Pápai üzenet az átmeneti igazságosságot értelmező könyv bemutatójára: tanuljunk a rosszból!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az átmeneti igazságosság a válság utáni helyzetet orvosolja
A Szentatya üzenetében fogalom-tisztázásul a spanyol jogi értelmezési szótárt hívja segítségül, mely szerint „az átmeneti igazságosság a megbékélés és a demokrácia előmozdítása érdekében olyan konfliktus vagy elnyomás után elfogadott jogi és politikai intézkedések összessége, amelyben az emberi jogok tömeges megsértése történt; magában foglalja a vádemeléseket, az igazságügyi bizottságot, a jóvátételi programokat és az intézményi reformokat”.
Történelmi példa Kolumbusz idejéből
A múltból való tanulás és a gyakran fájdalmas tapasztalatok újragondolása arra késztet, hogy összefüggő értelmes válaszokat adjunk a jelenlegi kihívásokra, és keressük azokat az utakat, amelyek megszilárdítják a haladást a béke, a szabadság és az igazságosság útján. A pápa mai vonatkozás helyett egy olyan történelmi eseményre utal, amely Kolumbusz első amerikai útja során történt. Arra a hírre gondol, amely Kasztíliai Izabellához jutott a bennszülöttek rabszolgaként való eladásáról. Az említett definíció értelmében konfliktus és elnyomás helyzete állt elő, melyben tömegesen megsértették az emberi jogokat, amire a spanyol Korona azonnal intézkedések sorát vezette be, mely aztán az emberi jogok modern nyilatkozatainak csírája lett. A Szentatya végül három szempontot adott megfontolásra.
A történelem nem tér vissza
Először is a történelem nem tér vissza, tehát ezekből a konkrét helyzetekből kell kiindulnunk, anélkül, hogy áltatnánk magunkat, hogy majd minden visszatér a régi kerékvágásába. Amerika és Európa sorsa az volt, hogy találkozzanak. Ezért az ilyen típusú eseményeket, még ha azok durva válságok is voltak, úgy kell értelmeznünk, hogy valami gyümölcsöt is teremjenek és a mi emberi felelősségünk, hogy ez meg is valósuljon. Igaz, vannak helyzetek, melyben az erőszak soha nem igazolható, de legyen szó forradalomról, rendszerváltásról, invázióról, nem lehet csak panaszkodni, hogy mi az igaz, bár haszontalan, hogy „ilyennek nem szabadna megtörténnie”, hanem átfogóan kell tekinteni e kihívásokat, hiszen az egység felülmúlja a konfliktust.
Azonnal adjunk választ!
A második feladat az azonnali válasz. A jog ereje, amelyet Izabella királynő képviselt, nem is csak úgy, mint az egyik fél politikai tekintélye, hanem mint azok erkölcsi lelkiismerete is, akik tudták, hogy Isten előtt felelniük kell tetteikért, bátor, újszerű és határozott megoldásokat kényszerít ki. Ezeknek az emberi igazság szívéhez kell igazodnia: legyenek azok engedmény nélküliek, de adjanak jóvátételt – akár saját költségen, hozzon intézményi reformokat és írja elő a rabszolgaság betiltását, valamint az áldozatok alapvető jogainak tiszteletben tartását proaktív módon és átfogó jelleggel.
Számoljunk a nehézségekkel!
Végül a harmadik tanulság az, hogy ezeknek a rendelkezéseknek hatékony és konkrét alkalmazása nem lesz mindig könnyű és nem is motiválja ilyen magas szellemiség. Noha Izabella papíron, tehát írásban óriási lépést tett a két nép kapcsolatában, és nagylelkűen, bár egyoldalúan, felajánlott mindent, ami tőle tellett, az újonnan megismert népeknek, hogy megteremtsék az integráció tereit, de feszültségek mindig is léteztek. A valóság arra tanít bennünket, hogy egy szerződés, egy aláírás, egy törvény holt betű marad, ha nem gondoskodnak előre a szükséges eszközökről, azért, hogy a leírt szöveg komolyan, józan ésszel és türelemmel végzett munka által ne csak a fülekhez jusson el, hanem azok szívébe is, akiknek szánták.
Ferenc pápa végül üzenete végén reméli, hogy ez a történelmi lecke hasznos lehet és kéri a szerzőket, hogy legyenek bátrak, eltökéltek, szilárdan támaszkodjanak Istenre az igazságosság megvalósításában, hogy feltárják a kölcsönös megértés és a testvériség útjait, hogy az integráció új tereit teremtsék meg és hogy építsék ezt a szép Földet, ami nem utópia, hanem felelősség.
