 6,9). Ez az a gesztus, amellyel elismerjük, hogy van valami jó, amit adhatunk és „igent” mondunk, még akkor is, ha az, amivel rendelkezünk, túl kevés a szükségletekhez képest. Ezt hangsúlyozzuk a szentmisében, amikor a pap az oltáron felajánlja a kenyeret és a bort és mindenki felajánlja önmagát, a saját életét – szögezte le a pápa. Egy olyan gesztusról van szó, amely kevésnek tűnhet, ha az emberiség óriási szükségleteire gondolunk. Csakúgy, mint az öt kenyér és a két hal, szemben ezrek tömegével. De Isten ezt teszi a létező legnagyobb csoda anyagává: azé a csodáévá, amelyben Ő maga jelenvalóvá teszi magát közöttünk a világ üdvösségére.

Az Úr elfogadja szeretetünket

És így megértjük a második gesztust, ami a hálaadás (vö. Jn 6,11) – folytatta tanítását Ferenc pápa. Az első gesztus a felajánlás, a második a hálaadás, ami azt jelenti, hogy alázattal, de egyben örömmel mondjuk az Úrnak: „Minden, amim van, a te ajándékod, és hálából csak azt tudom visszaadni neked, amit elsőként te adtál nekem, Fiaddal, Jézussal együtt, hozzátéve, amit tudok: szegényes szeretetemet”. Mindannyian hozzátehetünk valamit. Mit adhatok az Úrnak? Mondhatom azt, hogy „Uram, szeretlek téged”. Mi szegények vagyunk, a mi szeretetünk olyan kicsi! De odaadhatjuk az Úrnak, az Úr elfogadja – hangsúlyozta a Szentatya.

A szeretet minden gesztusa kegyelmi ajándék

A felajánlás és a hálaadás első két gesztusához csatlakozik a harmadik, az osztozás.  A szentmisében ez a szentáldozást jelenti, amikor együtt az oltárhoz járulunk, hogy magunkhoz vegyük Krisztus Testét és Vérét: mindenki ajándékának gyümölcsét, amelyet az Úr mindenki számára táplálékká alakít át. A szentáldozás egy gyönyörű pillanat, amely megtanít bennünket arra, hogy a szeretet minden gesztusát kegyelmi ajándékként éljük meg, úgy is mint adományozók és úgy is mint befogadók.

Legyünk hálásak az Úrnak szüntelen ajándékaiért

Beszéde utolsó szakaszában a pápa szokásához híven önvizsgálatra buzdított. Tegyük fel magunknak a kérdéseket: valóban hiszem-e, hogy Isten kegyelméből van valami egyedi, amit adhatok a testvéreimnek, vagy úgy érzem, hogy névtelenül „egy vagyok a sok közül”? Aktívan részt veszek-e a jó adásában? Hálás vagyok-e az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyekkel folyamatosan kinyilvánítja szeretetét irántam? A másokkal való osztozást a találkozás és a kölcsönös gazdagodás pillanataként élem-e meg? Végül a Szentatya a következő fohásszal fordult a Szűzanyához: „Szűz Mária segítsen bennünket abban, hogy az Eucharisztia ünneplését mindig hittel éljük meg, és hogy minden nap felismerjük és megízleljük Isten kegyelmének „csodáit”.