Jézus közelsége minden távolságot legyőz - Ferenc pápa homíliája Pápua Új-Guineában
Vertse Márta - Vatikán
Jézus közelsége legyőzi szívünk bezártságát, félelmeinket, megnyitja fülünket, feloldja nyelvünket, és így újra felfedezzük, hogy Isten szeretett gyermekei és egymás testvérei vagyunk – tanította Ferenc pápa szentbeszédében, elemezve a süketnéma meggyógyításáról szóló evangéliumi szakaszt.
Izajás próféciája Jézusban, a Messiásban teljesedett be
Az első szó, amelyet az Úr ma hozzánk intéz: „Bátorság, ne féljetek!” (Iz 35,4) – kezdte homíliáját a Szentatya, idézve az olvasmányból Izajás próféta szavait, amelyeket mindazokhoz intéz, akiknek eltévelyedett a szívük. Arra bátorítja népét a nehézségek és szenvedések közepette is, hogy tekintetüket emeljék felfelé, a reménység és a jövő látóhatára felé: Isten eljön, hogy üdvözítsen benneteket és azon a napon „megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog” (Iz 35,5).
Ez a prófécia Jézusban teljesedett be – szögezte le Ferenc pápa. Ő a Messiás, akit az Atya azért küldött, hogy az eltévelyedett szívűek ismét bátorságra találjanak, a bűnösök bocsánatot nyerjenek, a vakok lássanak, a süketek halljanak. Utalással a Szent Márk evangéliumából vett vasárnapi szakaszra, amely egy süketnéma meggyógyítását mutatja be (vö. Mk 7,31-37), a pápa a következő két alapvető gondolathoz fűzte homíliáját: a süketnéma távolsága és Jézus közelsége.
A süketnéma „periférián” élt, de távol volt Istentől és az emberektől is
A süketnéma távolságára vonatkozóan Ferenc pápa megállapította, hogy mai szóval élve ez a süketnéma egy földrajzi „periférián” élt. A Jordán folyón túl, Jeruzsálemtől távol eső Dekapolisz lakói pogányok voltak, ezért a térséget tisztátalan, Istentől távoli emberek területének tekintették. Ez a süketnéma azonban azt a távolságot is megtapasztalja, hogy távol van Istentől és az emberektől, mert nem tud kapcsolatot teremteni: süket, tehát nem hall másokat, néma, tehát nem tud beszélni másokkal. El van szigetelve a világtól, rabja süketségének és némaságának, és ezért nem tud megnyílni mások felé.
A szív belső süketsége és némasága eltávolít Istentől
Ferenc pápa ezután ennek a süketnéma állapotnak egy másik értelmezésére mutatott rá: amikor fülünk és nyelvünk helyett a szívünk van elzárva, elszakadunk az Istennel és testvéreinkkel való közösségtől, barátságtól. A szív belső süketségének és némaságának előidézőihez tartozik az önzés, a közöny, a félelem, hogy kockázatot vállaljunk, a neheztelés, a gyűlölet – sorolta fel a Szentatya, rámutatva, hogy mindez eltávolít minket Istentől, testvéreinktől, önmagunktól és az élet örömétől.
Jézus eljött, hogy megszüntesse a távolságot
Erre a távolságra Isten Jézus közelségével válaszol. Isten a Fiában mindenekelőtt azt akarja megmutatni nekünk, hogy ő a közeli, együttérző Isten, aki törődik az életünkkel, aki minden távolságot legyőz. Az evangéliumi szakasz azt beszéli el, hogy Jézus elmegy ezekre a perifériákra, elhagyja Júdeát, saját vallási környezetét, hogy találkozzon a pogányokkal (vö. Mk 7,31). Így lerövidíti a távolságokat. Amikor odaviszik hozzá a süketnémát, „ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét”. Az Úr tehát megérinti azt, aki tisztátalan, és ezáltal megszünteti a távolságot. Ez Jézus közelsége, aki azért jön, hogy megérintse az életünket és megszüntessen minden távolságot. Ahogy Szent Pál mondja, eljövetelével békét hirdetett azoknak, akik távol voltak (vö. Ef 2,17) – utalt a pápa az Efezusiakhoz írt levélre. („Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közelieknek”).
Jézus nekünk is mondja: „Effatà”, vagyis nyílj meg!”
Jézus a közelségével meggyógyítja némaságunkat és süketségünket. Amikor eltávolodunk Istentől, testvéreinktől, akkor bezárkózunk önmagunkba, süketek vagyunk Isten szavára és felebarátunk kiáltására. Jézus közeledik hozzánk, és mint a süketnémának, nekünk is azt mondja: „Effatà”, vagyis nyílj meg!” (Mk 7,34). Jézus legyőzi a szív bezártságát, félelmeinket, megnyitja fülünket, feloldja nyelvünket, és így újra felfedezzük, hogy Isten szeretett gyermekei és egymás testvérei vagyunk.
Az evangélium legyen életünk iránytűje
A pápa ezután arra hívta fel a Pápua Új-Guinea, a Csendes-óceánra néző nagy sziget híveinek figyelmét, hogy az Úr, ahogyan a süketnémával tette, ma is közel akar kerülni hozzájuk, fel akarja számolni a távolságokat, éreztetni akarja velük, hogy Szívének középpontjában vannak és az Ő számára mindnyájan fontosak. Ma nekik is ezt mondja: „Nyílj meg!”. Ez a legfontosabb – hangsúlyozta a pápa: nyissuk meg magunkat Istennek, testvéreinknek, az evangéliumnak, és tegyük azt életünk iránytűjévé. Nem a sors kezében vagyunk, nem a gonoszság és a boszorkányság változtatják meg az életünket! Mondjunk nemet mindezekre, mert hazugságokba és félelembe zárnak bennünket! Nyissuk meg magunkat Istennek és Igéjének, nyissuk meg magunkat az Evangéliumnak, az Egyház hitének, és így képesek leszünk egymással is kapcsolatot teremteni, és egy különböző társadalmat építeni, itt Pápua Új-Guineában is – mondta Ferenc pápa, majd a következő szavakkal zárta Port Moresbyben mondott homíliáját:
„Nektek is azt mondja ma az Úr: „Bátorság, ne féljetek, pápua népe! Nyíljatok meg! Nyíljatok meg az evangélium örömének, az Istennel való találkozásnak, a testvérek szeretetének”. Boldog Giovanni Mazzucconi kísérjen el benneteket ezen az úton: sok kellemetlenség és ellenségeskedés közepette ő hozta el közétek Krisztust, hogy senki se maradjon süket az üdvösség örömteli üzenetére és mindenkinek megoldja nyelvét, hogy Isten szeretetét énekelje. Legyen ez ma is így veletek! – hangzott a Szentatya buzdítása. Ferenc pápa Giovanni Battista Albino Mazzucconi olasz misszionárius alakját idézte fel, akit 1850-ben szenteltek pappá és aki az ugyanebben az évben alapított Pápai Külmissziós Intézet (PIME) egyik első tagja volt. 1852-ben indult Óceániába, ahol 1855-ben „odium fidei”, a hit iránti gyűlölet következtében halt vértanú halált. Szent II. János Pál pápa 1984-ben iktatta a boldogok sorába.
Békét a nemzeteknek és a Teremtett világnak!
A szertartás befejezése előtt Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozásakor Máriára bízta az egyház útját Pápua Új-Guineában és a Salamon-szigeteken. Szűz Mária, a keresztények segítsége - Maria Helpim- tette hozzá a helyi tok piszin nyelven a Szentatya - kísérje és védelmezze őket mindig: erősítse a családok egységét, tegye széppé és bátorrá a fiatalok álmait, nyújtson támaszt és vigaszt az időseknek, vigasztalja a betegeket és a szenvedőket!
Erről a Teremtő által megáldott földről a pápa a hívekkel együtt kérte Szűz Mária közbenjárására a béke ajándékát minden nép számára. Különösen kérte a világnak erre a nagy térségére Ázsia, Óceánia és a Csendes-óceán között. Békét, békét a nemzeteknek és a Teremtett világnak is! A Szentatya ez alkalommal is arra buzdított, hogy mondjunk nemet az újrafelfegyverkezésre és a közös otthon kizsákmányolására! Ezzel szemben mondjunk igent a népek és kultúrák találkozására, az ember és a teremtmények harmóniájára!
„Maria Helpim, a Béke Királynője, segíts minket, hogy megtérjünk Isten terveihez, amelyek a béke és az igazságosság tervei a nagy emberi család számára!” – fohászkodott Ferenc pápa a Szűzanyához a Port Moresbyben bemutatott vasárnap délelőtti szentmise befejezésekor.
