„Közel vagyok hozzátok” – a pápa levele a Szentföldön élő vértanú nyájnak
Linda Bordoni / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa október 7-én kelt levelében, egy évvel a „szomorú nap” után, amikor „az erőszak spirálját kirobbantó gyűlölet (…) gyújtózsinórját meggyújtották” a Szentföld katolikusaihoz fordult, „miközben még mindig ontják a vért és a könnyeket”. „Gondolok rátok és imádkozom értetek” – írta a pápa, elítélve „a nemzetközi közösség és a legnagyobb hatalommal rendelkező országok szégyenletes képtelenségét, hogy elhallgattassák a fegyvereket és véget vessenek a háború tragédiájának”. Rámutatott, hogy „növekszik a düh, a bosszúvágy, miközben úgy tűnik, kevesen törődnek azzal, amire a legnagyobb szükség van, és ami a leginkább kívánatos: a párbeszéd és a béke”. „A háború vereség, a fegyverek nem építik a jövőt, hanem lerombolják azt, az erőszak soha nem hoz békét. A történelem bizonyítja ezt, de úgy tűnik, hogy az éveken át tartó konfliktusok nem tanítottak nekünk semmit.”
Isten által szeretett védtelen nyáj
Megköszönve a Szentföldön „békére szomjazó” „kis, védtelen nyájnak”, amiért szülőföldjükön akarnak maradni, imádkoznak és minden ellenére szeretnek, a szentföldi katolikusokat „Isten által szeretett magnak” nevezte. Arra buzdította őket, hogy találják meg a módját, hogyan teremjenek gyümölcsöt és adhassanak életet anélkül, hogy hagynák magukat elnyelni az őket körülvevő sötétségtől. „Szent földetekre ültetve váljatok a remény csíráivá, mert a hit fénye arra késztet benneteket, hogy a gyűlölet szavai közepette a szeretetről tegyetek tanúbizonyságot, hogy az egyre erősödő konfrontációban találkozzunk, és az egyre nagyobb ellenségeskedések közepette legyünk egységben” – kérte levelében a pápa. És mondván, hogy „atyai szívvel” írt gyermekeinek, akik „ma valódi vértanúságot élnek meg, a pápa arra buzdította őket, hogy vessék el „a béke magvait a háború telében”, és legyenek „tanúi az erőszakmentes béke hatalmának”.
Az ima és a böjt napja
Ferenc pápa megjegyezte, hogy ma az emberek nem tudják, hogyan találjanak békére. „Keresztényként soha nem szabad belefáradnunk abba, hogy kérjük a békét Istentől.” „Ezért ezen a napon mindenkit arra buzdítok, hogy tartson ima- és böjt napot”, amelyeket a szeretet fegyvereinek nevezett, amelyek „megváltoztatják a történelmet, olyan fegyvereknek, amelyek legyőzik egyetlen igazi ellenségünket: a gonosz szellemét, ami háborút szít”.
„Közel vagyok hozzátok, veletek vagyok”
A levél teljes második része a „Veletek vagyok, közel vagyok hozzátok” kifejtéséből áll. Ferenc pápa katolikus testvéreihez szól, de minden felekezetű és vallású férfinak és nőnek is, akik a Közel-Keleten a háború őrületétől szenvednek.
„Veletek vagyok, közel vagyok hozzátok:
Gáza lakosságához, akik minden nap gondolataimban és imáimban vagytok;
Az anyákhoz, akik sírva tekintenek halott vagy sebesült gyermekeikre, „mint Mária Jézus láttán”;
Hozzátok, „aki féltek felnézni, mert féltek, hogy tűz záporozik le az égből”;
Hozzátok, akiknek „nincs szavuk, mert a tervekről és stratégiákról szóló szóbeszéd ellenére kevés az aggodalom azok iránt, akik elszenvedik a háború pusztítását, amelyet a hatalmasok másokra kényszerítenek”;
Hozzátok, akik békére és igazságosságra szomjaznak, „és nem hajlandók engedni a gonosz logikájának, és Jézus nevében „szeretitek ellenségeiteket, és imádkoztok azokért, akik üldöznek titeket.”
Köszönet azoknak, akik segítenek a háborúban szenvedőknek
Végül a pápa köszönetet mondott a „béke fiaiért és leányaiért”, azokért, akik világszerte segítik a szenvedőket, valamint a püspökökért és papokért, „akik Isten vigasztalását hozzák azoknak, akik egyedül és elhagyatva érzik magukat.” „Kedves testvéreim Krisztus Jézusban, megáldalak benneteket, és szívből jövő szeretettel megölellek titeket. A Szűzanya, a Béke Királynője vigyázzon rátok. Szent József, az Egyház védőszentje oltalmazzon benneteket.”
