Ferenc pápa az egyházi élet képviselőihez: A szívek hídjaival kapcsolódjatok egymáshoz!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Nagyboldogasszony székesegyház a 11 millió lakosú Jakarta Merdeka főterén áll, szemben a hatalmas Istiqlal mecsettel, melyeket a tér alatt alagút köt össze, és ami jelképesen is kifejezi az indonéz alkotmány vallásbékét hirdető szándékát. Ferenc pápa az indonéziai egyházi élet képviselőihez intézett beszédének három kulcskifejezését az apostoli látogatás mottójából vette: hit, testvériség és együttérzés, melyek visszatükrözik a hagyományos Pancasila nemzeti alapgondolatot.
A hit ajándék, mint a természeti szépségeiben bővelkedő Indonézia gazdagsága
A Szentatya a hit tartalmát elemezve annak ajándék jellegére utalt. A természeti szépségeiben, növény és állatvilága gazdagságában oly előkelő ország könnyen büszke, sőt önhitt is lehetne minderre, ha önmagát csak felületesen szemlélné. Ám egy mélyebb tekintet azt mutatja, hogy ez a hatalmas ország az utolsó talpalatnyi földig ajándék, mégpedig az Atya ingyenes szeretetének a jeleként. Ha pedig erre a gazdagságra a gyermek alázatos szemeivel tekintünk, akkor az segít abban a hitben, hogy magunkat kicsiknek és szeretettnek lássuk és hogy a hála és felelősség érzését ápoljuk magunkban.
A testvériség szeretet-szálainak szőttese kössön össze benneteket!
A testvériség kulcsszavának mélyebb megértéséhez a pápa egy huszadik századi költőt idézett, aki szerint testvérnek lenni azt jelenti, épp azáltal szeretjük egymást, hogy „oly különbözőnek ismerjük magunkat, mint két csepp víz”. Hiszen nincs két egyforma vízcsepp és még két ikertestvér sem teljesen egyforma. Megélni a testvériséget azt jelenti, hogy a sokféleségünkben elfogadjuk és egyenlőnek tartjuk egymást. Ez pedig nagyon is jellemző Indonézia hagyományára, amely az őt alkotó és körülvevő különféle valóságok iránti nyitottságban nyilvánul meg kulturális, etnikai, társadalmi és vallási szinten, értékeli mindenki hozzájárulását, miközben nagylelkűen odaadja a magáét. Ez azért is fontos, mert az evangélium hirdetése nem azt jelenti, hogy az ember a saját hitét rákényszeríti vagy szembeállítja mások hitével, hanem nagy tisztelettel és testvéri szeretettel bárkivel megosztja a Krisztussal való találkozás örömét. Ahogy Rina nővér a hozzászólásában jelezte, hogy szeretnék lefordítani a Bahasa Indonesia, vagyis az ország hivatalos nyelvére az Isten Igéjén túl az egyház tanításait is. Vagy ahogy azt Nicholas hitoktató említette, aki a katekéta küldetését a partokat összekötő híd képével fejezte ki. A pápát ez a kép mélyen megérintette, mert hiszen milliónál is több híd köti össze az itt lakó embereket. Egy másik szép képe a testvériségnek a szeretet-szálak szőttese, mely átszeli a tengert, legyőzi az akadályokat, átölel minden sokféleséget és így mindenkit „egy szívvé és egy lélekké” tesz.
Az együttérzés által közel kerülünk egymáshoz, mindenkihez
A testvériséghez hasonló együttérzés azonban nem valamiféle alamizsnaosztás felülről, hanem éppen ellenkezőleg, közel kerülés egymáshoz, minden akadály nélkül, ami gátolna minket a másikhoz lehajlásban. Ennek jegyében vállalják álmaikat és vágyaikat a megváltás és az igazságosság iránt, gondoskodó és együttműködő módon őket is vonják be a „háló” kitágításához. Ne féljenek az együttérzéstől, mert az nem a gyengeség jele, hanem éppen általa látjuk még reálisabban a világot.
Szűz Mária a testvériség, a befogadás és az együttérzés képe
Záró gondolatát a pápa a székesegyház kapujáról vette, mely máriás jelleggel jól összefoglalja a mondanivalóját. A csúcsíves kaput középen egy oszlop tartja, melynek tetejére egy Szűz Mária szobrot helyeztek, így az Istenanyja mindenekelőtt a hit modellje, miközben jelképesen fenntartja az kicsi „igenjével” az egyház épületét. Törékeny teste, amely az oszlopra, a Krisztus Sziklára támaszkodik, úgy tűnik, valójában magán viseli az egész építmény súlyát, mintha azt mondaná, hogy az ember munkája és elméje önmagában nem lenne képes azt megtartani. Mária ekkor mint a testvériség képe jelenik meg a befogadás gesztusával a kapu közepén mindazoknak, akik be akarnak oda lépni. És végül Mária az együttérzés képe is, aki őrzi és védi Isten népét, amely örömeivel, bánataival, nehézségeivel és reményeivel gyűlik össze az Atya házában. A Szentatya felidézte Szent II. János Pál pápa 1989-es látogatásnak egyik szép gondolatát, mely a 96-os zsoltárt idézte „örüljön minden sziget” és ennek jegyében tegyenek tanúságot a feltámadás öröméről, hogy még a legtávolabbi szigetek is „örvendezhessenek” az evangélium hallatán. Végül Ferenc pápa ismét lelkükre kötötte, hogy folytassák tovább erős küldetésüket a hitben, nyitottan mindenki felé a testvériségben és közel mindenkihez az együttérzésben.
