Ferenc pápa a belga egyház képviselőinek: evangelizáció, öröm, irgalom
Somogyi Viktória – Vatikán
Szombat reggel a brüsszeli nunciatúra elhagyása előtt Ferenc pápa röviden üdvözölte az Európai Bizottság és az Egészségügyi Világszervezet két képviselőjét. Majd az épület előtt összegyűlt gyerekeket és fiatalokat köszöntötte. A nunciatúráról a Saint Gilles templomba hajtatott, ahol hajléktalanokkal találkozott, akiket a plébánia támogat. A Koekelbergi Szent Szív-bazilikában tartott programja után a Laekeni Szűz Mária-templom altemplomában felkereste a királyi kriptát, ahol a belga királyi család számos tagja nyugszik. A nunciatúrára visszatérve menekültcsaládokat köszöntött: szíriai keresztényeket és Dzsibutiból egy arab családot, akik a humanitárius folyosókon keresztül érkeztek Belgiumba és akiket a Szent Egyed Közösség fogadott be.
A Szent Szív-bazilika
A Szent Szív-bazilika, amely a világ legnagyobb templomai között az ötödik helyen áll, Brüsszel Koekelberg külvárosban található. Art Deco stílusban épült, a belga függetlenség 75. évfordulója alkalmából II. Lipót király akaratából. Az 1905-ben megkezdett és a két világháború alatt megszakadt építkezés csak 1971-ben fejeződött be. XII. Piusz pápa 1952. január 28-án kisbazilika rangra emelte. A 89 méter magas és 167 méter hosszú templomot két 65 méter magas torony és egy hatalmas, körülbelül 100 méter magas, 33 méter átmérőjű kupola alkotja, ahol csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk és két múzeumot is magába foglal: a Musée des Sœurs Noires és a Modern Művészetek Vallási Múzeuma. A terrakotta borítású épület belseje hatalmas, és pompás ólomüveg ablakokkal díszített.
Tanúságtételek
Ferenc pápa délelőtt 10 órakor érkezett a Koekelbergi Szent Szív-bazilikába, ahol a püspökök, a papság, a diakónusok, a megszentelt életet élők, a szeminaristák és a lelkipásztori kisegítők képviselői várták. A brüsszeli érsek és a bazilika rektora fogadta a pápát. A belga püspöki konferencia elnökének köszöntő szavai után tanúságtételek hangzottak el egy pap, egy lelkipásztori kisegítő, egy teológus, egy szerzetesnő, egy börtönkáplán és egy visszaélések áldozatait befogadó központ képviselője részéről. Ezt követően az általuk említett témákra, kérdésekre válaszolva fordult beszéddel a jelenlevőkhöz Ferenc pápa. Három kifejezés köré csoportosította gondolatait: evangelizáció, öröm, irgalom.
Az egyház átalakítása
Belgiumban, amely számos út kereszteződésében helyezkedik el, ti egy „mozgó” egyház vagytok – kezdte beszédét a pápa. Egy ideje igyekeztek átalakítani a plébániák jelenlétét az ország területén és erős lökést adni a laikusok képzésének. Mindenekelőtt azon dolgoztok, hogy az emberekhez közel álló közösség legyetek, amely elkíséri az embereket és az irgalmasság gesztusaival tesz tanúbizonyságot. Három utat jelölt ki számukra.
Evangelizáció
Az első út: az evangelizáció. Korunk változásai és a Nyugaton tapasztalt hitválság arra késztetett bennünket, hogy visszatérjünk a lényeghez, vagyis az Evangéliumhoz, hogy ismét mindenkinek hirdessük azt a jó hírt, amelyet Jézus hozott el a világba, annak minden szépségét felragyogtatva. Mit mutat meg nekünk a válság? – tette fel a kérdést a pápa. A vendégszerető társadalmi keretek közé elhelyezkedett kereszténységből a „kisebbségi” kereszténységgé, vagy inkább a tanúságtevő kereszténységgé váltunk. Ehhez pedig az egyházi megtérés bátorsága kell, hogy elindítsuk azokat a lelkipásztori átalakulásokat, amelyek a hit szokásait, modelljeit, nyelvét is érintik, hogy azok valóban az evangelizáció szolgálatába álljanak (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 27). A papok bátorságára is szükség van ehhez, akik nem korlátozzák magukat a múlt örökségének megőrzésére vagy kezelésére, hanem pásztorok, Jézus Krisztusba szerelmes pásztorok, akik képesek az Evangélium – gyakran magából fakadó – kérdéseinek megragadására, miközben Isten szent népével együtt járnak. Az egyházban mindenki számára van hely és senki sem lehet a másik fénymásolata. Az Egyház egysége nem egyformaság, hanem a sokféleség harmóniájának megtalálása! – mutatott rá Ferenc pápa. Majd kérte, hogy mindenki gondolkozzon el a következő kérdésen: Hogyan juttathatjuk el az Evangéliumot egy olyan társadalomhoz, amely már nem hallgat rá, vagy eltávolodott a hittől?
Az öröm
A pápa második útként az örömöt jelölte ki. Olyan örömről van szó, amely Istentől jön – hangsúlyozta. Ez a szív öröme, amelyet az Evangélium ébreszt: ez annak tudata, hogy az úton nem vagyunk egyedül, és Isten még a szegénység, a bűn, a nyomorúság helyzetében is közel van, gondoskodik rólunk, és nem engedi, hogy a halálé legyen az utolsó szó. Közelség – nyomatékosította a pápa. Idézte Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa szavait: «Ahol hiányzik az öröm, ahol elhal a humor, ott még a Szentlélek sincs jelen [...] és fordítva: az öröm a kegyelem jele» (Jézus Krisztus Istene, Brescia 1978, 129). Tehát igehirdetésetek, szentmise bemutatásotok, szolgálatotok és apostolkodásotok mutassa meg szívetek örömét, mert ez kérdéseket vet fel és vonzza a távol lévőket is.
Irgalmasság
Ferenc pápa a harmadik útként az irgalmasságot jelölte ki. A befogadott és a másokkal megosztott, valamint a kapott és oda ajándékozott Evangélium örömre vezet, mert segít felfedezni, hogy Isten az irgalmasság Atyja, aki elérzékenyül értünk, aki felsegít bukásunkból, aki soha nem vonja vissza irántunk érzett szeretetét – hangsúlyozta a pápa. Isten mindent és mindig megbocsát. Isten az ő irgalmával igazít helyre minket, vagyis tesz igazzá minket, mert új szívet, új életet ad nekünk. Itt a pápa kitért a visszaélésekre. A visszaélés szörnyű szenvedést és sebeket eredményez, és aláássa a hit útját is. Az áldozatoknak ki kell fejezni közelségünket és minden lehetséges segítséget fel kell ajánlani, hogy tanuljunk tőlük és olyan egyházzá váljunk, amely mindenki szolgálója, mert az erőszak egyik gyökere a hatalommal való visszaélésben rejlik, amikor a pozícióinkat használjuk arra, hogy összezúzzuk vagy manipuláljuk őket. Majd emlékeztetett: mindannyian hibázhatunk, de senki sem hibás, senki nincs elveszve örökre. Irgalmasság, mindig, mindig irgalmasság – buzdított Ferenc pápa.
Magritte képe
Végül a híres belga festő, René Magritte szürrealista művész „A hit cselekedete” című alkotását állította például az egyház elé. Az ajtó belülről zárva van, de a közepe üres és nyitott az ég felé. Arra hív, hogy előre és felfelé tekintsünk, ne zárkózzunk magunkba. Ez egy olyan kép, amelyet egy olyan Egyház szimbólumaként hagyok rátok, amely soha nem zárja be az ajtóit, amely mindenkinek a végtelen felé nyit lehetőséget, és tudja, hogyan nézzen mindenen túlra. Ez az az Egyház, amely evangelizál, megéli az Evangélium örömét és gyakorolja az irgalmasságot – hangsúlyozta Ferenc pápa. Járjatok együtt a Szentlélekkel és gyakoroljátok az irgalmasságot! Lélek nélkül semmi keresztényi nem történik. Szűz Mária, a mi Édesanyánk tanít minket erre. Ő vezessen és védelmezzen benneteket – zárta beszédét a pápa a belga egyház képviselőihez.
