Szeretettel szolgálni – ez a keresztény életforma – Ferenc pápa homíliája
Vertse Márta - Vatikán
A Szent Péter téren bemutatott szertartáson Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa a posztulátorokkal együtt felsorolta a pápának a szentté avatandó boldogokat: Boldog Don Giuseppe Allamano, a Consolata Misszionáriusok és Misszionáriusnők Intézetének alapítója; Elena Guerra nővér, a Szentlélek Oblátái Kongregációjának alapítója; Marie-Léonie Paradis nővér, a Szent Család Kisnővérei kongregáció alapítója és az 1860-ban meggyilkolt tizenegy damaszkuszi vértanú Manuel Ruiz López ferences és hét szerzetestársa, valamint Ferenc, Abdel Muti és Rafael Masabki maronita világi hívek.
Jézus kérdései rávilágítanak arra, amit szívünkben hordozunk
Homíliáját Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból vett idézettel, Jézus Jakabhoz és Jánoshoz intézett két kérdésével kezdte: „Mit akartok, mit tegyek meg nektek?” (Mk 10,36), illetve: „Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” (Mk 10,38). Jézus kérdéseket tesz fel, és éppen így segít bennünket ítélőképességünkben, a dolgok megkülönböztetésében, mert a kérdések feltárják nekünk azt, ami bennünk van, rávilágítanak arra, amit a szívünkben hordozunk és amiről néha nem is tudunk – mondta a Szentatya, majd hozzátette: „Hagyjuk, hogy az Úr nekünk, mindannyiunknak feltegye a két kérdést: „Mit akarsz, mit tegyek meg neked?”; és „tudsz-e inni az én kelyhemből?”.
Jézus nem a hatalom logikája szerinti Messiás
Ezeken a kérdéseken keresztül Jézus bemutatja a tanítványok hozzá fűződő kapcsolatát és elvárásaikat, a minden kapcsolatot jellemző fényekkel és árnyékokkal együtt. Jakab és János valóban kötődnek Jézushoz, de vannak igényeik. Kifejezik azt a vágyukat, hogy közel legyenek Őhozzá, de csak azért, hogy megtisztelő helyet foglaljanak el, fontos szerepet töltsenek be: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben” (Mk 10,37) – idézte Ferenc pápa az evangéliumi szakasz szavait. Nyilvánvalóan azt gondolják Jézusról, hogy ő egy győztes és dicsőséges Messiás, és elvárják, hogy megossza velük dicsőségét. Jézusban látják a Messiást, de a hatalom logikája szerint képzelik el őt.
Az egyházban is olykor felmerül a dicsőség, a hatalom gondolata
Jézus nem áll meg a tanítványok szavainál, hanem mélyebbre hatol, meghallgatja őket és belelát mindannyiuk szívébe és a mi szívünkbe is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Párbeszédet folytat velük és két kérdésen keresztül megpróbálja felszínre hozni a kéréseik mögött rejlő vágyat.
Először azt kérdezi: „Mit akartok, mit tegyek meg nektek?”. Ez a kérdés feltárja szívük gondolatait, napvilágra hozza a rejtett elvárásokat és a dicsőség utáni vágyakozás álmait, amelyeket a tanítványok titokban ápolnak. Olyan, mintha Jézus azt kérdezné: „Kit akartok, hogy legyek számotokra?”, és ezzel leleplezi, amire a tanítványok valójában vágyakoznak: egy hatalmas és győzedelmes Messiásra, aki dicsőséges helyet ad számukra. Ferenc pápa itt megjegyezte, hogy olykor az egyházban is felmerül a dicsőség, a hatalom gondolata…
Jézus, a Messiás, a szeretet Istene
Majd a második kérdést elemezve a pápa rámutatott, hogy ezzel Jézus megcáfolja a tanítványok Messiásról alkotott képét, és ezáltal segíti őket, hogy megváltoztassák szemléletüket, vagyis segíti őket a megtérésben: „Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?”. Ily módon feltárja előttük, hogy ő nem az a Messiás, akinek gondolják; ő a szeretet Istene, aki leereszkedik, hogy elérje az alatta lévőket; aki gyengévé teszi magát, hogy felemelje a gyengéket; aki a békéért és nem a háborúért munkálkodik; aki azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak. A kehely, amelyből az Úr majd iszik, az életének a felajánlása, amelyet szeretetből adott nekünk, egészen a halálig, a kereszthalálig – szögezte le homíliájában Ferenc pápa.
Nem az győz, aki uralkodik, hanem aki szeretetből szolgál
Emlékeztetett rá, hogy akkor, kereszthalálakor Jézus jobbján és balján majd két lator lesz, akiket hozzá hasonlóan keresztre feszítettek, és akik nem hatalmi helyeket foglalnak el kényelmesen; két rabló, akiket Krisztussal együtt szögeztek fel a fájdalomban, és akik dicsőséges helyen nem ülnek. A megfeszített király, az igaz ember, akit elítéltek, mindenki rabszolgájává válik: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt!” (vö. Mk 15,39) – utalt Márk evangélista szavaira a pápa. Nem az győz, aki uralkodik, hanem az, aki szeretetből szolgál – hangsúlyozta a Szentatya, megismételve tanítását: Nem az győz, aki uralkodik, hanem aki szeretetből szolgál. A Zsidókhoz írt levél is emlékeztetett erre: „Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el” (Zsid 4,15) – idézett a vasárnapi szentleckéből, a Zsidókhoz írt levélből a Szentatya.
Nekünk is szolgálnunk kell, ha Krisztust követjük
Ezen a ponton Jézus segítséget nyújthat a tanítványoknak, hogy megtérjenek, hogy megváltoztassák gondolkozásmódjukat: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük”. (Mk 10,42). De ez ne legyen így azoknak, akik olyan Istent követnek, aki szolgává lett, hogy mindenkit elérjen szeretetével. Akik Krisztust követik, ha nagyok akarnak lenni, szolgálniuk kell, tanulva Őtőle.
Közelség, együttérzés, gyöngédség – ez Isten stílusa
A pápa ezután Isten stílusáról, vagyis a szolgálatról elmélkedett szentbeszédében. Jézus feltárja szívünk gondolatait, vágyait, leleplezve olykor a dicsőségre, uralkodásra, hatalomra, hiúságra irányuló elvárásainkat. Segít nekünk, hogy többé ne a világ ismérvei szerint gondolkodjunk, hanem Isten stílusa szerint, aki utolsóvá lesz, hogy az elsőkké váljanak. Jézusnak ezek a kérdései, a szolgálatról szóló tanításával együtt, gyakran ugyanúgy érthetetlenek számunkra, mint ahogy a tanítványok számára – mutatott rá Ferenc pápa. De ha követjük Őt, az Ő nyomdokain járunk, és befogadjuk szeretetének ajándékát, amely átalakítja gondolkodásmódunkat, mi is megtanulhatjuk Isten stílusát: a szolgálatot. Ne feledkezzünk meg erről a három szóról, amelyek megmutatják Isten stílusát a szolgálatban: közelség, együttérzés és gyöngédség. Isten közel jön hozzánk, hogy szolgáljon; együtt érez velünk, hogy szolgáljon; gyöngéddé teszi magát, hogy szolgáljon. Közelség, együttérzés és gyöngédség.
A szolgálat szeretetből, szeretetben megújult szívből születik
Erre kell törekednünk: nem a hatalomra, hanem a szolgálatra – hangsúlyozta a Szentatya. A szolgálat a keresztény életforma. Nem egyfajta listája annak, hogy mit kell tennünk. Nem azt jelenti, hogy ha ezeket megcsináltuk, akkor azt gondolhatnánk, hogy befejeződött a munkánk, vége a műszakunknak. Aki szeretettel szolgál, az nem mondja: „most már valaki máson lesz a sor”. Ez az alkalmazottak gondolkodása, nem a tanúságtevőké. A szolgálat szeretetből születik, és a szeretet nem ismer határokat, nem számolgat, hanem költ és ad. Nem korlátozza magát arra, hogy pusztán eredményeket teremtsen, nem egy alkalmi szolgálat, hanem olyan valami, ami a szívből születik, egy szeretet által és szeretetben megújult szívből. Amikor megtanulunk szolgálni, figyelmünk és gondoskodásunk minden gesztusa, a gyengédség minden megnyilvánulása, az irgalmasság minden cselekedete Isten szeretetének visszatükröződésévé válik. És így mi - és mindannyian - folytatjuk Jézus munkáját a világban.
Az új szentek közbenjárásával váljunk a reménység tanúivá
A pápa felidézte az új szentek tanúságtételét. Az emberiség zaklatott történelme során ők hűséges szolgák voltak, olyan férfiak és nők, akik szolgáltak a mártírhalálban és az örömben, mint Manuel Ruiz López testvér és társai. Olyan papok és Istennek szentelt nők, akikben lángolt a missziós szenvedély, mint P. Giuseppe Allamano, Paradis Marie Leonie nővér és Elena Guerra nővér. Ezek az új szentek megélték Jézus stílusát: a szolgálatot. Hitük és az általuk végzett apostolkodás nem világi vágyakat és hatalomvágyat táplált bennük, hanem éppen ellenkezőleg, fivéreik és nővéreik szolgáivá váltak, kreatívak voltak a jótettekben, szilárdak a nehézségekben, nagylelkűek voltak a végsőkig. Végül azért kérte bizalommal az új szentek közbenjárását, hogy mi is követhessük Krisztust, követhessük őt a szolgálatban, és a reménység tanúivá válhassunk a világ számára.
