Ferenc pápa homíliája Szingapúrban: A legszebb építmény az Isten teremtette ember
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Bármiféle jó emberi alkotás mögött, túl az emberi fáradozáson, ott rejlik „a szeretet
Pál apostol az építő szeretetről szóló gondolatát egykor a gazdag Korinthusban élő, de karizmákban is gazdag keresztény közösségnek írta, ajánlva egyúttal a szeretet építését a közösségben is. Ez a gondolat érvényes az adományokban bővelkedő szingapúri helyi egyházra is, melynek élő, gyarapodó közössége élénk és építő párbeszédben áll a többi felekezettel – kezdte homíliáját Ferenc pápa, majd a város nagy és merész építészeti alkotásaira hívta fel a figyelmet, köztük magára a Nemzeti Stadion lenyűgöző épületegyüttesére, mely otthont ad a szentmisének. E nagyszerű épületek láttán sokan a pénzre, a technikára és a mérnöki munkára gondolnak, de valójában azok gyökerében végső értelemben a szeretet áll, az a szeretet, amely épít. Ez nem egy naiv gondolat – szögezte le a pápa –, hiszen bármiféle jó emberi alkotás mögött, túl az emberi fáradozáson, ott rejlik „a szeretet, ami nélkül nincs lendület, sem pedig cselekvő és építő szándék”. Ha van és meg is marad valami jó ebben a világban, az csak azért van, mert a szeretet győzött a gyűlölet felett, a szolidaritás a közöny felett, a nagylelkűség az önzés felett. Enélkül itt sem tudott volna senki ekkora metropoliszt emelni!
A legszebb épület, a legértékesebb kincs Isten szemében mi magunk vagyunk
Ezért amit szemünkkel látunk, az egy jel, és az előttünk álló művek mögött a szeretet sok története rejtőzik: közösségben élő férfiak és nők, hazájukat szerető állampolgárok, a családról gondoskodó anyák és apák, és számos szakember és munkavállaló. Jót tenne nekünk, ha a szeretetnek ezeket a jeleit le tudnánk olvasni az épületek homlokzatáról – ajánlotta a Szentatya.
Néha azonban a tervek nagysága, a pénz, a hatalom, a jólét elhomályosíthatja a szeretet legfőbb valóságát. A hit világosít meg bennünket erről a bizonyosságról, hogy a szeretetre való képességünk gyökere maga Isten, aki atyai szívével teremtett és Fia által megváltott minket. „Szeretetünkben tehát Isten szeretete tükröződik vissza” – ahogy Szent II. János Pál mondta itt 1986-os látogatása során, hozzáfűzve még: „Ez az oka annak, hogy a szeretetet a minden ember iránti mélységes tisztelet jellemzi, függetlenül származásától vagy bármiféle hitvallásától”. A legszebb épület, a legértékesebb kincs, a legjövedelmezőbb befektetés Isten szemében mi vagyunk, ugyanazon Atya szeretett gyermekei, kiknek hivatása e szeretet terjesztése. A szeretet, amelyet Isten mutat nekünk, és amelynek gyakorlására hív minket, abban áll – ahogy Szent II. János Pál pápa ugyancsak itt mondta –, hogy „nagylelkűen válaszol a szegények szükségleteire, együtt érez a szenvedőkkel, kész a vendégszeretetre, hűséges marad a nehéz időkben is és mindig kész a megbocsátásra és a reménységre”.
Szűz Máriában látjuk az Atya szeretetét a legszebb és legteljesebb módon megnyilvánulni
Szűz Mária szent Nevének ünnepén Ferenc pápa megállapította, hogy hány embernek is adott reményt és támaszt az ő jelenléte, amikor nevét segítségül hívták örömben és fájdalomban egyaránt. Mindez azért van, mert Őbenne látjuk az Atya szeretetét a legszebb és legteljesebb módon megnyilvánulni, egy anya gyengédségében, aki mindent megért és megbocsát, és aki soha nem hagy el minket.
Végül Ferenc pápa Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentjének egyik levelére utalt, melyet halála előtt írt Rómába Szent Ignácnak, ebből a térségből. Ebben kifejezi azt az óhaját, hogy szeretne elmenni korának összes egyetemére, hogy „mint egy őrült a fülükbe kiáltsa azoknak, akikben több a tudás mint a szeretet, hogy a testvéreik iránti szeretettől indíttatva misszionáriusokká váljanak, szívük mélyéből szólva: „Uram, itt vagyok; mit akarsz, hogy megtegyem”.
