A pápa a jakartai karitatív szervezetekhez: a szeretet bajnokai vagytok az élet olimpiáján

Francesca Merlo / Somogyi Viktória – Vatikán

Az Indonéz Püspöki Konferencia székhelyén Ferenc pápa a második teljes napján Indonéziában találkozott több jótékonysági szervezet kedvezményezettjeivel a délelőtti vallásközi találkozót követően. A Püspöki Konferencia elnöke, Antonius Subianto püspök azzal nyitotta meg a találkozót, hogy Indonézia népének szeretetét a pápa iránt „határtalannak” nevezte. Ezt követően bemutatta a Szentatyának az eseményen jelenlévő betegeket, fogyatékkal élőket és szegényeket. Ketten közülük megosztották a történetüket.

Mimi története

Mimi volt az első, aki elmesélte a történetét. 17 évesen vesztette el a látását. „Fiatal katolikusként a keresztútban találtam vigaszt” – mondta. Jézus nem hagyta el. „Szilárd meggyőződésem, hogy Isten egyedülálló képességekkel teremtette meg az embereket, hogy gazdagítsák világunk sokszínűségét, és a fogyatékosság csak egyike ezeknek az egyedi szempontoknak.” Az Egyház szerepe kulcsfontosságú az emberi személy méltóságának biztosításában – zárta történetét, mielőtt megköszönte volna a pápa együttérzését, amely „reményt ad nekünk” – tette hozzá.

Andrew története

Ezután egy Andrew nevű fiatal sportoló emelkedett szóra. Enyhe autizmus spektrum zavart és enyhe értelmi fogyatékosságot diagnosztizáltak nála. „A szüleim feltétel nélkül szeretnek engem” – mondta a pápának. Büszkén osztotta meg, hogy beválasztották a kelet-jakartai kontingensbe a paralimpiai játékokra az úszás sportnemében, és hogy függetlenedési vágya miatt elkezdett egy barista tanfolyamot, valamint gitár- és dobleckéket vesz. Végül arra kérte a pápát, hogy áldja meg szüleit, és „minden olyan szülőt, akinek különleges gyermekei vannak világszerte”.

A pápa köszönete

Ferenc pápa ezután időt szakított arra, hogy kifejezze háláját minden jelenlévőnek, és azoknak, akik megosztották vele tanúságtételüket. Méltatta az Indonéz Püspöki Konferenciát fennállásuk 100. évfordulója megünnepléséért, kiemelve jelentőségüket, mint „kis fényes csillagok” az egyházban. A pápa köszönetet mondott Miminek, amiért hangsúlyozta az emberi képességek egyediségét, amelyek „világunk sokszínűségét gazdagítják”, és Jézusról, mint „a mi reménységünk lámpásáról” beszélt. Ezután gratulált Andrew-nak a paralimpiai játékokon való részvételéhez, mielőtt a jelenlévőket „a szeretet bajnokainak” nevezte az élet nagy olimpiáján. Rövid köszöntő szavainak befejezéseként Ferenc pápa emlékeztette a kis csoportot, hogy „az Úr mindannyiunkat szeret”, és soha senkit nem felejt el. Ebben a szellemben a pápa jókívánságait küldte egy 87. születésnapját ünneplő hölgynek, aki betegsége miatt nem tudott részt venni az eseményen.