Ferenc pápa a Rimini-meetingre: Keressük az egyetlen lényegest, Krisztus szeretetét!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

A lényeges kutatása minden másnál helyénvalóbb

A Népek közötti barátság 45. találkozója alkalmából a Szentatya az államtitkárán keresztül kívánja eljuttatni jókívánságait a résztvevőknek. Szeretettel köszönti a szervezőket, az önkénteseket és mindazokat, akik részt vesznek a rendezvényen, melynek címe egy szívből jövő felhívás a felelősségre: „Ha nem a lényegeset keressük, akkor mit keresünk?”. Még ha napjainkban bonyolult időben is élünk, mégis döntő fontosságú annak keresése, hogy mi képezi az élet és a valóság misztériumának középpontját. Korunkat valójában különféle problémák és jelentős kihívások jellemzik, amelyekkel szemben olykor a tehetetlenség érzését tapasztaljuk meg, továbbá egy lemondó és passzív magatartást, mely csak „vonszolja az életet”, és hagyja, hogy a múlékony dolgok kábulata ragadjon magával minket, egészen az élet értelmének elvesztéséig menően. Ebben az értelemben tehát a lényeges kutatása minden másnál helyénvalóbb – szól az államtitkár levele. 

Szenvedéllyel és lelkesedéssel keressük, ami az élet szépségét domborítja ki      

Ferenc pápa ezért arra bátorítja a keresést, hogy szenvedéllyel és lelkesedéssel keressük azt, ami az élet szépségét domborítja ki, szembesülve Don Luigi Giussani kérdésével, amikor ő bátran kijelenti: „A szívet felemészti annak megkeményedése, vagyis a szenvedélynek és az élet ízének az elvesztése. Az öregség már húszéves korban eljön, vagy még korábban, tán tizenöt évesen, ez a mai világ jellemzője” – idéz a Communione e Liberazione mozgalom alapítójának a „Vallásos érzék” című művéből.

Miközben a háború hideg szelei fújnak, amelyek csak fokozzák az igazságtalanság, az erőszak és az egyenlőtlenség visszatérő jelenségeit, valamint a súlyos éghajlati vészhelyzetet és az antropológia eleddig példa nélküli megváltoztatását, elengedhetetlen, hogy megálljunk, és megkérdezzük magunktól: van-e még valami, amiért érdemes élni és amiben lehet reménykedni?

Pápasága kezdete óta Ferenc pápa arra buzdít bennünket, hogy mintegy válaszra indító felhívásként olvassuk korunk embereinek helytállását, küzdelmeit és bukásait, hogy a szív megnyíljon az Istennel való találkozás előtt, és hogy vegye fontolóra önmagát, a többieket és az egész valóságot. 

Legyünk annak a lényegesnek a koldusai, ami értelmet ad életünknek 

Ferenc pápa állandóan arra hív minket, hogy legyünk annak a lényegesnek a koldusai, ami értelmet ad életünknek, mindenekelőtt úgy, hogy levetjük magunkról a mindennapi életünket megnehezítő dolgokat, a hegymászó példáját követve, aki amikor sziklafalhoz érkezik, megszabadítja magát minden feleslegestől, hogy gyorsabban tudjon felmászni rajta. Ezáltal rájövünk arra, hogy az emberi lét értéke nem a dolgokban, az elért sikerekben, a versengésben, hanem mindenekelőtt abban a szeretetkapcsolatban áll, amely támogat bennünket, és utunkat meggyökerezteti a bizalomban és a reményben. Az Istennel való barátság – mely aztán minden más emberi kapcsolatban visszatükröződik – lesz az, ami megalapozza a soha el nem múló örömet. Szeretettek vagyunk – ez az alapvető igazság, amelyet maga Don Giussani hirdetett a fiatal egyetemistáknak: „Szeretettek vagyunk. Ez az az üzenet, mely elérkezik az életedbe […]. Ez Jézus Krisztus az ember történelmében, és ez ennek az üzenetnek állandó kezdete: „Szeretve vagyunk!”. Mert mi is az élet? Szeretettnek lenni. És a létezés, amelyben vagyunk? Szeretve lenni. És a sors? A válasz ugyanaz: Szeretve lenni”.

Egyedül csak az Úr mentheti meg törékeny emberségünket

Ugyanezen a hullámhosszon Ferenc pápa arra emlékeztet minket, hogy „számunkra a legfontosabb, legszebb, legvonzóbb és egyben legszükségesebb a Krisztus Jézusba vetett hit” – idézett a bíboros a Szentatyának a Hittani Dikasztérium plenáris ülésén ez év január 26-án mondott beszédéből. Egyedül csak az Úr mentheti meg törékeny emberségünket, és a viszontagságok közepette olyan örömet tapasztalunk meg, ami egyébként lehetetlen lenne. E horgonyvetés nélkül életünk hajója ki lenne téve a hullámverésnek és elsüllyedhetne.

Ám a lényeghez, a Jézushoz való visszatérés nem jelent menekülést a valóságtól, hanem éppen ellenkezőleg, ez a feltétele annak, hogy valóban belemerüljünk a történelembe, szembenézzünk vele anélkül, hogy elkerüljük a kihívásokat és hogy megtaláljuk a bátorságot a kockázatvállaláshoz és a szeretethez, még akkor is, ha úgy tűnik, nem éri meg a fáradságot, hogy félelem nélkül éljünk ebben a világban. Pietro Parolin államtitkár levele idéz Milánó egykori Montini érsekétől: „Szükségünk van rád, ó Krisztusunk, ó Urunk, ó velünk levő Isten, hogy megtanuljuk az igaz szeretetet, és hogy szereteted örömében és erejében járjunk fárasztó életünk útján.”

A lényegre törekvés segít abban, hogy kezünkbe vegyük életünk irányítását

Ebben az értelemben tehát a Szentatya nagyra értékeli és osztja a mostani Meeting célját, mert a lényegre törekvés segít abban, hogy kezünkbe vegyük életünk irányítását és hogy azt a szeretet, az irgalom és az együttérzés eszközévé tegyük, ami áldásunk jelévé lesz a felebarátaink számára. Az elcsüggedés kísértésével, a jelenlegi válság bonyolultságával és főként a most lehetetlennek tűnő béke kihívásaival szemben a Szentatya mindenkit arra buzdít, hogy legyen felelős főszereplője a változásnak, aktívan együttműködve az Egyház küldetésével, hogy életet adjon, együtt olyan helyekkel, ahol Krisztus jelenlétét látni és érinteni lehet.

Ez a testületi elköteleződés egy új világot teremthet, ahol a Krisztusban nekünk feltárult Szeretet végre győzedelmeskedik, és az egész föld a testvériség templomává válik. Ferenc pápa kívánja, hogy a találkozó gazdag programja a javaslatok és nyelvek sokaságában szítsa fel a vágyat, hogy a lényeges keresőivé váljanak, hogy a szívükben  szenvedély virágozzék fel az evangélium hirdetése iránt, mely minden rabszolgaságból való megszabadulás forrása és ami meggyógyítja és átalakítja az emberiséget. Ferenc pápa minden szervezőnek, önkéntesnek és résztvevőnek szívből küldi áldását és egyúttal kéri, hogy imádkozzanak érte. A pápa üdvözletéhez társul végül Pietro Parolin bíboros államtitkár személyes jókívánsága, mellyel mindenkit megkülönböztetett tisztelettel köszönt.