Kelet-Timor története: portugál gyarmat, indonéz elnyomás, 2002 óta független állam
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Kelet-Timor és története
Fővárosa Dili, lakóinak száma közel másfél millió, hivatalos nyelve a helyi tetum és a portugál. Timor-szigetét a portugálok 1520-ban fedezték fel és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. 1973-ban Portugália autonóm tartománya lett. 1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarátok között. A Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét 1975. november 28-án kiáltották ki. Kicsit több mint egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, a kormány 6000 „önkéntest” küldött a vele rokonszenvezők támogatására. 1976 júliusában Indonézia 27. tartományává nyilvánították. Az ENSZ nem ismerte el Kelet-Timor bekebelezését. Az 1999. augusztus 30-án megtartott népszavazáson a timoriak többsége a függetlenségre szavazott. A szavazás után az indonézpárti milíciák felégették a fővárost, az infrastruktúra megsemmisült. Ezek után a terület ENSZ-felügyelet alá került. Teljes függetlenséget 2002. május 20-án nyerte el. Az országot 2002. szeptember 27-én felvették az ENSZ-be. A lakosság helyzete azonban sokat romlott azóta. A stabilitás nem állt helyre, a bandák, a hatalomból kihagyott, egykoron a függetlenségért küzdő csoportok folyamatosan ellenségeskedést szítottak és szítanak. 2006 májusában a hadsereg a ki nem fizetett bérek miatt zavargásokat szított, amelyek több száz halálos áldozattal jártak, és csak az év végén sikerült a helyzetet megoldani. Jelenleg az ország északi részén az ingatag békét az INTERFET nevű nemzetközi békefenntartó erő ellenőrzi – kevés sikerrel, a kiszélesedő bűnszervezetek egyre növekvő hatalma miatt. José Ramos-Horta elnök életveszélyesen megsebesült 2008. február 11-én egy elvetélt puccskísérletben. Gusmão miniszterelnökre is tüzet nyitottak, de ő sértetlenül megmenekült. Az ausztrál kormány azonnal erősítést küldött Kelet-Timorra a rend helyreállítására.
A népesség 92%-a timori maláj, 8%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (indonéz, kínai, portugál) tartozik. A lakosság 90%-a római katolikus vallású, 4%-a muszlim, 3%-a protestáns, 3%-a pedig buddhista és törzsi vallású. A 112 milliós Fülöp-szigetek mellett Kelet-Timor az ázsiai térség második, katolikus többségű országa.
A helyi katolikus egyház részvétele Kelet-Timor nemzeti felszabadítási folyamatában
Kelet-Timor evangelizálását a 16. század közepén a portugál hódítók kezdeményezték és fennhatóságukat a japánok második világháborús rövid uralmán kívül egészen 1976-ig megtartották, amikor Indonézia erőszakkal elfoglalta. Szent II. János Pál pápa még az indonéz uralom alatt meglátogatta az országot 1989-ben, amikor tizenegy napos út keretében felkereste a térséget. Látogatása eredményeképpen a kelet-timori kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. Tizenegy évvel később Kelet-Timor lakosságának döntő többsége a függetlenségre szavazott, amit végül is 2002-ben elnyert. A Szentszék azonnal elismerte Kelet-Timort és rögtön felvették a diplomáciai kapcsolatot. 2019-ben Dili, Bacau és Maliana helyi három egyházmegyéjét egyetlen egyháztartományba foglalták. Kelet-Timor lakosságának 98 százaléka, mintegy 1,4 millió lélek római katolikus. Ma ezeknek a híveknek a lelki gondozása, oktatása és nevelése a helyi egyház előtt álló legfontosabb kihívás. Örvendetes módon gyarapodik a hivatások száma. A szalézi, jezsuita és verbita szerzetesek mellett nővérek teljesítenek fontos szolgálatot a hitoktatás és az egészségügyi ellátás terén. A katolikus egyház az iskolai és kórházi intézményein keresztül nagyon fontos szerepet tölt be az országban, a püspökök pedig hathatósan képviselik a keresztény értékrendet, mint például 2009-ben, amikor felszólaltak az élet védelmében az eutanázia ellen. A kelet-timori alkotmány garantálja a vallásszabadságot, ugyanakkor bátorítja a felekezeteknek az állampolgárok javára végzett munkáját. Az alkotmány preambulumában szerepel többek közt: „Kulturális és emberi távlatban a kelet-timori katolikus egyház képes volt magára vállalni az egész nép szenvedéseit és méltósággal tudta védelmezni az állampolgárok alapvető jogait.” Az alkotmány 11. cikkelye végül megállapítja: „Az állam elismeri és megbecsüli a katolikus egyház részvételét Kelet-Timor nemzeti felszabadítási folyamatában
