Szingapúr kulcsfontosságú kereskedelmi-pénzügyi miniállam: az „ázsiai Svájc”

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Földrajzi helyzete stratégiai ponttá teszi, mert az Európa - Távol-Kelet közti legrövidebb hajózási útvonal mentén fekszik. Ebből adódik egyúttal sajátos kereskedelmi és pénzügyi kiváltsága, mely Szingapúrt Ázsia egyik leghatalmasabb pénzügyi centrumává tette, amiért is szokásos „ázsiai Svájcnak” nevezni. Már a középkorban is ismerték kiemelkedő szerepét, majd később a gyarmatosító britek a Kelet-indiai Társaság egyik főhadiszállásává tették. Noha őslakosai malájok, főként a huszadik században többnyire kínai és indiai bevándorlók érkeztek oda. A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának három-negyed részét, míg a maláj népesség közel 14, az indiai származású pedig majd 9 százalék. Nyelvileg is összetett a lakosság, hiszen négy hivatalos nyelv is létezik: angol, kínai, maláj és az indiai tamil, de az angolt és a kínait majd mindenki beszéli. Az ország formailag parlamentáris köztársaság, de gazdasága és főként pénzügyi politikája teljes mértékben a liberális modellt követi, ezért is lett Ázsia bankja és ennek köszönhetően a térség leggazdagabb országa. Szingapúrban a buddhizmus a legelterjedtebb vallás, melyet a lakosság egyharmada követ, keresztény a lakosok 18%-a, 15 %-a iszlám-hívő, míg 6%-a hindu vallású.