A pápa a szerzetesekhez: kevés beszéd, sok hallgatás, ima és odafigyelés a társakra
Lorena Leonardi / Gedő Ágnes - Vatikán
Csütörtökön délelőtt a Konzisztóriumi teremben találkozott a két kongregációhoz tartozó férfi és női szerzetesekkel a pápa, akiket emlékeztetett, hogy a nagykáptalan ünneplése nem emberi logikának felel meg, sem pedig intézményi elvárásoknak, hanem sequela Christi - Krisztus követésének – kezdte beszédét spanyol nyelven a pápa, elsőként a Jézus és Mária Szent Szíve kongregáció férfi és női tagjaihoz intézve szavait. Jézus példájának követése mindig magában foglalja azt, hogy figyelmesen hallgatjuk, amit sugall nekünk a Szentlélek, hogy hűen éljük meg identitásunkat és küldetésünket.
Megújult tavasz
Éppen úgy, mint a tanítványok, arra kaptak meghívást, hogy meghallgassák Jézus hangját, elmélyítsék a szemlélődést, megéljék és hirdessék Isten szeretetét. Ez konkrétan a rászorulók iránti szolgálaton keresztül valósul meg, és az eucharisztikus és gyógyító imával. Intézményeik, mint ahogy a kongregáció lelki és történelmi öröksége csak akkor élvezheti egy megújult tavasz jótékony hatását, mely újra felragyogtatja karizmájukat az emberiség történelmének jelenlegi pillanatában, ha hűen és engedelmesen követik Krisztust.
Krisztus követői
Jézus és Mária szent szíve ösztönözze a férfi és női szerzeteseket arra, hogy mindig új formákat találjanak a tanúságtételre, az Isten művével való együttműködésre, mely az egyházban valósul meg. Ferenc pápa arra szólította őket, hogy figyelmesen hallgassák meg Isten akaratát, és döntő lépéseket tegyenek Krisztus követésére. Ez nemcsak abban áll, hogy elsajátítanak egy tanítást, hanem hogy magukévá is teszik ezt az életstílust – mondta még a Jézus és Mária Szent Szíve kongregáció tagjainak a pápa.
Hosszan imádkozni
Az Isteni Üdvözítő Nővérei Kongregációhoz szólva Ferenc pápa a nagykáptalan témáját idézte: „Együtt járni, újra fellobbantani a Lélek ajándékát közöttünk, hogy hirdessük az evangéliumot és lángra lobbantsunk minden embert”. Haladjanak előre ebben a négy dologban: együtt járni, vagyis nem egymás ellen, újra meggyújtani a Lélek ajándékát közöttünk, hirdetni az evangéliumot és fellelkesíteni minden embert – ismételte el a pápa, majd arra bátorította a nővéreket, hogy merítsenek szerzetesi intézményük karizmájából, vagyis Jézusnak az Atyához szóló imájából, amelyben minden ember üdvösségéért fohászkodott az utolsó vacsorán. Éppen a cenákulumban kell megállniuk hosszan imádkozni, ugyanis az táplálja a Lélek tüzét, onnan lehet újraindulni, hogy szeretetében az egész világot lángra lobbantsák, szolgálva a rászorulókat, visszaadva a reményt a csüggedőknek.
Mária példája nyomán haladni
A követendő példa Mária, a küldetés hajnalcsillaga, aki az evangéliumban keveset szól, sokat hallgat és a szívében őriz. Ezek a viselkedésminták ránk is érvényesek: keveset beszélni (a pletykálkodás egy pestis ám!) - megbeszélni, megnyílni egymás előtt, de nem belemenni meddő fecsegésekbe. Sokat hallgatni – az imában, a csöndben, a másokra való odafigyelésben. Gyakran nem tudunk meghallgatni: a másik beszél, de a szöveg felénél már válaszolunk. Nem: meg kell hallgatni mindent, mindent, egészen a végéig. Meghallgatni az Urat is – és a szívünkben őrizni, hogy a remény apostolai legyünk a mai világban, melynek oly nagy szüksége van rá.
Ennek kapcsán a pápa felidézte a Szűzanya egyik jellemvonását: Ő sosem saját magára mutat, hanem mindig Jézusra. Mutassuk föl másoknak Jézust, ne saját magunkat, mert mindenki számára, ma és örökké, az egyedüli reményünk az Úrban van – búcsúzott Ferenc pápa az Isteni Üdvözítő Nővérei Kongregáció tagjaitól.
