A pápa: a háború Gázában már túl sok! Nem tesznek lépéseket a béke érdekében
Somogyi Viktória / P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A gázai háború már túl sok! A Szingapúrból Rómába tartó repülő út során Ferenc pápa találkozott a vele utazó újságírókkal, és a Szentföld drámai helyzetéről beszélt. A gázai áldozatok száma meghaladja a 41 ezret. Az egyik kérdés az amerikai választások témáját és a katolikus választás nehézségeit érintette. A nyitás szavaival szólt Kínáról, amelyet „az Egyház ígéreteként és reményeként” határozott meg.
A szokásoknak megfelelően először Matteo Bruni, a Szentszék Sajtótermének igazgatója köszöntötte a pápát és az újságírókat: „Köszönjük ezt a sok napos utat. Köszönjük azt is, hogy segített jobban érzékelni az emberek örömét, mint a fáradtságunkat. És most lássuk a néhány kérdést a velünk utazó újságíróktól. Az elsők a hagyománynak megfelelően a meglátogatott országokból érkeznek.”
Ferenc pápa először is megköszönte ezt a munkát az útitársainak, ami nagyon fontos számára. Aztán gratulált a „doyenne”-nek, mert Valentina Alazrakinak ez volt a 160. útja a pápákkal! „Nem azt mondom neki, hogy nyugdíjba kell mennie, hanem azt, hogy folytassa így tovább!”
Először a szingapúri „The Streets Times” újságírója fordult a pápához, akit arról kérdezett, hogy mit értékeltél a legjobban Szingapúrban: a kultúrát, az embereket? Meglepte az, amit látott? És mit tanulhat Szingapúr az általunk meglátogatott másik három országtól, különösen az alacsony jövedelmű migráns munkavállalók méltányos kompenzációjával kapcsolatos üzenetéből. Mi ihlette ezt az üzenetet, mi volt az eredeti gondolat? Egy másik kérdést is feltett a pápának, ami Szingapúrnak a nagyon különleges szerepére vonatkozott a nemzetközi színtéren. Mit tehet Szingapúr ebben a konfliktusos világban, és hogyan járulhat hozzá a Vatikán, mint diplomáciai szövetséges ehhez?
Ferenc pápa megvallotta, hogy nem számított rá, hogy Szingapúrt ilyennek találja. „Azt mondják, a Kelet New York-jának hívják: fejlett, tiszta ország, képzett emberek, nagy felhőkarcolókkal teli város és nagyszerű vallásközi kultúra jellemzi. A vallásközi találkozó példaértékű volt, a testvériség mintája. Aztán láttam, a migránsokról szólva, a munkásoknak épült felhőkarcolókat. A fényűző felhőkarcolók és a többiek is jól meg vannak építve és tiszták, és ez nagyon tetszett. Nem hallottam, hogy lenne diszkrimináció. Meglepett a kultúra. A nemzetközi szerepvállalást illetően elmondta: ez fontos egy ilyen főváros esetében, amely vonzza a kultúrákat.”
A szingapúri újságíró (Pei Ting Wong) rákérdezett a másik kérdésére, hogy tanulhat-e Szingapúr a három országtól – Pápua Új-Guineától, Indonéziától és Kelet-Timortól?
Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy mindig lehet tanulni valamit, mert minden embernek és országnak másféle a gazdagsága, mint a másiknak. Ezért fontos a testvériség a kommunikációban. „Például, ha Kelet-Timorra gondolok, egy dolog az, hogy ott sok gyereket láttam, Szingapúrban pedig keveset. Talán ez egy tanulni való...”
Pei Ting Wong: Igen, nálunk alacsony a születési arány.
Ferenc pápa: Félnek? Mennyi a születési arány?
Pei Ting Wong: Kevesebb, mint 1,2%, alacsonyabb, mint Japáné, ha jól tudom.
Ferenc pápa: A jövő a gyerekeké! Gondoljatok erre. Köszönöm. Ó, még valami: ti, szingapúriak, nagyon kedvesek vagytok. Ön is mosolyog, mosolyog…
A kelet-timori GMN TV (Grupo Média Nacional) újságírója a pápa Taci Tolu-i szentmiséjén adott utolsó üzenetére utalt, ami a legelterjedtebb hír most Kelet-Timorban. Ön a „krokodilok” kifejezést használta, hogy felhívja a timoriak figyelmét a krokodilok jelenlétére Kelet-Timorban. Mit akart mondani ezzel?
Ferenc pápa kiemelte, hogy a tengerpartra kimászó krokodiloktól vette a képet. Kelet-Timornak egyszerű, családias, örömteli kultúrája van, és az életkultúrája jellemzi: sok-sok gyerek van, és amikor a krokodilokról beszélt, akkor azokra a gondolatokra utalt, amelyek kívülről megronthatják ezt a harmóniát. „Elárulok egy dolgot: beleszerettem Kelet-Timorba! Még valami?” – fordult a kis ország újságírójához a pápa.
A timori nép túlnyomórészt katolikus; jelenleg Kelet-Timorban erősen jelen vannak a szekták: a „krokodilok” kifejezés utalhatott a timori szektákra is? – kérdezte az újságíró.
Ferenc pápa válaszában kijelentette: „Talán. Nem szólok erről, nem beszélhetek erről, de lehet. Mert minden vallást tisztelni kell, de különbséget kell tenni vallás és szekta között. A vallás egyetemes, minden vallás; a szekta leszűkítő, egy kis csoport, amelynek mindig van valami más szándéka. Köszönöm, és gratulálok az országodnak!”
Ezt követően az indonéziai „Time Media Group” újságírója fordult Ferenc pápához: Remélem, felejthetetlen pillanatokat élt át Indonéziában, mert az országban élők, nem csak a katolikusok, már régóta várták. Rájöttünk, hogy az ország még mindig küzd a demokráciáért. Mi a benyomása és mit üzen nekünk? Továbbá Indonézia időnként ugyanazzal a problémával küzd, mint Pápua Új-Guinea: a bányászati beruházások az oligarchák számára vannak fenntartva, és közben a helyiek és a bennszülöttek nem élvezik az ebből a tevékenységből származó előnyöket. Mit gondol, mit lehet tenni? – hangzott a kérdés a pápához.
Ferenc pápa szerint ez a fejlődő országok problémája. Ezért fontos, amit az Egyház szociális tanítása mond: hogy léteznie kell a kommunikációnak a társadalom különböző rétegei között. Indonézia fejlődő ország, és talán az egyik dolog, amit fejleszteni kell, az éppen ez: a társadalmi kapcsolatok. „De örültem az Ön országában tett látogatásomnak. Nagyon jó hely, nagyon szép!” – válaszolta a pápa.
Ekkor Matteo Bruni, a Szentszék Sajtótermének igazgatója vette át a szót és megjegyezte, hogy a pápua új-guineai sajtó nagy érdeklődéssel követte a pápai utat, de sajnos nem tudtak újságírót küldeni erre a járatra. Ezért megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, van-e valami, amit el szeretne mondani nekünk Pápua Új-Guineáról, különösen Vanimoról, ahova úgy tűnik, hogy személyesen is el akart menni.
Ferenc pápa kijelentette, hogy tetszett neki az ország, és egy erősen fejlődő országot látott. El akart menni Vanimóba, hogy találkozzon argentin papok és apácák egy csoportjával, akik ott folytatnak szolgálatot. „Egy nagyon szép szervezetet találtam ott! Minden országban nagyon fejlett a művészet: a táncok és egyéb költői kifejezési módok... De Pápua Új-Guineában lenyűgöző, Vanimóban pedig a művészet fejlődése lenyűgöző. Ezen nagyon elcsodálkoztam. A misszionáriusok, akiket meglátogattam, az erdőben vannak, az erdőbe járnak dolgozni. Tetszett Vanimo, és az ország is.”
Ezt követően a „Tianou Zhiku” kínai újság képviselője fordult kérdésével a pápához. Szingapúr egy többségi kínai lakosságú ország, és a harmonikus és békés együttélés mintaképe. A békével kapcsolatban, mit gondol, tekintettel a kontinentális Kínához való közelségére, Kína erőfeszítéseiről a fegyverszünet elérése érdekében a konfliktustól szenvedő régiókban, például a Gázai-övezetben: júliusban aláírták a „Pekingi Nyilatkozatot” a kínai fővárosban, hogy véget vessenek a palesztinok közötti megosztottságnak. És akkor, van-e hely a béke terén Kína és a Szentszék közötti együttműködésre? Még egy dolog: közel állunk a kínai-szentszéki megállapodás megújításához a püspökök kinevezéséről. Elégedett vagy nem a párbeszéd eddig elért eredményeivel?
Ferenc pápa először az utolsó kérdésre válaszolt. Örömét fejezte ki a Kínával folytatott párbeszéd miatt. „Jó az eredmény, még a püspökök kinevezésén is jó szándékkal dolgozunk. És ezért érdeklődtem az Államtitkárságtól a dolgok alakulásáról: boldog vagyok. A másik dolog Kína: Kína számomra egy vágy, abban az értelemben, hogy szeretnék ellátogatni Kínába, mert ez egy nagyszerű ország. Csodálom és tisztelem Kínát. Ez egy évezredes kultúrával rendelkező ország, amely képes a párbeszédre, az egymás megértésére, amely túlmutat a különböző kormányzati rendszereken. Hiszem, hogy Kína ígéret és remény az egyház számára. Együttműködni lehet, és a konfliktusok esetén is minden bizonnyal. Jelenleg Zuppi bíboros ebbe az irányba halad, és van kapcsolata Kínával is.”
Anna Matranga az amerikai CBS News-tól a pápát az amerikai elnökválasztás kapcsán kérdezte, hogy milyen tippet adna egy amerikai választónak, mikor az egyik jelölt abortuszpárti, a másik pedig 11 millió migránst deportálna?
Mindkettő az élet ellen van, migránsokat elvetni és gyerekeket ölni, az élet ellen van – válaszolta a Szentatya. Minthogy ő nem Egyesült-államokbeli, nem is szavaz, de az világos számára, hogy elküldeni a migránsokat és nem befogadni őket, az súlyos bűn. Ahogy az Ószövetség vissza-visszatérően tanítja az árva, az özvegy és az idegen, vagyis a migráns iránti kötelességet, így aki nem őrzi a migránst, az bűnt követ el az élet ellen. A pápa felidézte az USA és Mexikó határánál, az El Paso egyházmegyében mondott szentmiséjét, a migránsok otthagyott cipőivel. Ma Közép-Amerikán belül migrációs áramlat zajlik, akiket gyakran rabszolgákként kezelnek és kihasználják őket. A migrálás egy jog, amely már létezett az Ószövetségben. Az abortusz kérdése kapcsán a pápa a tudományra hivatkozott, miszerint a magzatnak már a fogantatása hónapjában az emberi lény összes szervei megvannak. Az abortusz ellenben megöli az embert. Szeretjük vagy nem ezt a szót, de megöli. Az Egyház pedig nem zárt, amiért nem engedélyezi az abortuszt, mert ez gyilkosság. Ezt tisztán kell látni! Összefoglalva: a migránsokat elküldeni és nem adni nekik fejlődést, hogy életük legyen, ez gonoszság. Másfelől pedig egy gyereket elküldeni az anyja méhéből, az szintén gyilkosság. És itt nincs mellébeszélés! A pontosító kérdésre, hogy egy katolikus morálisan szavazhat-e abortuszpárti jelöltre, azt válaszolta, hogy a politikai erkölcs szerint rossz dolog nem szavazni, tehát szavazni kell. Mégpedig adott esetben a kisebbik rosszat kell választani, s ezt mindenki döntse el a lelkiismeretében.
Az Avvenire olasz katolikus napilaptól kérdezték tőle, van-e lehetősége a Szentszéknek arra, hogy közvetítsen a gázai konfliktusban a felek közt a tűzszünet és a béke érdekében?
A Szentszék ezen dolgozik – felelte a pápa. Ő minden nap beszél a gázai plébániával, ahol 600 ember van, keresztények és muszlimok, akik testvérként élnek együtt. Mindenesetre megölt kisgyermekek holttestét látni, akiket abból a feltételezésből öltek meg, hogy néhány gerilla ott van, és ezért egy iskolát lebombáznak, ez egy rossz dolog. Mondják, hogy ez egy védelmi háború, de túl nagy ez háború és a pápa nem látja, hogy lépéseket tettek volna a béke megteremtése érdekében. Ezzel szemben Veronában, amikor ott járt, egy feleségét vesztett zsidó és egy leányát vesztett gázai palesztin férfi kezet fogott egymással: mindketten a békéről beszéltek, megölelték egymást, és tanúságot tettek a testvériségről. A háború végén, aki megnyeri a háborút, az is nagy vereséget szenved. A háború mindig vereség, mondta a pápa, majd hálásan köszönetet mondott a jordán királynak, amit a béke érdekében tesz.
A német ARD újságírója azt szerette volna tudni, hogy a pápa miért nem beszélt a Szingapúrban még létező halálbüntetésről.
Ez igaz, de nem jutott eszembe – felelte a pápa. Ám a halálbüntetés nem működik (mint megoldás), ezért lassan, lassan meg kell próbálni megszüntetni. Sok országban van ilyen törvény, de nem élnek vele, hasonlóképpen az USA sok államában. De a halálbüntetést meg kell szüntetni.
A francia Le Monde a korábban az év emberének választott Pierr abbé visszaélései kapcsán kérdezte, hogy tudott-e róla a Vatikán és hogy elmegy-e Párizsba a Notre-Dame székesegyház újra megnyitására.
Párizsba nem megyek – szögezte le a pápa. Pierre abbé ügye nagyon fájdalmas dolog, mert ez a jó ember, aki annyi jót tett, egy súlyos bűnös. Erről beszélni kell, nem szabad eltitkolni. A visszaélések elleni munkát mindenkinek el kell végezni, de nem csak a szexuális zaklatás ellen, hanem mindenfajta visszaélés ellen. A közösségi bántalmazás, a nevelői bántalmazás, az emberi gondolkodásmód megváltoztatása, a szabadság elvétele. A bántalmazás egy ördögi dolog, mert minden fajta bántalmazás lerombolja az ember méltóságát és arra törekszik, hogy elpusztítsa, ami vagyunk, az Isten képét bennünk. A pápa örül, hogy ezek az esetek előkerülnek. Ugyanakkor egy ENSZ statisztikára hivatkozott, amit három éve a Püspöki Konferenciák elnökeinek találkozójakor látott, s eszerint a bántalmazások 42-46 százaléka a családban vagy annak környezetében történik. Mindenesetre a gyermekek és kiskorúak szexuális zaklatása bűncselekmény, szégyen.
Az argentin La Naciòn a pápát arról kérdezte, hogy elmegy-e Argentínába, illetve hogyan látja a jelenlegi helyzetet Venezuelában.
A pápa nem követte a venezuelai helyzetet, de üzenetet küld azoknak, akik kormányoznak, hogy folytassanak párbeszédet és kössenek békét. A diktatúrák hasztalanul működnek és előbb-utóbb rosszul végzik. El kell olvasni hozzá az Egyház történetét. A pápa kéri, hogy a kormány és az emberek tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megtalálják a békéhez vezető utat Venezuela számára. A pápa nem tud politikai véleményt mondani, mert nem ismeri az ottani részleteket. De tudja, hogy a püspökök nyilatkoztak, és hogy a püspökök üzenetének jónak kell lennie. Argentínai útja még nem dőlt el. Ő szeretne menni, a népe, az argentin emberek is szeretnék, hogy menjen. Ám a kérdés még nincs eldöntve, mert előbb több dolgot kell megoldani.
A spanyol újságírók közbevetett kérdésére, hogy vajon ha mégis elmenne, megállna-e a Kanári-szigeteken.
Olvastátok a gondolatomat? – kérdezett vissza a pápa. Igen, gondolkodom ezen: elmenni a Kanári-szigetekre, mert ott vannak a tenger felől érkező migránsok és szeretnék közel lenni a Kanári-szigetek vezetőihez és lakosaihoz.
Az utolsó kérdést Indonéziából a jakartai Kompas.Id újság tette fel annak kapcsán, hogy egyes országok gazdasági nehézségek miatt – különösen a világjárvány után – visszalépnek a Párizsi Megállapodás iránti elkötelezettségüktől. Sok ország tétovázik, hogy átálljon a tiszta, kevésbé fosszilis tüzelőanyag-alapú energiára.
A pápa számára az éghajlati probléma nagyon komoly dolog. A 2015-ös Párizsi Találkozótól kezdve, amely a csúcspont volt, a klímatalálkozók kezdtek lefelé csúszni. Beszélünk, csak beszélünk, de nem csináljuk. A pápának legalábbis ez a benyomása. Erről szólt két írásában, a Laudato si’ és a Laudate Deum dokumentumokban is.
Végül a Szentatya visszatért a kérdésre, vajon a Vatikán tudott-e Pierre abbé ügyéről. Ő nem tudja, hogy a Vatikán mikor tudott róla. Azért sem tudja, mert ő akkor nem volt ott és fel sem merült benne az ötlet, hogy kutatást végezzen ezzel kapcsolatban. De bizonyosan, Pierre abbé halála után, tudomást szereztek róla, de hogy korábban, azt nem tudja.
A kérdések után Matteo Bruni szentszéki szóvivő köszönte meg a Szentatyának az újságírók nevében a tisztázó válaszokat, majd további jó utat kívánt.