Ferenc pápa vesperás homíliája: Szűz Mária a krisztusi kegyelem közvetítője a Lélek által
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az ünnep két jellemző vonása az egykori „havazás” és a Salus populi romani kegykép
Az ünnepnek két jellemző vonása van – kezdte beszédét a pápa. Az első az egykori „havazás”, a másik pedig a Salus populi romani kegykép. Ez a két jel helyes értelmezésben segít befogadni a vecsernyén elhangzott Isten igéjét. A „havazás” csak népi folklór, vagy pedig van jelképes értelme? – kérdezte a pápa. A havazás arra a csodálatos jelenségre utal, mely Libériusz pápának jelezte az első bazilika építésének a helyét, amit az ünnep évfordulóján jelképesen mindig megismételnek. A jelképes értelmezés kulcsa Sirák Fia könyvében olvasható a hóesés nagyszerűségéről: „Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet” (Sir 43,18).
A havazás jelképes értelme a kegyelemre utal
Az ószövetségi bölcsesség itt a természetes jelenség kettős értelmére utal, mely az ember lelkében csodálkozást és meglepődést vált ki. A hóesésre ugyan is a szem rácsodálkozik és a szív pedig meglepődik. Ez adja a havazás jelképes értelmét, melyet a kegyelem szimbólumának lehet tartani, vagyis olyan valóságnak, mely egyesíti a szépséget és az ingyenességet. Mindezt sem megérdemelni, sem megvásárolni nem lehet, csak ajándékként elfogadni, mint előre nem látható dolgot, miként itt Rómában a havazás augusztusban elképzelhetetlen. A kegyelem tehát csodálkozást és meglepődést vált ki – összegezte a pápa, majd kérte, hogy soha meg ne feledkezzünk a csodálkozás és a meglepődés képességeiről, hogy beléphessünk hitünk megtapasztalásába.
A bazilika kegyképe az Anyát a Fiához kapcsolja, aki elsőként azt áldja meg, aki befogadta az Isten Fiát
Ezzel a benső magatartással kell a második jel felé fordulni, amit az ősi Mária ikon jelent, a bazilika valóságos drágaköveként. A képben ugyanis a kegyelem elnyeri teljes keresztény értelemét a gyermekét tartó Istenanyával. Itt a kegyelem egészen konkrét, minden mitológiai, spiritualisztikus és mágikus értelemtől mentes, mely ma is kísért a vallás világában. Az ikon lényege az Asszony és a Fia, ahogy Szent Pál galatákhoz írt levele említi: „Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Az asszony kegyelemmel teljes, bűn nélkül fogant, szeplőtelen, mint a frissen hullott hó. Isten maga is csodálkozással és meglepődéssel tekintett rá és Fia Anyjának választotta. A Gyermek a Szent Könyvet tartja baljában, jobbjával áldást ad, elsőként Anyjának. Az Anya sötét köntöse hagyja, hogy kitűnjön Fiának aranyszínű ruhája, mert egyedül benne lakozik az istenség teljessége, arca pedig dicsőségét sugározza. Ferenc pápa ekkor azt kérte, hogy egy ideig csendben szemléljék a kegyképet, mely az így megszenteli őket.
Isten Szent Anyja, köszöntünk téged!
A hűséges nép áldást kér Isten Szent Anyjától, mert Szűz Mária a krisztusi kegyelem közvetítője, melynek egyedüli forrása Jézus Krisztus, a Szentlélek által. Főként a következő szentévben jön ide nagy sok zarándok ebbe a bazilikába, hogy az Anya áldását elnyerje. Ma egyfajta élcsapatként gyűltünk itt össze – folytatta a pápa – és közbenjárását kérjük Róma városáért, a mi városunkért és az egész világért, különösen a békéért: a békéért, amely csak akkor igaz és tartós, ha bűnbánó szívből indul ki, egy megbocsátott szívvel. A megbocsátás ugyanis békét teremt, mert az Úr egészen nemes vonása a megbocsátás; a békesség, amely Krisztus keresztjéből, az Ő Véréből fakad, amit Máriától vett és kiontott a bűnök bocsánatára. Befejezésül a Szentatya a 431-es efezusi zsinat eseményét idézte fel, amikor Alexandria Szent Cirill köszöntötte az Istenanyát és akinek a szavait háromszor is megismételte Efezus népe: Isten Szent Anyja, köszöntünk téged!
