Az igazi kenyér Jézus, az Atya szeretett Fia! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A kenyerek és halak csodája után a tömeg Jézust összetévesztette egyfajta varázslóval. Nem vették észre, hogy az Atya jele sokkal fontosabbat fedett fel számukra: az igazi kenyér Jézus, aki eljött, hogy elvezessen bennünket az örök életre, az Istennel és a testvéreinkkel való szeretetközösségre.

Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek, ha megosztjuk javainkat másokkal

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a vasárnapi evangéliumi szakasz Jézusról szól, aki a kenyerek és halak csodája után arra kéri az őt kereső tömeget, hogy gondolkodjanak el a történtekről, hogy megértsék azok jelentését. (vö. Jn 6,24-35).

Közösen elfogyasztották azt az ételt és láthatták, hogy kevés forrásból, mindössze egy fiatalember nagylelkűségével és bátorságával, aki mások rendelkezésére bocsátotta, mindazt, amije volt, mindenki jóllakott (vö. Jn 6,1-13) – foglalta össze a Szentatya, megállapítva, hogy a jel egyértelmű volt: ha mindenki odaadja másoknak, amije van, akkor Isten segítségével még a kevésből is jut valami mindenkinek. Ferenc pápa nyomatékkal megismételte: „Ne feledjétek ezt: ha valaki odaadja másoknak azt, amije van, akkor Isten segítségével mindenkinek jut valami. Ne feledjétek ezt el!”. A tömeg ezt nem értette meg: összetévesztették Jézust valamiféle bűvésszel, és visszamentek, hogy megkeressék, remélve, hogy megismétli a csodát, mintha egyfajta varázslat lenne.

Jézus azért jött el, hogy elvezessen bennünket az Istennel való szeretetközösségre

Életútjuk szempontjából főszereplői voltak egy élménynek, de nem fogták fel annak jelentőségét: figyelmüket csak a kenyerekre és a halakra, az anyagi táplálékra összpontosították, amelynek azonnal vége lett. Nem vették észre, hogy ez csak egy eszköz volt, amely révén az Atya, miközben éhségüket csillapította, valami sokkal fontosabbat fedett fel nekik. És mit nyilatkoztatott nekik ki az Atya? – tette fel a kérdést a pápa, majd így válaszolt: az élet útját, amely örökké tart és a kenyér ízét, amely minden mértéken felül jóllakat. Az igazi kenyér tehát Jézus volt és mai is az, Jézus, az Atya szeretett Fia, aki emberré lett és eljött, hogy osztozzon szegénységünkben, hogy azon keresztül elvezessen minket az Istennel és testvéreinkkel való teljes szeretetközösség öröméhez (vö. Jn 3,16).

Csak a szeretet képes betölteni életünket

Az anyagiak nem töltik be az életet, segítenek, hogy továbbjussunk életünkben és fontosak, de nem töltik be az életet: erre csak a szeretet képes (vö. Jn 6,35). És hogy ez megtörténjen, a jótékony szeretet útjára kell lépnünk, amely semmit sem tart meg önmagának, hanem mindent megoszt másokkal. A jótékony szeretet mindent megoszt másokkal – fejtette ki a Szentatya.

A szülők legértékesebb öröksége gyermekeik számára a szeretet

Utalt rá, hogy ez családjainkban is így történik. Gondoljunk azokra a szülőkre, akik egész életükben azon fáradoznak, hogy gyermekeiket jól neveljék, és hagyjanak rájuk valamit a jövőjükre. Milyen szép, amikor gyermekeik megértik ezt az üzenetet, hálásak a szülőknek és testvérként támogatják egymást! És milyen szomorú viszont, amikor összevesznek az örökségen – folytatta a pápa, megjegyezve, hogy ő nagyon sok ilyen szomorú esettel találkozott. A testvérek viaskodnak egymással, és a pénz miatt talán nem is beszélnek egymással éveken át! Az édesapa és édesanya üzenete, legértékesebb hagyatéka nem a pénz, hanem a szeretet, az a szeretet, amellyel mindenüket odaadják gyermekeiknek, pontosan úgy, ahogy Isten is teszi velünk, és így megtanítanak bennünket szeretni – szögezte le Ferenc pápa.

Mondjunk köszönetet Istennek és a testvéreknek a kapott ajándékokért

Beszéde utolsó részében arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: milyen a kapcsolatom az anyagi dolgokkal? Rabszolgájuk vagyok-e, vagy szabadon használom őket, mint eszközöket, amelyekkel szeretetet adok és kapok? Tudok-e „köszönetet” mondani Istennek és testvéreimnek a kapott ajándékokért, és azokat meg tudom-e osztani velük? A Szentatya végül a Szűzanyához intézett fohásszal zárta beszédét: „Mária, aki egész életét Jézusnak adta, tanítson meg minket arra, hogy mindent a szeretet eszközévé tegyünk”.