Ferenc pápa Belgiumban: A nemzetek tanuljanak a múltból és kerüljék el az újabb világháborút!
Gedő Ágnes - Vatikán
Belgium egyszerre apró és nagy ország, nyugati és központi, mely egy nagy szervezet lüktető szíve. Ezzel a hasonlattal élt a pápa első hivatalos beszédében, amelyet mintegy háromszáz ember előtt mondott el a belga királyi rezidencián, politikai és egyházi elöljárók, vállalkozók, a civil társadalom és a kulturális élet képviselőinek.
A békét válasszuk és utasítsuk el a háborút
Sajátos történelme révén fontos szerepet játszik a kontinens egyensúlyában, a második világháborút követően az európai nemzetek ugyanis a béke, az együttműködés és az integráció útjára lépve Belgiumot választották a főbb európai intézmények székhelyéül, a földrész fizikai, erkölcsi és spirituális újjáépítésére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Belgium egy híd földrajzi és kulturális értelemben észak és dél, a germán és a latin világ között. A találkozás, a párbeszéd helye, ahol megtanuljuk, hogy saját identitásunkat ne bálványozzuk és ne tekintsük korlátnak, hanem egy befogadó térnek lássuk, amelyből kiindulva új szintézisekre törekszünk. Ez a híd elengedhetetlen ahhoz, hogy a békét építsük és elutasítsuk a háborút – hangsúlyozta a pápa.
Ne nyissuk ki Pandora szelencéjét!
Európának szüksége van Belgiumra, hogy emlékeztesse történelmére, amelyet népek és kultúrák, székesegyházak és egyetemek, az emberi ész vívmányai alkottak, de amelyet sok háború, uralkodási vágy is jellemzett, mely olykor gyarmatosításba és kizsákmányolásba torkollott. Európának szüksége van Belgiumra, hogy előrehaladjon a béke és a népei közötti testvériség útján. Ez az ország mindenki emlékezetébe idézi, hogy amikor a legkülönbözőbb és legtarthatatlanabb kifogások alapján elkezdjük nem tisztelni a határokat és egyezményeket, a fegyverekkel szerzünk jogot a meglévő helyett, akkor kiborítjuk Pandora szelencéjét, amelyből erőszakos szelek kezdenek fújni, ide-oda cibálják a házunkat és félő, hogy elpusztítják azt. Ebben a történelmi pillanatban azt hiszem, hogy Belgium nagyon fontos szerepet játszik. Közel állunk egy kvázi világháborúhoz – nyomatékosította Ferenc pápa. Az egyetértés és a béke megteremtése folyamatos feladat és küldetés, ha azonban elfeledjük a múltat, újra elbukhatunk, nem gondolva arra a sok szenvedésre és keserves árra, amit az előző nemzedékek megfizettek. Belgium ezért is értékes az európai földrész emlékezete számára. Olyan állandó és gyors kulturális, társadalmi és politikai intézkedésekre sarkall, melyek bátran és egyben óvatosan kizárják, hogy a jövőben a háború ötlete és gyakorlata járható opció legyen, mely katasztrofális következményekkel bír.
A történelem az élet tanítómestere
Európa találja meg újra valódi arcát, fektessen a jövőbe, nyíljon meg az életnek és a reménynek, küzdje le a demográfiai válságot és a háború poklát! Ezt a két csapást kell elkerülnünk most: a háború poklát, mely világháborúba torkollhat, és a demográfiai telet, vagyis praktikusan szólva: gyermekeket kell vállalni! A katolikus egyház régi és új reményt akar kínálni a családoknak, a társadalomnak és a nemzeteknek, segíteni a kihívások és próbatételek idején, abban a bizonyosságban, hogy az Isten által szeretett embernek örök hivatása a béke és a jóság. Az egyház szent és bűnös egyszerre – ennek kapcsán a pápa kemény hangon elítélte a kiskorúak elleni visszaéléseket. Az egyház határozottan fellép e csapás ellen, meghallgatja és támogatja a sértett személyeket, az egész világon megelőző programokat dolgoz ki. A kiskorúak ellen elkövetett abúzus szégyen, amelyért bocsánatot kell kérnünk. Nem számít, hogy statisztikailag a családokban, a sport vagy az iskola világában követnek el több visszaélést, ha egy megtörténik, az is elfogadhatatlan. Itt említette meg azt a szomorú jelenséget, mely az 50-es és a 70-es évek között zajlott Belgiumban: amikor a nem házasságban élő nőket kényszerítették, hogy adják örökbe gyermekeiket, és ebben a folyamatban sajnos az egyház is részt vett.
Béke és remény
Ferenc pápa Péter apostol utódaként imádkozik az Úrhoz, hogy az egyház mindig találja meg magában az erőt a tisztázáshoz és ahhoz, hogy ne hasonuljon az uralkodó kultúrához, még akkor sem, ha az az evangéliumi értékeket manipulálva használja föl téves következtetéseket vonva le, melyek szenvedéshez és kirekesztéshez vezetnek. A pápa imádkozik a nemzetek felelőseihez, hogy vállalják felelősségüket, a béke kockázatát és dicsőségét, és képesek legyenek távol tartani magukat a háború szégyenétől és abszurditásától. Imádkozik azért, hogy tartsanak a lelkiismeret ítéletétől, a történelem és Isten ítéletétől, tekintetüket és szívüket mindig a közjóra fordítsák. Egyes országokban ugyanis a legnagyobb bevételt a fegyvergyártás hozza – fűzte hozzá a pápa, majd belgiumi utazása mottójával, a reménnyel búcsúzott hallgatóságától, mely Isten ajándéka és a szívünkben hordozzuk.
