PÁPA

Dilexit nos: megjelent Ferenc pápa új enciklikája Jézus Szent Szívéről

„Szeretett minket” – így kezdődik Ferenc pápa negyedik enciklikája, mely végigvezet a Jézus Krisztus szívének emberi és isteni szeretetéhez kötődő hagyományon és annak mai aktualitásán. Arra szólít, hogy újítsuk meg ezt a tiszteletet, hogy ne feledjük el a hit gyengédségét, a szolgálat örömét és a küldetés buzgalmát; mert Jézus Szíve arra ösztönöz, hogy szeressünk, és a testvérekhez küld minket.

Alessandro Di Bussolo / Gedő Ágnes - Vatikán

Dilexit nos – „Szeretett minket”: Szent Pál a rómaiaknak írt levelében utal Krisztus irántunk való szeretetére (vö. Rm 8,37), hogy rávezessen minket arra, hogy semmi nem szakíthat el minket ettől a szeretettől (vö. Rm 8,39). Így kezdődik Ferenc pápa negyedik enciklikája, melyet Jézus Krisztus szívének, az ő emberi és isteni szeretetének szentelt. Nyitott szíve megelőz minket és feltételek nélkül vár, anélkül, hogy bármiféle előzetes követelménynek meg kellene felelnünk ahhoz, hogy szerethessen minket és felajánlja barátságát: Ő szeretett minket elsőként (vö. 1 Jn 4,10). Jézusnak köszönhetően „megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1 Jn 4,16).

Krisztus szeretete az ő szent Szívében mutatkozik meg

Egy olyan társadalomban, mely egyre többféle vallásos formával találkozik, melyekből hiányzik a szeretet-Istennel való személyes kapcsolat (87), míg a kereszténység gyakran elfelejti a hit gyöngédségét, a szolgálatra való odaadás örömét, a személytől személyig ható misszió buzgalmát (88), Ferenc pápa azt javasolja, hogy újból mélyítsük el Krisztus szeretetét, mely az ő szent Szívében jelenik meg. Arra szólít, hogy újítsuk meg ennek hiteles tiszteletét, emlékezve arra, hogy Krisztus Szívében megtalálhatjuk az egész evangéliumot (89): az ő Szívében végre magunkra ismerhetünk és megtanulunk szeretni (30).

A világ úgy tűnik, elvesztette a szívét

Ferenc pápa kifejti, hogy Krisztus szeretetével találkozva képessé válunk testvéri kötelékeket szőni, felismerni minden emberi lény méltóságát, és együtt gondjainkba venni közös otthonunkat (217). Krisztus Szíve előtt a pápa azt kéri az Úrtól, hogy szánja meg még egyszer ezt a sebzett földet, kiárasztva rá világossága és szeretete kincseit, hogy a világ, mely a háborúk, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, a fogyasztás és a technológia emberellenes használata között próbál túlélni, visszaszerezze a legfontosabbat és legszükségesebbet: a szívét (31). A pápai enciklika közzététele egybeesik egy fontos évfordulóval: 350 évvel ezelőtt, 1673-ban jelent meg először Jézus Szent Szíve Alacoque Szent Margit Máriának. Az erre emlékező ünnepségek folyamatban vannak, és 2025. június 27-én zárulnak majd.

Fontos visszatérni a szívhez

A Jézus Szent Szívének tiszteletéről szóló enciklika öt fejezetből áll. Ahogy azt június 5-én a pápa bejelentette, a dokumentum összegyűjti a korábbi tanítóhivatali szövegek értékes elmélkedéseit és a Szentírásig visszanyúló hosszú történetét, hogy újra bemutassa ma az egész egyháznak ezt a lelki szépséggel teli tiszteletet. Az első fejezet „A szív fontossága”, mely elmagyarázza, miért kell visszatérnünk a szívhez egy olyan világban, melyben a csillapíthatatlan fogyasztás kísért minket (2). A pápa aláhúzza, hogy a szív jelenlegi leértékelése a görög és a kereszténységet megelőző racionalizmusból, a posztkeresztény idealizmusból és a materializmusból születik, mely irányzatok előnyben részesítették a ráció, az akarat vagy a szabadság eszméit. És mivel nem találtak helyet a szív számára, nem dolgozták ki átfogóan a személyes központ eszméjét, mely mindent egyesíthet, vagyis a szeretetet (10).

Jézus szeretetének gesztusai és szavai

A második fejezetben Krisztus szeretetének gesztusairól és szavairól olvashatunk. Ezekkel a gesztusokkal bánik velünk barátaiként és mutatja meg, hogy Isten közelség, együttérzés és gyengédség. Tekintete azé, aki minden figyelmét a személyeknek és szenvedésüknek szenteli. A szeretetről keresztre szegezése beszél legékesszólóbban, miután sírt Lázár barátjáért és szenvedett az olajfák kertjében, tudatában saját erőszakos halálának, melyet azok kezéből kellett elviselnie, akiket Ő annyira szeretett (46).

Visszatérni az evangélium megtestesült foglalatához

“Ez az a szív, amely annyira szeretett” – a harmadik fejezetben Ferenc pápa tisztázza, hogy Krisztus Szíve hármas szeretetet foglal magába: az egyik az érzékeny fizikai szíve, illetve a kettős spirituális szíve, mely emberi és isteni (66), ahol a végességben megtaláljuk a végtelenséget (64). A Szentatya arra szólít, hogy újítsuk meg Krisztus Szívének tiszteletét azért is, hogy feltartóztassuk a testetlen spiritualitás új megnyilvánulásait, amelyek jelen vannak a társadalomban (87). Vissza kell térni az evangélium megtestesült foglalatához (90) olyan közösségek és lelkipásztorok láttán, akiket csak a külsődleges tevékenységek foglalkoztatnak, az evangélium nélküli szerkezeti reformok, erőltetett szerveződések, világias tervek, szekularizált megfontolások érdekelnek, olyan javaslatok alapján, amelyeket olykor kötelezővé akarnak tenni mindenki számára (88).

Szentek, akiknek szomját a szeretet oltotta

A negyedik fejezetben - “A szeretet, mely szomjat olt” – Ferenc pápa idéz több egyházatyát, akik arról beszéltek, hogy Jézus oldalsebe adta a Lélek vizének eredetét, mely csillapítja Isten szeretete iránti szomjunkat. Szent Ágoston megnyitotta az utat a Szent Szív tiszteletéhez, melyben személyesen találkozhatunk az Úrral (103). Ez az oldalseb lassanként fölvette a szív alakját – emlékeztet a pápa, majd felsorol több női szentet, akik elbeszélték Krisztussal való találkozásaik élményét, melyet az Úr Szívében való megnyugvás jellemzett (110).

Alacoque Szent Margit Mária látomásai

Ennek a lelkiségnek a hatása alatt beszéli el Alacoque Szent Margit Mária Jézus-látomásait, amelyeket 1673 decembere és 1675 júniusa között élt meg Paray-le-Monialban. Üzenetének magva azokban a szavakban foglalható össze, melyeket Szent Margit hallott: „Íme a Szív, mely annyira szerette az embereket”, hogy „kiüresítette és elemésztette magát, hogy tanúskodjon nekik szeretetéről” (121). Lisieux-i Szent Terézzel kapcsolatban a pápai dokumentum emlékeztet rá, hogy Jézust úgy nevezte, mint akinek szíve egy ütemre vert az övével (134). Szent Fausztina nővér élményei az isteni irgalmasságra helyezik a hangsúlyt, és ennek hatására Szent II. János Pál pápa is szorosan kötődött az irgalmasság üzenetéhez és a Krisztus Szíve tisztelethez (149). A vigasztalás tiszteletéről beszélve a Dilexit nos – k. enciklika kifejti, hogy a kínszenvedés jeleivel szemben, melyeket a Feltámadott szívében őriz, elkerülhetetlenül válaszolni óhajt a hívő arra a fájdalomra is, amelyet Krisztus nagy szeretetből eltűrt (151). Azt kéri, hogy senki ne űzzön gúnyt Isten hűséges népének buzgó hívő kifejezéseiből, melyek a népi ájtatosságban Krisztust igyekeznek vigasztalni (160). A vigasznyújtás vágyából mi is vigaszt nyerünk és vigaszt nyújthatunk azoknak, akik bármiféle szenvedést élnek át (162).

Krisztus Szívének tisztelete a testvérekhez indít minket

A szeretet viszonzásáról szóló ötödik és egyben utolsó fejezet a Krisztus Szíve iránti hiteles tisztelet közösségi, társadalmi és missziós dimenzióját mélyíti el, amely abban a pillanatban, hogy az Atyához küld minket, a testvérekhez is küld (163). A testvérek iránti szeretet ugyanis a legnagyobb gesztus, amit nyújthatunk nekik, hogy szeretettel viszonozzuk a szeretetet (167). A lelkiség történetére tekintve Ferenc pápa emlékeztet Szent Charles de Foucauld missziós elkötelezettségére, mely egyetemes testvérré tette őt. Hagyta, hogy átalakítsa őt Krisztus Szíve, és be akarta fogadni testvéri szívébe az egész szenvedő emberiséget (179). Az enciklika Szent II. János Pálra utalva ennek a tiszteletnek a gyógyító erejéről beszél: ha együtt felajánljuk magukat Krisztus Szívének, akkor a gyűlölettől és erőszaktól felhalmozódott romokon felépíthetjük az oly nagyon óhajtott szeretet civilizációját, Krisztus Szívének országát (182).

Küldetés a világ szeretetre lobbantásáért

Az enciklika szintén Szent II. János Pálra emlékeztet, amikor megállapítja, hogy a Krisztus Szívének való felajánlást az egyház missziós tevékenységéhez kell kapcsolni. Ebből következően a keresztények által a szeretet kiárad az emberek szívébe, hogy épüljön Krisztus teste, az egyház, és egy igazságos, békés és testvéri társadalom (206). Ahhoz, hogy elkerüljük a nagy veszélyt – melyre Szent VI. Pál hívta fel a figyelmet -, hogy a misszióban sok mindent mondanak és tesznek, de nem sikerül előidézni a Krisztus szeretetével való boldog találkozást (208), szerelmes misszionáriusok kellenek, akik hagyják magukat meghódítani Krisztus által (209).

Ferenc pápa imája

A Dilexit nos – kezdetű enciklika Ferenc pápa imájával zárul: “Kérem az Úr Jézust, hogy Szent Szívéből folyjon mindannyiunk számára éltető vízfolyam, hogy begyógyítsa a sebeket, melyeket magunknak okozunk, hogy megerősítse képességünket a szeretetre és a szolgálatra, hogy segítsen megtanulni együtt járni egy igazságos, szolidáris és testvéri világ felé. Egészen addig, míg boldogan együtt ünnepelünk majd az égi Ország lakomáján. Ott lesz a feltámadt Krisztus, aki összehangolja minden különbözőségünket azzal a világossággal, mely szüntelenül árad nyitott Szívéből. Áldott legyen mindörökké!” (220).