A pápa a pompeji és loretói család-zarándoklathoz: Tegyétek magatokat a béke eszközévé

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A szeptember 14-én, szombaton, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén kelt pápai üzenetet – Pietro Parolin bíboros államtitkár aláírásával – Giuseppe Contaldo úrnak küldték, aki a zarándoklat főszervezője, egyúttal pedig a „Szentlélekben való megújulás” mozgalom elnöke. A Loreto-Pompei Család-zarándoklat idei témája „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5). A bibliai ige a Szűzanya szava a kánai menyegzőn, amikor a bor fogytán Mária a szolgákhoz fordul, hogy bármit is kér tőlük a fia, az Úr, tegyék azt meg, feltétel nélkül. A pápai üzenet  szeretettel köszönti a Loreto-Pompei Család-zarándoklat szervezőit, elsősorban a „Szentlélekben való megújulás” mozgalmat, mely szorosan együttműködve a két Mária-kegyhely igazgatóságaival, az Olasz Püspöki Konferencia, a CEI családpasztorációs hivatalával és a Család-Társulatok Fórumával.

Rábízza őket a Szűzanya szerető tekintetére

Ferenc pápa mindnyájuknak szívélyes üdvözletét küldi és lelki közelségéről biztosítja őket. A Szentatya örömmel tekint a közösségi imának erre az évenkénti találkozójára, mely mindig egybevonja a szülőket, a gyerekeket és a nagyszülőket, továbbá megerősíti őket útjukon a hit erejével. Rábízza őket a Szűzanya szerető tekintetére a nehézséggel küzdő számos családot, a háború sújtotta földeken és akik nagy szegénységben élnek. Ferenc pápa lélekben a zarándokokhoz társul, miközben a Szentlélek segítségét kéri, hogy a keresztény családok Olaszországban. Európában és a világban a béketeremtés eszközévé tudjanak válni, tanúságot téve a közös élet szépségéről. A Szentatya ezekkel a jókívánságokkal szívből küldi mindenkinek apostoli áldását.

Matteo Zuppi bolognai érsek, a CEI elnöke: Mária legyen tanítómesterünk az imádságban   

Matteo Zuppi bolognai bíboros-érsek, a CEI elnöke számára a zarándoklat egy „ember ízű együtt-haladás”, amelyben mindenki, „gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek” arról tanúskodnak, hogy az Úr Jézus követése mindenkit érintő hívás, tehát az nem csak egyes vagy bizonyos kategóriáké”. A résztvevőknek címzett üzenetében Zuppi bíboros-érsek aláhúzta, hogy ennek a mostani zarándoklásnak a témája „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5), melyet egykor Mária intézett a kánai menyegző szolgáihoz, akik szavára színültig megtöltötték az edényeket vízzel. Ma tőlünk is ugyanazt a munkát kéri, vagyis az egyszerű, alázatos és bizalommal teli szolgálatot.

A mi hivatásunk ugyanis az – folytatja Zuppi bíboros –, „hogy tegyük meg a mi részünket a mindennapi élet kicsi dolgaiban és engedjük meg az Úrnak, hogy minden fáradozásunkat alakítsa át jó borrá”. „A háború és az erőszak fémjelezte korunkban továbbra is dolgozzunk azon, hogy a béke hírnökei és építői legyünk, kapcsolatainkat azzal a békével töltve meg, amely az élő és jelenlévő Feltámadott Krisztus felfedezéséből fakad”. „Az idei év utolsó fordulójánál tartunk a jubileumra készülve és Ferenc pápa arra kért bennünket, hogy az imádságot állítsuk a felkészülés középpontjába. Ebben az értelemben nincs jobb tanítómesterünk Máriánál, hogy engedelmességet és reménységet tanuljunk”.

A Szent Család názáreti házát őrző lorétói kegyhely története

A Szűzanya és a Szent Család názáreti házát őrző lorétói kegyhely története a XIII. század végéhez kapcsolódik. 1294. december 10-én érkezett Itália adriai tengerpartjára, Recanati város kikötőjébe az a Ház, melyben Szűz Mária családja lakott Názáretben – vallja a hagyomány és erősíti meg a Ház eredetiségét a történelmi kutatás, a régészet, az építészet-történet, az epigráfia és legújabban a pollenkutatás eredménye is. Assisi Szent Ferenc egyik írása említi, hogy a Poverello 1219-ben szentföldi zarándoklata során felkereste Názáretet, hogy „megtisztelje azt a Házat, melyben az Ige testté lett”.

A názáreti Szent Ház története izgalmas eseménysorozat. Szent Ferenc még látta 1219-ben, de még 1288-ban is egy domonkos zarándok ott imádkozhatott falai között. Viszont egy német zarándok 1332-ben már csak romokat talál az egykori Ház helyén. 1288 és 1332 között eltűnik a Szent Ház, mert elmenekítik a muzulmán hódítók elől. És éppen 1291-ben elesik Szíriában a Szent János Ispotályos Lovagrend Akkó vára is, a kereszténység utolsó ottani bástyája. Ekkor hozzák el a Szent Ház köveit és menekítik Nyugatra, biztonságba. Hajón hozzák és nem angyalszárnyon. Mégsem téved a középkor eszmevilága, mely angyaloknak tulajdonítja a Ház Itáliába érkezését.

Egy 1985-ben felfedezett okirat egy bizonyos Angeloi bizánci nemesi család történetéről tudósít, melyben Nikéforosz Angelosz epiruszi uralkodó kiházasítja Itamár nevű lányát a nápolyi király fiával, II. Tarentói Fülöppel. A kelengye lajstromában ott a rejtély kulcsa: „A szent kövek, amelyeket a Szűz és Istenanya, Miasszonyunk házából hoztak el”. Az Angelosz görögül angyalt jelent – a mi magyar angyal szavunk is ennek lágyítása –, az Angeloi már családi név és valóban ők, az Angyalok nemzetsége mentette Názáretből a Szent Ház köveit az Adriai-tenger túlsó partjára. A frigy időpontját is ismerjük: 1294 augusztusa-októbere. Recanati városa akkor a Pápai Államhoz tartozott, az adományt a pápának szánták, az 1294 júliusában megválasztott Szent V. Cölesztin remetepápának, aki három nappal a Szent Ház megérkezése után, 1294. december 13-án lemondott.

Utóda VIII. Bonifác, majd a pápák avignoni fogsága következik, de a Szent Házat nagy kegyelettel Recanati közelében egy tengerre néző hegyfokra helyezték, hogy onnét „hazalásson”. A kis házat egyszerűen a földre emelték, alapozás nélkül és úgy áll ma is ott, csodájára mindeneknek és mindenkinek. A Ház azóta nem mozdul, csak a világ indul meg feléje. Pápák sora kereste fel és mintegy kétszáz szent a történelem során.