Jézus saját életével táplálja örökre a mi életünket – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta - Vatikán
A földi kenyér megszaporítása után az Üdvözítő gondoskodik legnagyobb szükségletünkről: saját testét és vérét kínálja fel táplálékként számunkra. A mennyei kenyér csillapítja a remény, az igazság, az üdvösség utáni éhséget, amelyet szívünkben érzünk – hangsúlyozta a Szentatya.
Az Eucharisztia csodája
A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézusról szól, aki egyszerűen kijelenti: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér” (Jn 6,51). Isten Fia a tömeg előtt a legáltalánosabb és leghétköznapibb élelemmel azonosítja magát: „Én vagyok a kenyér” – kezdte beszédét Ferenc pápa, rámutatva, hogy hallgatósága közül néhányan vitatkozni kezdenek: hogyan adhatja nekünk eledelként Jézus a saját testét? A Szentatya hozzátette, hogy ma mi is feltesszük ezt a kérdést, de csodálattal és hálával. Beszédében erről a két magatartásról elmélkedett: csodálat és hála az Eucharisztia csodája előtt.
Csodálat, mivel a mennyei kenyér minden ajándékot felülmúl
Először is: a csodálat, mivel Jézus szavai meglepnek minket – mondta a pápa, megállapítva, hogy Jézus mindig, ma is meglep bennünket mindannyiunk életében. A mennyei kenyér ajándék, amely minden várakozást felülmúl. Akik nem értik meg Jézus stílusát, gyanakodnak, ugyanis lehetetlennek, sőt egyenesen embertelennek tűnik, hogy valaki egy másik ember húsát egye. A hús és vér azonban az Üdvözítő emberi lénye, saját élete, amelyet táplálékként kínál fel a mi életünk számára – szögezte le tanításában Ferenc pápa.
Hálaadás, mivel Jézus maga válik értünk valódi táplálékká
Ezután rátért a második magatartás elemzésére, ami a hálaadás, mert ott ismerjük fel Jézust, ahol jelenvalóvá teszi magát értünk és velünk. Értünk kenyérré válik. – mondta a pápa, idézve az evangéliumi szakasz szavait: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne”. Krisztus, a valódi ember, tudja, hogy enni kell, ahhoz, hogy éljünk. De azt is tudja, hogy ez nem elegendő. A földi kenyér megszaporítása után (vö. Jn 6,1-14), még nagyobb ajándékot készít: Ő maga válik valódi táplálékká és itallá – mondta a pápa, majd szívből jövő köszönettel fordult az Úrhoz: „Szívünkből mondhatjuk: köszönjük, Urunk, Jézus!”
Az Eucharisztia mindannyiunk számára szükséges
A mennyei kenyér, amely az Atyától származik, az értünk megtestesült Fiú. Ez az eledel több mint szükséges számunkra, mert csillapítja a remény, az igazság, az üdvösség utáni éhséget, amelyet mindannyian érzünk, nem a gyomrunkban, hanem a szívünkben. Az Eucharisztia mindenki számára szükséges.
Jézus révén élhetünk szeretetközösségben Istennel és egymással
Jézus gondoskodik a legnagyobb szükségletünkről: üdvözít minket, saját életével táplálja a mi életünket örökre. Neki köszönhetjük, hogy szeretetközösségben élhetünk Istennel és egymással. Az élő és valódi kenyér tehát nem valamilyen mágikus dolog, nem olyasmi, ami egy csapásra megold minden problémát, hanem maga Krisztus Teste, ami reményt ad a szegényeknek, legyőzi azoknak a gőgjét, akik az ő rovásukra lakmároznak.
Az Eucharisztia az irgalmasság csodája
A pápa beszéde befejező részében ismét azt kérte, hogy vizsgáljuk meg a mi magatartásunkat. Tegyük fel magunknak a kérdést: éhezem-e és szomjazom-e az üdvösséget, nem csak magam számára, hanem minden testvéremnek? Amikor magamhoz veszem az Eucharisztiát, amely az irgalmasság csodája, elámulok-e az értünk meghalt és feltámadt Úr Teste előtt? Végül Ferenc pápa a következő buzdítással fordult a hívekhez: „Imádkozzunk együtt Szűz Máriához, segítsen nekünk, hogy a kenyér jelében befogadjuk a mennyek ajándékát”.
